"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 19. März 2013

Egy biztos,

hogy semmi se biztos :))))

Tegnap írtam a luzerni sulinak, hogy alapjában szeretnénk (tényleg szeretnénk???), ha Marcel augusztustól oda járhatna, de ahhoz még néhány (igen fontos) információra lenne szükségünk, főleg ami az anyagi részét érinti a dolognak. Szeretnénk látni fehéren-feketén, hogy ez pontosan mekkora költségekkel járna, milyen egyszeri fix és havi kiadást jelentene, mivel a honlapon részletesen nincsen rajta és azért a döntésünket nagy mértékben befolyásolja (és persze időhúzásnak sem rossz :)) Most várjuk a választ....

Ami egyértelműen Luzern mellett szólna, az az egész napos iskola (pontosabban 15 óráig van a tanítás, de ez az állami 11.45-höz képest tényleg egész napot jelent :), ami mellett nekem lehetőségem lenne dolgozni. Tulajdonképpen ez az egyetlen érv, ami igazán mellette szól, a többi inkább a contra lista pontjait növeli....Többek között a lakáskeresés, a költözés, az, hogy az iskola a tó egyik oldalán, egy eléggé lepukkant kerületben van, ahol nem szívesen laknánk, viszont a tó másik oldaláról minden nap átjárni kész halál, mindegy, milyen napon, melyik napszakban voltunk eddig ott, mindig hatalmasak a dugók (hát igen, be kell vallanom, hogy 3 év "falusi" élet után elszoktam tőle és kifejezetten idegesít a dugóban állás....:). Aztán elgondolkodtat, hogy jó-e, ha Marcelt egy évnyi ovi után, alig hat évesen beültetjük az iskolapadba... akármennyire is kis okos (mert az :)), az iskola már más felelősség, több a kötelezettség, amiből annyi lesz neki még az életben. Ahogy utánaolvastam, itt Svájcban a privát iskolák kevésbé eredményesek, mint az államiak (persze ki kell fogni a jó állami ovit/iskolát), mivel itt inkább a nyelvre helyezik a hangsúlyt és arra, hogy a gyakori fluktuáció miatti változásokba minél jobban beillesszék a diákokat és az éves tanmenetet. Emellett nem igazán jut idő az egyéni képességek fejlesztésére vagy épp a tehettségek gondozására. És nem vagyok elfogult (ááááá, hogy is lehetnék :))), de az biztos, hogy Marcel matematikai tehetségét és a számokhoz való kivételes viszonyát és érdeklődését támogatni kellene, terelgetni, odafigyelni rá, nem hagyni elveszni a süllyesztőben.

Ugyanakkor ezzel szemben a napi 2,5 óra egy állami oviban rettenetesen kevés.... kiszámoltuk, hogy most Marcel heti 28 órát van oviban, augusztustól az államiban ez heti 12,5 órára (!!!) csökkenne... Ami a nyelvtanulás, a foglalkozások, a szocializálódás és nem mellékesen az én munkám szempontjából katasztrófálisan kevés...

Valahogy ezt nevezik a 22-es csapdájának...akármelyik ujjunkat harapjuk, mindegyik fáj... Igazából tele van a hócipőm a svájci oktatási rendszerrel.... ha negyed annyit költenének a gyerekekre és az állami ovikra/iskolákra, mint a teheneikre és a nyugdíjasaikra, akkor nem kellene most ilyen döntéseken agyalnunk...

Ami szintén nem segít a helyzeten, hogy Gábor megint külföldön (fél év alatt sikerült 300 túlórát összegyűjtenie!!!), én pedig lassan kiérdemelhetek egy "gyerekét egyedül nevelő anya" címet.....viccet félretéve, olyan jó lenne most pár óra nyugiban együtt, mikor végig tudnánk beszélni a dolgokat...

Azért történtek jók is, szombaton fotózásom volt, egy 6 napos kicsi lányt fotóztam, aki szó szerint tojt rám és az egész fotózásra, a közel 4 óra alatt, míg ott voltam, kb. 10 (!!) percet aludt, viszont 3 babazsákomat kakilta össze és két szép takarómat pisilte le :)))) De nem csüggedtem, így is élmény volt, a fotók pedig magukért beszélnek :))

 













Közben készülök a hétvégi kerek szülinapra, Ildiék is jönnek, ajándékok beszerezve, csak Marcel náthás és ősz óta először elég rendesen köhög is, remélem, nem most mászik bele valami betegségbe, mire talán lassan tényleg vége a télnek..

Aztán húsvét, talán haza is megyünk, jó lenne már nagyon nagyszülőkkel és barátokkal is találkozni, csak ne nyomasztana ennyire ez a hogyantovább....

(nem tudom miért, de régebben sokkal gyorsabban és könnyebben döntöttük, nem mérlegeltünk annyit, nem rágtuk le a csontokat hatvanhétszer és mégis legtöbbször sikerült jó irányba haladni, vajon miért ennyire nehéz most ez a döntés????)

Kommentare:

Ozsváth Szilvia hat gesagt…

Orsi, mi is állandóan agyalunk és alapvetően nem magunk, hanem Bogi miatt - hogy lesz neki a legjobb, vagy a legkevésbé rossz. Az iskolaválasztás kérdése nagyon nehéz, az meg különösen megnehezíti a dolgot, hogy a rendszer kantononként változó. Nemrég megvettem a Going Local (your guide to Swiss schooling) c. könyvet, ami a svájci oktatási rendszerről szól - külföldiek számára. Talán te is ismered. Még nem olvastam, de elég átfogónak tűnik, előnyöket, hátrányokat felsorakoztatva, kantononként.

Drukkolok, hogy jó szívvel, nyugodtan tudjatok dönteni!

Szilvi

U.i.: A fotók gyönyörűek... :)

kiskakas hat gesagt…

Szia, én eddig még nem szóltam hozzá a bloghoz, de hátha segít- leírom a mi tapasztalatainkat is. A mi nagyobbik lányunk egy budapesti nemzetközi iskolába jár, amit ő is mi is nagyon szeretünk. Ő is járt prep-be, ami szerintem pont olyan, mint egy óvóda, tehát papíron iskolába járt már, de a gyakorlatban ez szinte óvoda sok játékkal, tudatos készüléssel az iskolára. A mi lányunk kéttannyelvű osztályba jár, szerintem nagyon szuper, ahogy egyszerre 2 nyelven tanul olvasni és írni. Ami szintén pozítiv, hogy ezek az iskolák nagyon nagy gyakrolattal kezeleik a különböző kúlturákból érkező gyerekeket, mind nyelvi szempontból, mind egyéb pl.vallási stb szempontból. Van egy kis barátnő, aki régen osztálytárs volt, most pedig Genfbe jár egy magániskolába, vele most is szoros a kapcsolat, és azt mesélik, hogy ott nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a tehetség gondozásra. Szóval ez iskola függő, erre is kérdezzetek rá.
Bori

Dominika hat gesagt…

Hát, nem vagytok könnyű helyzetben! Abszolút átérzem, mert nekünk bár a suli adott volt, de a szakon nagyon sokat gondolkodtunk most Kristófnál. Aztán végül döntöttünk, szerintem jól. Tényleg nehéz lehet, hogy Gábor nem mindig elérhető, hogy ezen agyaljatok. Marcel szerintem bárhol meg fogja állni a helyét, annyira ügyes!
A fotók pedig nagyon jók!!! :-)

julcsi hat gesagt…

Orsim Kívánom hogy számotokra ,Marcell számára a legjobb döntés Szülessen!♥ Gyönyörűek a képek!♥

csilla hat gesagt…

Szia Orsi, mi már beszéltünk erröl néhányszor, ha gondolod, hívjál ha jó Neked vmikor, egy dologot még megemlítenék. A sportot -legalábbis itt a környéken - az összes nemzetközi iskola nagyon komolyan veszi. Olyan szinten, hogy nem engednek be pl. a focicsapatba, ha nem vagy elég jó.. ez azért jó néhány fiúnak nagyon nehéz volt megemésztenie. Az is igaz, hogy ezt elvként követik, tehát nincs kivételezés, és a gyerekek megértik, föleg úgy, hogy azért mindenkinek elmondják, hogy miben jó. Pl. volt egy srác, aki nem került be a focicsapatba, de most benne van az úszócsapatban. Kérdezzetek rá még erre is, Marcelt mi érdekelné (a számokon kívül)? : )