"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 4. März 2013

Egy tepsi búzadara :)

Kingát még akkor ismertem meg, mikor Bécsben laktunk. Mikor már tudtam, hogy Bernbe fogunk költözni, elkezdtem keresgélni (akkor még) az iwiwen, nézegettem, kik azok a magyarok, akik ott laknak és aki fotó alapján szimpatikus volt, annak írtam egy bemutatkozó levelet :) Emlékszem, azzal kezdtem, hogy nem segítséget szeretnék kérni, mert mint régóta külföldön élő magyar én is rengeteg levelet kaptam és sokat is bosszankodtam, mikor ismeretlen emberek azzal kerestek meg, hogy segítsek nekik munkát/lakást találni. Én csak ismerkedni szerettem volna, akkor úgy éreztem, talán könnyebb lesz a Bécstől elszakadás és a kezdeti hetek/hónapok Svájcban, ha már ismerek valakit, ha nem is személyesen, de legalább a neten keresztül. Hát könnyebb egyik sem lett, viszont volt pár ember, aki válaszolt a levelemre. A leveleket olvasva rájöttem, hogy a fotó nem minden, hiába tűnik valaki egy kép alapján szimpatikusnak, ha a sorai valami másról árulkodnak. Kinga volt az első, aki válaszolt, akkor még kisfiával a pocakjában, nála passzolt minden, elsőre és másodikra is nagyon szimpatikus volt :) Hébe-hóba irogattunk, közben megszületett a kisfia, így aztán ő is mással volt elfoglalva.

Aztán nem sokkal Bernbe költözésünk után felvettük megint a kapcsolatot, hamarosan el is jöttek hozzánk és emlékszem, már az első személyes találkozás olyan volt, mintha évek óta ismernénk egymást :) Órákon keresztül csak beszélgettünk, kínos is volt egy kicsit, mivel délelőtt jöttek, gondoltam, majd dumálunk egy órácskát, kezdetnek az sem rossz, így ebéddel sem készültem, csak zacskós keksz volt otthon, azt majszolgattuk  és csak úgy repült az idő. Nagyon egy hullámhosszon voltunk.

Mióta Thunban lakunk, nem találkoztunk olyan gyakran, persze tudtunk egymásról, de valahogy a személyes találkozók nem akartak összejönni.Viszont ha összefutottunk, mindig órákat dumáltunk :)

Mostanában szerencsére megint gyakrabban találkozunk, pár hete egy olyan napon voltak itt, mikor Marcel oviban volt, így most megcéloztuk a hétfőt, hogy a fiúk is tudjanak egymással játszani. És ma sem kellett csalódnunk, a gyerekek szuper jól eljátszottak, Marcel "terelgette" Timont, aki meg mint egy kiskutya ment Marcel után, vonatoztak, autóztak, rohangáltak, mi meg szokás szerint dumáltunk egy jót :)

Aztán mikor kicsit lankadt a hangulat, bevetettem a már reggel elkészített tepsis játék-ötletemet, amit egy blogon olvastam. Egy nagy tepsibe színes papírcsíkokat ragasztottam (csak a négy szélét ragasztottam le, ez hiba volt, mert a végére eléggé leamortizálódott a papír, legközelebb érdemes lesz az egészet lecelluxozni vagy színes papír nélkül is jó, csak így szebb és érdekesebb ), beleöntöttem egy fél zacskó zabpelyhet (épp az volt itthon, de lehet búzadara, zsemlemorzsa, rízs vagy kint a kertben akár homok is), a gyerekek kezébe adtam néhány kanalat, ecsetet, aztán kezdődhetett is a játék :) Az elején még egy kicsit visszafogottak voltak, aztán előkerültek a miniautók is, no onnantól kezdve nem volt megállás, túrtak, söpörtek, ástak, szórtak, mertek, utakat csináltak, akkora koncentrációval ment a munka, hogy öröm volt nézni :))) Több, mint egy órát ügyködtek, akkorra viszont már sem ők, sem az asztal, a székek és a padló ki sem látszott a zabpehelyből :)))) De nem bántuk, mert pár perc porszívózásért cserébe kaptunk egy órát beszélgetni és a végére két elégedett, mosolygós gyereket :)))




Ebéd után aztán jött még másfél óra játszótér/motorozás/bicózás, estére pedig két hulla gyerek :))) Jó nap volt, remélem, többször ismételjük :)))

Keine Kommentare: