"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 28. April 2013

Kupli, kirakó, kelet, kókuszgolyó :)

Mikor még otthon voltunk, elkezdtük gyűjtögetni a sparos óceános matricákat és bár Marcelt az állatok kevésbé érdeklik, mint a számok, nagy lelkesen ragasztgatja őket. Pár napja megint érkezett egy adag anyukáméktól, Marcel hihetetlen memóriával már előre megmondta, hogy melyek azok, amik még hiányoznak és melyikek a duplák.... a duplákat aztán egy kupacpa gyűjtöttük, a végén azt mondja: "Anya, össze kellene gumizni azt a kuplit!" :))) Azaz a kupac és a pakli szavakból kreált egy újat, annyira vicces, ahogy mondja és annyira kifejező, hogy már mi is átvettük :))) (ha esetleg van valakinek egy felesleges 199-es és 200-as matricája, szívesen vennénk, mert az a Titanic és Marcel minden egyes kupli kibontásakor azt reméli, hogy benne lesz ez a kettő :))))


Ha már a számoknál tartunk, megmutatom, melyik az egyik kedvenc kirakója :)) Hát persze, hogy számos, összeadós, 18-ig mennek a számok, majdhogynem túl könnyű is már neki, de többször hozza, nekiáll, megcsinálja, számolja, ha jól emlékszem, van szorzós változat is, lassan beszerzek egy olyat is :))


A számok és a Titanic mellett nagy kedvencek a bolygók, az égtájak, a naprendszer. Egyik reggel kinéz az ablakon és megkérdezi, merre van kelet. Mutatom neki, erre ő: "És mindig ugyanarra van kelet? Igen, mondom. "De az hogy lehet, ha közben forog a Föld???" Huh,  hát kapásból nem nagyon tudtam elmagyarázni neki, bizony egyre többször kérdez valami olyan okosat, aminek nekem is utána kell néznem-olvasnom és nem tudom rávágni a választ. Még az a szerencse, hogy Gábort is nagyon érdekelte anno a csillagászat, így este, mikor hazaért, egy alma és egy kókuszgolyó segítségével megpróbálta szemléletesen elmagyarázni Marcelnek, miért is van mindig ugyanott kelet :))) Az alma volt a Nap, a kókuszgolyó a Föld, Marcel csak úgy figyelt, aztán hogy mennyire értette meg, azt nem tudom, azt viszont igen, hogy a Föld igen hamar megsemmisítésre került :))))


Kipróbáltam ugyanis egy új kókuszgolyó receptet, elég reform, de nagyon nagyon finom :))) Kell hozzá egy adagnyi (kb. 20 dkg) kesudió (lehet mással is, nekem most fele makadámia dió volt), ezt liszt-szerűre daráljuk, teszünk bele pici sót, vaníliát, 2 kis kanál nyers kakaóport (semmiképp nem instant és cukrozott legyen) és nagyon puha datolyát. Ehhez a mennyiséghez én 6 datolyát tettem, apróra összevágva kevertem bele, de érzitek a kezetekkel, mikor lesz jól formálható állagú!!! Megforgatjuk kókuszreszelékben (vagy akár darált pisztáciában) és már mehet is a hűtőbe, hogy egy kicsit összeérjen, vagy egyenesen a pocakba :)) Igazi power-csemege és nagyon nagyon finom :)) Esetleg lehet a közepébe egy szem meggyet, málnát tenni, akkor még pikánsabb :))

Freitag, 26. April 2013

Blog-díj :)

Egy nagyon kedves blogos társamtól, Dominikától pár napja egy díjat kaptam. Emlékszem, mikor legelőször ért el hozzám egy ilyen díj, csak mosolyogtam rajta és "dedós" dolognak tartottam. De az évek során egyre nagyobb lett ez a blog-közösség, egyre több embert ismertem meg a blog által és habár a legtöbbjükkel személyesen soha nem találkoztunk, mégis kialakult valami láthatatlan szövetség, kötödés egymáshoz. Persze az ember életében nem a blogírás a legfontosabb feladat, de akkor is jól esik, ha elismerik, ha tetszik másoknak, ha ad valamit, amitől a másiknak jobb lesz, ami által a másik és saját magunk is többek leszünk.

Dominka olyan kedvesen írt rólam, a blogról, kiemelve a sok kirándulást (amiből mostanában sajnos kevesebb jut), a fotókat (na ebben azért nem szűkölködöm :)) és persze Marcelt, aki tényleg olyan imádnivaló nagyfiú már :)


Szabályok:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat
2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról

Bevallom őszintén, hogy az  utóbbi időben egy kicsit elhanyagoltam a régebben rendszeresen olvasott blogokat, a saját blogomnál pedig "alkotói válságban" vagyok, pontosabban annyi minden más kavarog most a fejemben, ovikérdés, lakáskeresés, hogy nehezebben jutok el a blogokig... írnék is, de sokszor kedvem nincs hozzá, mondanám is, csak elkiabálni nem akarom, de lassan csak vége ennek az őrlődős időszaknak...

Ennek ellenére nem volt nehéz kiválasztani a 4 blogot, akiknek tovább szeretném adni a díjat :))

1. Japanesmi - azaz Anita, aki a családjával pár hete költözött ki Lausanne-ból Japánba. Előtte még fotózáson jártak nálam, amolyan emléknek a Svájcban töltött időszakra :)) A blogja által bepillantást nyerhetünk egy teljesen más világba és persze érdekes látni, hogyan "hódítják" meg Japánt és hogyan alakítják ki az életüket ebben a messzi országban.

2. Felkelohal - azaz szintén Anita és szintén Japánból :))))) Anitával még a régi szép bécsi időkből ismerjük egymást, ők lassan egy éve élnek és virulnak Japánban :) Imádom a stílusát, falom minden szavát, egyetlen posztját sem tudom elolvasni nevetés nélkül (mit nevetés nélkül, a könnyeim potyognak, annyira jól ír :)) és persze nagyon érdekes dolgokat tudhatunk meg erről a távoli országról.

3. Hurrautazunk - azaz Bea, akit a családi blogjáról ismertem meg, ebben a blogban szedte össze az utazásaikat (amiben igencsak bővelkednek ők is :)) és írja le élményeit, sok sok képpel tarkítva. Utazás is, fotók is, csak jó lehet :)))

4. végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Judit, legkedvesebb bécsi barátnőm a három tündérkéjével, akit csak csodálni tudok és mélységesen tisztelem a pozitivizmusa, a kitartása, az ereje, a lányokhoz való viszonya, a sohafelnemadása és mindenbenajótmeglátása miatt, aki még a legnehezebb időkben sem panaszkodik, aki mindent, emberfelettit megtesz azért, hogy a lányok örömben, boldogságban, nyugalomban és hatalmas szeretetben nőhessenek fel, akinek (mindenféle segítség híján) semmi ideje nem jut magára, teljes az önfeláldozása, de nem mártírként éli ezt meg, hanem hatalmas büszkeséggel a lányok iránt. Olyan jó lenne többször találkozni, beszélgetni, hiányzol nagyon!!!!

Dominika, még egyszer köszönöm!!

Freitag, 19. April 2013

Csupaelsők :)

Az elmúlt egy hétben, mióta visszajöttünk, annyi minden történt, ami vagy ebben az évben, vagy Marcel életében egyáltalán a "legelső" volt, mint máskor három hónap alatt sem :))

A télből a nyárba csöppentünk, múlt vasárnap 25 fok volt, így idén ELŐSZÖR rövidgatyában és egy szál pólóban indultunk neki a délutáni sétának (csak kis betüvel és zárójelben jegyzem meg, hogy 5 nap után visszatért az ősz/tél, tegnap este óta ömlik az eső, 15 fokot zuhant a hőmérséklet, a hegyekben pedig 80-100 cm friss havat várnak a hétvégére....brrrrrrr..). Élveztük a jó levegő, a napsütést, a meleget, Marcel pedig nem is ő lenne, ha nem dugta volna bele a kezét a 6-7 fokos Thunerseebe :))  ELŐSZÖR ettünk kint padon ülve fagyit és figyeltük, ahogy mindenki ki- és felszabadultan, akárcsak egy megbolydult méhkas, nyüzsög, napozik, sportol, kacag a nyári melegben.



Vasárnap este Marcel ült a fürdőkádban, amig készítettem a vacsit. Megbeszéltük, hogy addig maradhat a vízben, amig az órán a mutató a nyolcasra nem ér (nálunk most minden így működik, kell, hogy számolja a perceket, hihetetlen, ahogy ismeri már az órát....). Mikor megyek érte, hogy kiszedjem a kádból, ő már megmosakodva-megtörölközve-pizsiben várt a fürdőben, "MEGLEPETÉS" kiáltotta, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy hol is van már az a kicsi baba, akit fürdetni, mosdatni kellett...Életében ELŐSZÖR teljesen önállóan elrendezte magát...Azóta ez még egyszer megismétlődött, most hajmosással egybekötve, én meg, sejtvén mire készül, némán hallgatóztam és leskelődtem az ajtóból és bizony többször fojtogatta a torkomat valami....igaz, hajmosás előtt elfelejtette bevizezni a haját, utána viszont hangosan énekelve feküdt bele a vízbe és öblítette le magáról a sampont :))))) Hát igen, önállósodik a drágám :)))

Hétfőn mivel még mindig tartott a nyár, gondoltam, veszünk Marcelnek bicót, mivel az elsőt már kinőtte és mivel a futóbicó is kicsi már neki, így nem volt semmilyen járműve, amivel haladni tudott volna. A közelben lévő két bicós bolt azonban hétfőn délelőtt zárva volt (vajon miért is??? na mindegy...), így maradt a sportbolt, ahol bicó nem, viszont egy szuper roller jött velünk szembe :))) Én eleve imádok rollerezni, Marcelt eddig nem hozta lázba, most viszont kipróbálta és le sem akart róla szállni :)) Vagy 5 kört tett vele a boltban, már mosolyogtak az eladók, így aztán nem sokáig hezitáltunk, fogtuk, kifizettük és már jöttünk is vele haza. Délután aztán irány a tóparti sétány, ahol Marcel életében  ELŐSZÖR nekiiramodott a rollerrel, de úgy, hogy alig értem a nyomába :)))) Első pillanattól kezdve ráérzett az ízére, mondjuk a fékezés még nem megy, mert nem találja a lábával a féket, de ez nem tántorította el attól, hogy száguldozzon vele :))) A 2 év futóbicó miatt szuper az egyensúlya, amit az is mutat, hogy egyetlen egyszer esett csak el, akkor is már azért, mert elfáradt már, hisz majd 3,5 órát kint voltunk :))) Igaz, ebben volt egy kis pihenés, játszóterezés is, ahol idén ELŐSZÖR piknikeztünk és mezítláb mászkáltunk a fűben (két héttel azelőtt pedig méteres hóban hónyulat építettünk síoverálban...).

 
Mivel annyira szuper idő volt, így felavattuk a teraszt is, és idén ELŐSZÖR kint vacsoráztunk :)) Sajnos csak kettesben, a héten Gábort nem láttuk, a két hét szabadság után ott folytattta ezerrel, ahol Húsvét előtt abbahagyta...

Kedden kicsit felhősebb idő volt és mivel láttam a kiírást, hogy a hét végéig cirkusz van a városban, így ovi után spontán elmentünk, gondoltam, ha lesz még jegy, megnézünk egy előadást. Marcel eddig még nem volt cirkuszban, valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, de nem is bántam, mert most már tényleg végig tudta ülni és élvezni az egészet, életében ELŐSZÖR :))) Kezdetben kicsit szkeptikus volt, de a jó kis zene, aztán a táncosok, a magasban lengő akrobaták és nem utolsó sorban a bohóc megtette a hatását, végig élvezte minden pillanatát (na jó, kivéve a két állatos produkciót, egyébként sem egy nagy állatrajongó, de itt még nekem is nehéz volt jópofát vágni hozzá, és bár nem vagyok sem vegetáriánus, sem pedig hatalmas állatvédő, de fájt nézni, ahogy szerencsétlen állatokat hajszolják körbe-körbe....). A szünetben persze nem maradhatott el a vattacukor, valahogy gyerekként nekem is mindig hozzátartozott a cirkuszhoz és úgy emlékeztem vissza, hogy mennyire is szerettem :)) Marcel még soha nem is evett, így életében ELŐSZÖR megkóstolta és habár ő nagyon édes szájú, ez még neki is sok(kkk) volt, 3 falás után nem kért többet. Nem is bántam, én sem bírtam már megenni és máig nem értem, mit szerettünk rajta gyerekkorunkban :))))
Összességében nagy élmény volt Marcelnek, este mindenkinek el kellett mesélnie az egészet, aranyos volt nagyon. A végén csak annyit mondott, hogy "most már tudom, milyen egy cirkusz, úgyhogy mehetünk máskor is" :)))))

Szerdán kihasználva a jó időt és azt, hogy Marcel egész nap oviban van, elmentem egy kicsit fotózni. Az utóbbi pár napban "kirobbant" a természet, virágba borult az aranyeső, a gesztenye- és magnóliafák, ezt nem hagyhattam ki, még akkor sem, ha van már jó pár ilyen sorozatom az elmúlt évekből :)))
















Tegnap délután pedig uszodában voltunk, ahol Marcel életében ELŐSZÖR egyedül és karúszó nélkül ugrott bele a rajtkőről a 2 méter mély vízbe, hogy aztán ügyesen kiússzon a partra :))) Annyira jó látni, hogy egyre ügyesebb, bátrabb (bár mondjuk ugrálni mindis is szeretett, de eddig ilyen magasról ilyen mélybe egyedül még nem mert ugrani :), egyre jobban megy neki az úszás, a nagymedencében is vígan lubickol már, talán nyárra meg is tanul úszni :)) Ha nem, az sem baj, imádja a vizet, minden formában, mennyiségben és hőfokban :))

A hétvége is programdúsnak ígérkezik, persze jobban örültem volna, ha marad a tavasz/nyár, de hát ez van, ebből hozzunk ki a legtöbbet :))

Mittwoch, 17. April 2013

10 nap otthon

Már megint jó sűrűre sikeredett az a pár nap, amit otthon töltöttünk (a másfél hét alatt majdnem 4000 km-t autóztunk....), bár én egy hónapnyi otthonlét után is tudok úgy visszajönni, hogy hiányérzet marad bennem, hogy kivel kellett volna még találkozni és mit kellett volna még csinalni :))))

Mivel az autónkon már nyári gumi volt, viszont arra a hétre, mikor mentünk, még havat és hideget mondtak, nem mertünk elindulni a miénkkel. És milyen jól is tettük, hogy téligumis bérautóval vágtunk neki az útnak, olyan érzésünk volt, mintha karácsonyra mennénk haza, hóesés, mínusz fokok, hókotró az autópályán, havas táj, sok köze nem volt a tavaszhoz. Az autóbérlésnek pedig megvan az az előnye, hogy szinte mindig új autót próbálhat ki az ember (persze csak egy bizonyos kategórián belül, mert sajnos vannak autómárkák, amikkel nem szabad Magyarországra menni.....:). Most egy peugeot 5008-as full extrás hatalmas egyterűt kaptunk és ha eltekintünk az igencsak rövid ülőlapjától, akkor tényleg szuper jó kis autó. Marcelnek leginkább az üvegteteje tetszett, amin keretszül nézhette a felhőket, repülőket, tényleg jó kis dolog :) Praktikus volt a lehajtható asztalka is, amin játszani, rajzolni, kártyázni, enni lehetett, no és persze az autómata sebváltó, amihez nagyon gyorsan hozzá lehet szokni és tényleg sokkal kényelmesebb vele a vezetés.
Útközben megaludtunk, mert a téli éjszakai hazamenetelkor megfogadtuk, hogy többet nem megyünk "egy seggel". Így nem volt vészes az út, de nagyon elhúzódott, szinte 2 teljes napot mentünk, sokszor megálltunk, kicsit elvesztegetett idő volt.


Először most Pécsre mentünk, Gábor mamájához, aki már nagyon várt minket, persze főleg Marcelt :))) Az első pillanattól kezdve hatalmas volt az egyetértés és az öröm, amit Marcel még meg is koronázott azzal, hogy vacsorakor csak úgy elsuttogta: "Szeretem a Mamit" :)) Mami persze olvadozott, olyan jók ezek a pillanatok.
Első nap egész tűrhető idő volt, így végre ki tudtunk szabadulni egy kicsit és felfedeztük a környék játszótereit, amiből akadt bőven. Thunban van összesen 5 db játszótér, ott meg tényleg 50 méterenként volt egy, még ha nem is mindegyik EU-szabvány, de Marcel így is teljesen elemében volt :)


Két nap Pécs után mentünk Veszprémbe, ahol szintén nagy volt az öröm, régen találkoztunk már anyukámékkal. Szombaton bátyámék is befutottak, együtt ünnepeltük Gábor szülinapját, aztán mentünk le Füredre, akkor még nagykabátban, mert olyan hideg volt. Jó volt, hogy kicsit az unokatesók is együtt tudtak lenni, jó lenne gyakrabban találkozni, hogy Marcelnek is több élménye/emléke legyen, de most ennyi jutott.


Vasárnap délután Szilvi barátnőmék, Marcel keresztszülei jöttek le Veszprémbe, mivel egy pesti út nekünk most nem fért volna bele. Szerencsére akkor már egész jó idő lett, mondjuk hideg volt, de legalább sütött a nap :) Egy közös ebéd után az állatkertet céloztuk meg, ahol Marcelnek megint a játszóház tetszett a legjobban :))) Hiába, nincs nagyon oda az állatokért... Lola és Milla viszont nagyon elemében volt, mi meg legalább tudtunk egy kicsit beszélgetni. Egyébként most bővítik a veszprémi állatkertet, Eu-s pénzekből megvettek egy nagy erdő-területet, készül új bejárat és összekötik a lenti, régi és a fenti újabb részeket egymással. A belépő elég húzós, de tényleg egy napi program, az ember lejárja a lábát :))) Mi is jól elfáradtunk, mivel mi már délelőtt elindultunk otthonról, akkor még bátyámékkal az egyik játszótérre, szóval este senkint nem kellett ringatni :)

Hétfőn én fodrászhoz mentem, visszanövesztem valamennyire a hajamat, bár szeretem a rövidet, de azt rendszeresen vágatni kell, hogy kinézzen valahogy, viszont havonta 100-150 frankot nem akarok kiadni fodrászra...
Délután apukámmal mentünk ki Pécselyre, a kis telkére, ott végre tényleg szép idő volt már, élveztük a jó levegőt, kicsit rendbe tettük a kertet, Marcel szaladgált, segített ágakat gyűjteni, gereblyézni, nagyon szeret ő is kint lenni.

Kedd egy kicsit lazább volt, délután egy hatalmasat sétáltunk, 3 játszóteret érintve. Nagyon szépen rendbehozták a vár alatti részt, a régi szerelem-szigeten van az egyik hatalmas játszótér, nagy csúszdákkal, mászóvárral és külön a kisebbeknek is egy játszótérrel, Marcel imádja. Onnan tovább mentünk, a Gizella-romok felé, aztán a Séd partján át a viadukt alatt, az állatkerttől nem messze van a következő nagy játszótér, a népmesék játszótere. Hatalmas terület, rengeteg dolog, amire fel lehet mászni, hinták, csúszdák, sok más, akinek az állatkert után/előtt még van ideje, érdemes ide is ellátogatni!!

A völgyben tovább menvén pár méter után a következő, kisebb, de szuper játszótér, gyerekeknek paradicsom :)) (főleg a svájci játszóterekhez szokott gyerekeknek :)))))


 
 

Szerdán aztán fogtuk magunkkal Gáborral és elmentünk Bécsbe. Marcel maradt a nagyszülőkkel, mindenkinek így volt a legjobb :))))
Végre sikerült Judittal és Mártival találkozni, szuper jókat dumáltunk, annyira hiányzott ez már :)) Hiába, Bécs nekem már mindig a második otthonom marad és mivel ott született Marcel, mindig is egy különleges kapocs fog összekötni a várossal :)) És olyan jó érzés visszamenni oda, ahol (szinte) minden utcát ismerek, tudom, mi hol merre,  szinte semmi nem változott és persze a barátok még mindig visszahúznak/várnak :))))

Régi lakásunktól alig 3 percre, a Parkhotel Schönbrunnban foglaltunk szobát, furcsa is volt Bécsben hotelben aludni :)) (csak zárójelben jegyzem meg, hogy nemrég anyukámék is ebben a hotelben szálltak meg, ugyanannyit fizettek a szobáért, mint mi, Magyarországról rendelve ők egy leghátsó, lichthofra néző aprócska szobát kaptak, ellenben velünk, Svájcból megrendelve egy hatalmas lakosztályt a legfelső emeleten, terasszal és csodálatos kilátással....elkeserítenek az ilyen dolgok, a megkülönböztetés, hisz ugyanolyan fizető vendégek voltunk mind a ketten, csak az alapján ítéltek meg és "osztályoztak" minket, hogy honnan jöttünk :((((((

Gábor is találkozott egy régi nagyon jó barátjával, nagy volt a viszontlátás öröme, annyira, hogy neki kicsit másnap lett a másnap :)))) Csütörtökön aztán nyakunkba vettük a Mariahilferstrasset, jó kis magyar szokás szerint és felújítottuk a tavaszi-nyári ruhatárunkat.
Hazafelé még Parndorfba is bementünk, ha már lúd, legyen kövér alapon, ott is sikerült még pár jó cuccot kifognunk.

Pénteken még Füreden voltunk Apukámnál, még vettünk pár dolgot és pakoltunk, mivel megbeszéltük, hogy visszafelé egyfolytában megyünk, nem alszunk meg, hisz Marcel is jól bírta és az autó is kényelmes, meg hát gyorsabban vissza is érünk.

Szombat reggel indultunk és végül jó időt futva, 3szor megállva, 12,5 óra alatt Thunba értünk. Marcel annyira jól bírta, persze sokat játszottunk, beszélgettünk, viccelődtünk, de akkor is ügyes volt nagyon. A legjobb befektetés erre az útra egy 400 forintos pakli vonatos kártya volt, vagy 3 órán keresztül azzal játszott, azokat nézegette, rakosgatta, hiába, még mindig kis vonatmániás a drágám :))))

Én megint nagy honvággyal jöttem vissza, nehéz ilyenkor a visszaállás, még 3 év után is, főleg mikor olyan jóóó otthon... Azért az időjárás most sokat segített, vasárnap már nyár volt, ami azóta is tart, de erről majd a következő posztban :)))))

Montag, 8. April 2013

Távirat

9 nap Magyarországon STOP Pécs, nagyszülők STOP rengeteg autózás STOP Veszprém, nagyszülők STOP Balatonfüred STOP családi találkozások, unokatesók STOP barátokkal találkozások STOP állatkert STOP Balaton STOP szülinapozások, tortázások, nagyevések STOP fodrász STOP játszóterezések STOP pécselyi telken kapirgászás STOP végreegykistavasz STOP még két nap Bécs STOP sok új fotóskellék STOP unokakényeztetés mesterfokon STOP olyanjóitthonlenni STOP megnemállás STOP :)))))




ps. részletes beszámolók jönnek hamarosan :))