"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 31. März 2013

Egy hét képekben...

Hát hosszabb beszámolóra megint nem jutott idő, azért legalább képekkel dokumentálom az elmúlt napok történéseit :)))

Szóval múlt hétvégén megünnepeltük Gábor 40. szülinapját :) Jó hangulat volt, itt voltak Ildiék, a vasárnapi ünnepi ebédet végül szombat estére tettük át, eredetileg a fiúk steak-et szerettek volna enni, van is a közelben pár steakhouse, de szombat estére már nem kaptunk szabad asztalt. A gyerekek lefektetése után kezdtük magunkat igazán jól érezni, Ildivel végre tudtunk egy nagyon dumálni, a fiúk pedig xbox-ban mérték össze erejüket, hát rég nevettünk ennyit, mint mikor nagy vehemenciával "síeltek" lefelé a hegyekről :)) Néhány menetre mi is beálltunk és bizony a röhögő izmainkon kívül sok más izmunkat is éreztük másnap :)))

 
Vasárnap délelőtt volt a köszöntés, Gábor egy negyveneshez méltó, nagyon szép (perszesvájci) órát kapott :)) A torta most nem volt a legjobb választás, túl édes és túl vajkrémes volt, szerintem nem érdemes mással próbálkozni, a schoggi-moussse-nál nincs jobb :))) Ebédre raclette-eztünk, az mindig nagyon finom és a háziasszony szempontjából különösen kedvező, hisz mindenki magának süti meg a kajáját, nincs vele sok előkészület és mindenki olyat eszik, amit és ahogy szereti :))


 
A héten elkezdtünk készülődni húsvétra, ágakat díszítettünk, üvegmatricákat ragasztgattunk és megcsináltuk  a tappancs-családunk újabb tagjait, a nyuszikat :)
 

Közben egyetlen egyszer, pár órára kisütött a nap is, csodálkoztam is, mitől lett hirtelen olyan világos a szobában :))))


Nagypénteken tojást festettünk és kalácsot sütöttünk, Marcel mind a kettőben nagyon szorgosan és nagy élvezettel segédkezett :))
 



Az eredményre igazán büszkék voltunk, ráadásul nem csak szép, hanem finom is lett minden :))))


Amennyire színes volt már a lakás, annyira szürke és esős kint a világ :(( De persze levegőzni kellett, Marcelnek is hiányzott a mozgás, így nem volt más választás, mint nekiindulni a szakadó esőben a nagyvilágnak...

Én a hátam közepére sem kívántam az egész kint létet, viszont megint rájöttem, mennyire irígyésreméltó dolog is gyereknek lenni... nem kell azon siránkozni és nyavalyogni, hogy miért is esik a havasesö és miért is van 2 fok húsvétkor, csak fel kell öltözni és lehet rohangálni az esöben és végigugrálni az összes pocsolyát :)) Mondjuk én sok örömet nem találtam abban, hogy gumicsizma és esönadrág híján szarrá ázva és szétfagyva értem haza, viszont felidézve azt, hogy Marcel mennyire élvezte, már nem is tünt annyira rettenetesnek az a másfél óra odakint :)

 
Nagyszombaton sem volt nagyobb szerencsénk az idővel, úgy szakadt az eső, mint ha dézsából öntötték volna, amihet csipős hideg is párosult, hát sok pozitívumot már nem láttam benne.... Marcelnek viszont mindegy, honnan jön a víz, alulról vagy/és felülről, és mindegy, milyen hideg, csak víz legyen :))) A közeli játszótérre mentünk, ahol van egy kis tó, patak, cölöpök, gondoltam, ha már egyszer lúd, legyen kövér :)))



Csak hogy "élőben" is lássátok, milyen volt :)))) A lényeg, hogy élvezte :))) Mondjuk a vizes csúszdán csúszás annyira vicces volt, akkor azért elég rendesen átázott, az esőcuccok ellenére is :))) (a havasak pedig ma készültek, kicsit lejjebb írok róla :))))


Este pedig egy nagyon szépen megterített asztalhoz ültünk le vacsorázni. Marcel olyan aranyosan segített teríteni, azért ő is érezte-látta, hogy ez nem egy sima vacsora, beszélgettünk is az ünnepről és melengette a szívemet, ahogy ő is készülődött, ahogy éreztem, hogy egyre többet tudunk átadni neki ebből a hangulatból és arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne, ha felnőtt korában ő is megtartaná ezeket a szokásokat és örömmel emlékezne vissza a közös ünnepekre :)) A család nagyon hiányzott, nem is tudom mióta ez az első olyan húsvét, hogy nem vagyunk otthon.....:(
 
 
 
Az éjszakánk felejtős volt, Marcel 11kor aludt el, 2szer ébredt éjszaka (pedig mostanában nem szokott), hajnali 6kor pedig totálisan megzavarodva ébresztett minket, hogy akkor tulajdonképpen most hány óra is van, mert a lakásban az órák egyik fele 6, a másik hetet mutat... :))) hát igen, megvan a hátránya is, ha egy kis matekzsenivel lakik együtt az ember :)))) Mindenesetre nekem naggggyon fájt a felkelés, ezt az óra-előreállítást mindig sokkal nehezebben viselem...

Mivel az idő továbbra is felejtős volt, gondoltuk, hogy ha már egyszer hideg, akkor legyen legalább szép és elindultunk a hegyekbe... (bár majdnem minden porcikánk tiltakozott az ellen, hogy megint overalt, sínadrágot, síkabátot, sapkát, kesztyűt és csizmát kell venni, de gondoltuk, talán a hó még mindig szebb, mint a szürke eső.....:)
Vonattal mentünk, mivel az autón már nyárigumi van és nem mertünk kockáztatni....

Jól is tettük, mert Kanderstegben legalább 10 cm friss hó volt, ráesve a több méteres  régi, de még elolvadni nem tudó, megfagyott hóra...Az erdő széli kedvenc játszóterünket céloztuk meg, hihetetlen volt ekkora hóban sétálni, de szerencsére kicsit kisütött a nap, így legalább nem volt olyan dermesztő hideg... a kutyaszán versenykor voltunk ott utoljára, februárban, akkor nem volt ekkora hó....

Persze a mi kicsi fiunkat ez sem zavarta, sőőőőőt.... Imádta a havat, hempergett, csúszkált, hógolyóztunk, havat túrtunk, hónyuszit és hóembert építettünk :)) És ha kikapcsoltuk azt, hogy most tulajdonképpen húsvét van, a tavasz ünnepe, amikor is virágzó fákat, bokrokat kellene látni és egy szál pólóban/pulcsiban rohangászni, akkor még szép is volt :))





Csak összehasonlításnak, 2012-2013 húsvétja......Hát mit ne mondjak, én inkább a tavalyira szavazok :))))

 
Így teltek a napjaink mostanában, aki végig bírta olvasni, annak jár egy virtuális csokitojás :)))))
 
Boldog Húsvétot Nektek!! :))

Sonntag, 24. März 2013

40 :)



Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!!!
/Paulo Coelho/

Lesz majd részletes beszámoló is Gábor 40. szülinapjáról és a hétvégéről, most csak gyorsan ezzel a fotóval kívánunk itt is nagyon boldog szülinapot!!!
Szeretünk!!! :)

Donnerstag, 21. März 2013

Hogy jól induljon a nap :)))

Még az a szerencse, hogy a sok döntéshozatal mellett van más is, ami lefoglalja az agyamat és a gondolataimat :))) Persze, hogy a fotózás az :)) (akinek már uncsi, az ugorhat, mert megint képek jönnek, de mivel ez most annyira hozzá tartozik az életünkhöz, muszáj ezt is megörökíteni az utókornak, no meg a jelennek is, főleg a nagyszülőknek, akik olyan régen látták már a kis unokájukat :)

Szóval jöjjön egy újabb csupapiros sorozat a kis fotóműhelyemből, akár reklámfotóknak is jók lennének :)))








Hiába, nem tudok betelni ezekkel a hatalmas szemekkel és ezzel a mosollyal :)))))))

(négy év különbséggel :))

Ja és meg kell elmítenem azt is, hogy Marcel tegnap este, életében először megkóstolta a jégsalátát és ízlett neki!!!! Azért csak számít az, hogy az oviban minden ebédre van saláta, ő most jutott el oda, hogy kipróbálja :)) Persze messzemenő következtetéseket nem vonok le a dologból, lehet, hogy véletlen volt az egész, de mégis örültem neki :)) Szóval talán nem reménytelen a helyzet :)))

És kitaláltam egy jót arra is, hogyan tudnám motiválni, hogy egyen olyan dolgokat is, amiről egyébként kapásból rávágja, hogy "fúúújjjj" :)) Nem kell más hozzá, csak egy digitális mérleg, amire rátesszük a tányért és az én kis szám-mániás fiacskámnak máris érdekes lesz a dolog, ahogy nézheti, mennyivel mutat kevesebbet a mérleg egy-egy falat után :)))))


Luzern pedig egyre távolabb kerül.......

Dienstag, 19. März 2013

Egy biztos,

hogy semmi se biztos :))))

Tegnap írtam a luzerni sulinak, hogy alapjában szeretnénk (tényleg szeretnénk???), ha Marcel augusztustól oda járhatna, de ahhoz még néhány (igen fontos) információra lenne szükségünk, főleg ami az anyagi részét érinti a dolognak. Szeretnénk látni fehéren-feketén, hogy ez pontosan mekkora költségekkel járna, milyen egyszeri fix és havi kiadást jelentene, mivel a honlapon részletesen nincsen rajta és azért a döntésünket nagy mértékben befolyásolja (és persze időhúzásnak sem rossz :)) Most várjuk a választ....

Ami egyértelműen Luzern mellett szólna, az az egész napos iskola (pontosabban 15 óráig van a tanítás, de ez az állami 11.45-höz képest tényleg egész napot jelent :), ami mellett nekem lehetőségem lenne dolgozni. Tulajdonképpen ez az egyetlen érv, ami igazán mellette szól, a többi inkább a contra lista pontjait növeli....Többek között a lakáskeresés, a költözés, az, hogy az iskola a tó egyik oldalán, egy eléggé lepukkant kerületben van, ahol nem szívesen laknánk, viszont a tó másik oldaláról minden nap átjárni kész halál, mindegy, milyen napon, melyik napszakban voltunk eddig ott, mindig hatalmasak a dugók (hát igen, be kell vallanom, hogy 3 év "falusi" élet után elszoktam tőle és kifejezetten idegesít a dugóban állás....:). Aztán elgondolkodtat, hogy jó-e, ha Marcelt egy évnyi ovi után, alig hat évesen beültetjük az iskolapadba... akármennyire is kis okos (mert az :)), az iskola már más felelősség, több a kötelezettség, amiből annyi lesz neki még az életben. Ahogy utánaolvastam, itt Svájcban a privát iskolák kevésbé eredményesek, mint az államiak (persze ki kell fogni a jó állami ovit/iskolát), mivel itt inkább a nyelvre helyezik a hangsúlyt és arra, hogy a gyakori fluktuáció miatti változásokba minél jobban beillesszék a diákokat és az éves tanmenetet. Emellett nem igazán jut idő az egyéni képességek fejlesztésére vagy épp a tehettségek gondozására. És nem vagyok elfogult (ááááá, hogy is lehetnék :))), de az biztos, hogy Marcel matematikai tehetségét és a számokhoz való kivételes viszonyát és érdeklődését támogatni kellene, terelgetni, odafigyelni rá, nem hagyni elveszni a süllyesztőben.

Ugyanakkor ezzel szemben a napi 2,5 óra egy állami oviban rettenetesen kevés.... kiszámoltuk, hogy most Marcel heti 28 órát van oviban, augusztustól az államiban ez heti 12,5 órára (!!!) csökkenne... Ami a nyelvtanulás, a foglalkozások, a szocializálódás és nem mellékesen az én munkám szempontjából katasztrófálisan kevés...

Valahogy ezt nevezik a 22-es csapdájának...akármelyik ujjunkat harapjuk, mindegyik fáj... Igazából tele van a hócipőm a svájci oktatási rendszerrel.... ha negyed annyit költenének a gyerekekre és az állami ovikra/iskolákra, mint a teheneikre és a nyugdíjasaikra, akkor nem kellene most ilyen döntéseken agyalnunk...

Ami szintén nem segít a helyzeten, hogy Gábor megint külföldön (fél év alatt sikerült 300 túlórát összegyűjtenie!!!), én pedig lassan kiérdemelhetek egy "gyerekét egyedül nevelő anya" címet.....viccet félretéve, olyan jó lenne most pár óra nyugiban együtt, mikor végig tudnánk beszélni a dolgokat...

Azért történtek jók is, szombaton fotózásom volt, egy 6 napos kicsi lányt fotóztam, aki szó szerint tojt rám és az egész fotózásra, a közel 4 óra alatt, míg ott voltam, kb. 10 (!!) percet aludt, viszont 3 babazsákomat kakilta össze és két szép takarómat pisilte le :)))) De nem csüggedtem, így is élmény volt, a fotók pedig magukért beszélnek :))

 













Közben készülök a hétvégi kerek szülinapra, Ildiék is jönnek, ajándékok beszerezve, csak Marcel náthás és ősz óta először elég rendesen köhög is, remélem, nem most mászik bele valami betegségbe, mire talán lassan tényleg vége a télnek..

Aztán húsvét, talán haza is megyünk, jó lenne már nagyon nagyszülőkkel és barátokkal is találkozni, csak ne nyomasztana ennyire ez a hogyantovább....

(nem tudom miért, de régebben sokkal gyorsabban és könnyebben döntöttük, nem mérlegeltünk annyit, nem rágtuk le a csontokat hatvanhétszer és mégis legtöbbször sikerült jó irányba haladni, vajon miért ennyire nehéz most ez a döntés????)

Donnerstag, 14. März 2013

Peregnek a napok...

Már megint lassan vége van egy hétnek, most valahogy nagyon nem barátom az idő, szeretném egy kicsit megállítani vagy legalább is lelassítani, na nem mintha a havat annyira szeretném, hogy ezt nézegessem még sokáig.... Egyrészről mint az ólom nehezedik ránk a döntéskényszer, mivel két napja szóltak Luzernből, hogy lenne helye Marcelnek augusztustól a fizetős kéttannyelvű suliban. Gábor egész héten Franciaországban van, így érdemben nem túl sokat tudtunk beszélni, hétfőig kaptunk haladékot, akkor dönteni kell...Több minden szól mellette, mint ellene, de ha ez ilyen egyszerű lenne, hogy az ember felírja a pro-contra érveket egy papírra és amelyik lista hosszabb, azt választja.... nehéz a mérlegelés... de erről majd részletesen hamarosan..

Másrészről annyira könnyű most Marcellel, relatív jól alszik (koppkoppkopp :), kiegyensúlyozott, szereti az ovit, jól érzi magát ott, itthon meg mint egy kis tündér, mindent meg lehet vele beszélni, szinte soha nem ellenkezik, nem hisztizik, egyre önállóbb egy csomó dologban, tényleg egy csupamosoly kis (nagy) szeretetgombóc (na jó, gombócnak nem épp nevezhető, mivel az evést nem viszi túlzásba, inkabb pálcika, de hatalmas szívvel és sok sok szeretetttel :))) No és olyan okosságokkal, tényleg minden nap meglep valamivel, leginkább a gondolkodásmódjával, az emlékezőtehetségével és (még mindig) a számokhoz való viszonyával... Minden nap ad valamit, amit mélyen elraktározok és minden nap tanít valamire. Na ez jó csöpögős lett, de így van, azt hiszem, határtalan az a szeretet, amit érzünk iránta és látva, elnézve őt, a boldogságát, a mosolygós nagy szemeit, a kiegyensúlyozottságát, ez nekünk a legnagyobb öröm és valahol "elégtétel", hogy amit és ahogy eddig csináltuk, amilyen döntéseket eddig hoztunk az életében, minket igazol és nem ártottunk neki, sőt... :)) Persze ez nem egyszerűsíti meg a döntésünket, ha csak annyiban nem, hogy látszik, hogy a változások ellenére (amiből már Marcelnek is kijutott pár) nagyon kis kezelhető gyerek maradt :)) Aki teljes Titanic-lázban ég, falja a titanicos könyveket, minden tudni akar (és lassan tud is :)) a hajóról, a balesetről, a jéghegyekről, a tengerekről, minden nap legalább kétszer kell végigmesélni, végignézni az összes titanicos könyvét :))

Hogy azért kicsit kikapcsoljuk a fejünket, hétvégén Ildiékhez mentünk egy kis baráti "támogatásra", beszélgetésre, no meg azért, hogy hétfőn Gábor, egy Magyarországról csak ezért érkező barátjával el tudjon menni az évi rendes Genfi autószalonba, nyálat csorgatni :))) Mi kihagytuk ezt az "élményt", helyette játszótereztünk a gyerekekkel, akik egyre jobban eljátszanak egymással, nagyon aranyosak voltak, közben pedig próbáltuk megváltani a világot...

 
A Signal de Bougy játszótéren :)
 

 

Múlt héten készítettem pár tavaszi virágos fotót, erre ma reggelre csupahóra ébredtünk.... ha december lenne, még azt is mondanám, hogy jajdeszép, de lassan nekem is elegem lesz a hóból és hidegből...Marcel még bírja, mikor reggel kinézett az ablakon, nagy örömmel kiabálta, hogy dejóóóó, ma akkor mehetünk megint szánkózni.....igaz, még nem raktuk el a pince mélyére a szánkókat, de valahogy a fagyoskodásból elég volt erre a télre...







És a ma reggeli havas fotók.... :)










Két kedvencem :)


Gyere bújjunk össze, hogy ne fázzunk annyira :))