"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 17. April 2013

10 nap otthon

Már megint jó sűrűre sikeredett az a pár nap, amit otthon töltöttünk (a másfél hét alatt majdnem 4000 km-t autóztunk....), bár én egy hónapnyi otthonlét után is tudok úgy visszajönni, hogy hiányérzet marad bennem, hogy kivel kellett volna még találkozni és mit kellett volna még csinalni :))))

Mivel az autónkon már nyári gumi volt, viszont arra a hétre, mikor mentünk, még havat és hideget mondtak, nem mertünk elindulni a miénkkel. És milyen jól is tettük, hogy téligumis bérautóval vágtunk neki az útnak, olyan érzésünk volt, mintha karácsonyra mennénk haza, hóesés, mínusz fokok, hókotró az autópályán, havas táj, sok köze nem volt a tavaszhoz. Az autóbérlésnek pedig megvan az az előnye, hogy szinte mindig új autót próbálhat ki az ember (persze csak egy bizonyos kategórián belül, mert sajnos vannak autómárkák, amikkel nem szabad Magyarországra menni.....:). Most egy peugeot 5008-as full extrás hatalmas egyterűt kaptunk és ha eltekintünk az igencsak rövid ülőlapjától, akkor tényleg szuper jó kis autó. Marcelnek leginkább az üvegteteje tetszett, amin keretszül nézhette a felhőket, repülőket, tényleg jó kis dolog :) Praktikus volt a lehajtható asztalka is, amin játszani, rajzolni, kártyázni, enni lehetett, no és persze az autómata sebváltó, amihez nagyon gyorsan hozzá lehet szokni és tényleg sokkal kényelmesebb vele a vezetés.
Útközben megaludtunk, mert a téli éjszakai hazamenetelkor megfogadtuk, hogy többet nem megyünk "egy seggel". Így nem volt vészes az út, de nagyon elhúzódott, szinte 2 teljes napot mentünk, sokszor megálltunk, kicsit elvesztegetett idő volt.


Először most Pécsre mentünk, Gábor mamájához, aki már nagyon várt minket, persze főleg Marcelt :))) Az első pillanattól kezdve hatalmas volt az egyetértés és az öröm, amit Marcel még meg is koronázott azzal, hogy vacsorakor csak úgy elsuttogta: "Szeretem a Mamit" :)) Mami persze olvadozott, olyan jók ezek a pillanatok.
Első nap egész tűrhető idő volt, így végre ki tudtunk szabadulni egy kicsit és felfedeztük a környék játszótereit, amiből akadt bőven. Thunban van összesen 5 db játszótér, ott meg tényleg 50 méterenként volt egy, még ha nem is mindegyik EU-szabvány, de Marcel így is teljesen elemében volt :)


Két nap Pécs után mentünk Veszprémbe, ahol szintén nagy volt az öröm, régen találkoztunk már anyukámékkal. Szombaton bátyámék is befutottak, együtt ünnepeltük Gábor szülinapját, aztán mentünk le Füredre, akkor még nagykabátban, mert olyan hideg volt. Jó volt, hogy kicsit az unokatesók is együtt tudtak lenni, jó lenne gyakrabban találkozni, hogy Marcelnek is több élménye/emléke legyen, de most ennyi jutott.


Vasárnap délután Szilvi barátnőmék, Marcel keresztszülei jöttek le Veszprémbe, mivel egy pesti út nekünk most nem fért volna bele. Szerencsére akkor már egész jó idő lett, mondjuk hideg volt, de legalább sütött a nap :) Egy közös ebéd után az állatkertet céloztuk meg, ahol Marcelnek megint a játszóház tetszett a legjobban :))) Hiába, nincs nagyon oda az állatokért... Lola és Milla viszont nagyon elemében volt, mi meg legalább tudtunk egy kicsit beszélgetni. Egyébként most bővítik a veszprémi állatkertet, Eu-s pénzekből megvettek egy nagy erdő-területet, készül új bejárat és összekötik a lenti, régi és a fenti újabb részeket egymással. A belépő elég húzós, de tényleg egy napi program, az ember lejárja a lábát :))) Mi is jól elfáradtunk, mivel mi már délelőtt elindultunk otthonról, akkor még bátyámékkal az egyik játszótérre, szóval este senkint nem kellett ringatni :)

Hétfőn én fodrászhoz mentem, visszanövesztem valamennyire a hajamat, bár szeretem a rövidet, de azt rendszeresen vágatni kell, hogy kinézzen valahogy, viszont havonta 100-150 frankot nem akarok kiadni fodrászra...
Délután apukámmal mentünk ki Pécselyre, a kis telkére, ott végre tényleg szép idő volt már, élveztük a jó levegőt, kicsit rendbe tettük a kertet, Marcel szaladgált, segített ágakat gyűjteni, gereblyézni, nagyon szeret ő is kint lenni.

Kedd egy kicsit lazább volt, délután egy hatalmasat sétáltunk, 3 játszóteret érintve. Nagyon szépen rendbehozták a vár alatti részt, a régi szerelem-szigeten van az egyik hatalmas játszótér, nagy csúszdákkal, mászóvárral és külön a kisebbeknek is egy játszótérrel, Marcel imádja. Onnan tovább mentünk, a Gizella-romok felé, aztán a Séd partján át a viadukt alatt, az állatkerttől nem messze van a következő nagy játszótér, a népmesék játszótere. Hatalmas terület, rengeteg dolog, amire fel lehet mászni, hinták, csúszdák, sok más, akinek az állatkert után/előtt még van ideje, érdemes ide is ellátogatni!!

A völgyben tovább menvén pár méter után a következő, kisebb, de szuper játszótér, gyerekeknek paradicsom :)) (főleg a svájci játszóterekhez szokott gyerekeknek :)))))


 
 

Szerdán aztán fogtuk magunkkal Gáborral és elmentünk Bécsbe. Marcel maradt a nagyszülőkkel, mindenkinek így volt a legjobb :))))
Végre sikerült Judittal és Mártival találkozni, szuper jókat dumáltunk, annyira hiányzott ez már :)) Hiába, Bécs nekem már mindig a második otthonom marad és mivel ott született Marcel, mindig is egy különleges kapocs fog összekötni a várossal :)) És olyan jó érzés visszamenni oda, ahol (szinte) minden utcát ismerek, tudom, mi hol merre,  szinte semmi nem változott és persze a barátok még mindig visszahúznak/várnak :))))

Régi lakásunktól alig 3 percre, a Parkhotel Schönbrunnban foglaltunk szobát, furcsa is volt Bécsben hotelben aludni :)) (csak zárójelben jegyzem meg, hogy nemrég anyukámék is ebben a hotelben szálltak meg, ugyanannyit fizettek a szobáért, mint mi, Magyarországról rendelve ők egy leghátsó, lichthofra néző aprócska szobát kaptak, ellenben velünk, Svájcból megrendelve egy hatalmas lakosztályt a legfelső emeleten, terasszal és csodálatos kilátással....elkeserítenek az ilyen dolgok, a megkülönböztetés, hisz ugyanolyan fizető vendégek voltunk mind a ketten, csak az alapján ítéltek meg és "osztályoztak" minket, hogy honnan jöttünk :((((((

Gábor is találkozott egy régi nagyon jó barátjával, nagy volt a viszontlátás öröme, annyira, hogy neki kicsit másnap lett a másnap :)))) Csütörtökön aztán nyakunkba vettük a Mariahilferstrasset, jó kis magyar szokás szerint és felújítottuk a tavaszi-nyári ruhatárunkat.
Hazafelé még Parndorfba is bementünk, ha már lúd, legyen kövér alapon, ott is sikerült még pár jó cuccot kifognunk.

Pénteken még Füreden voltunk Apukámnál, még vettünk pár dolgot és pakoltunk, mivel megbeszéltük, hogy visszafelé egyfolytában megyünk, nem alszunk meg, hisz Marcel is jól bírta és az autó is kényelmes, meg hát gyorsabban vissza is érünk.

Szombat reggel indultunk és végül jó időt futva, 3szor megállva, 12,5 óra alatt Thunba értünk. Marcel annyira jól bírta, persze sokat játszottunk, beszélgettünk, viccelődtünk, de akkor is ügyes volt nagyon. A legjobb befektetés erre az útra egy 400 forintos pakli vonatos kártya volt, vagy 3 órán keresztül azzal játszott, azokat nézegette, rakosgatta, hiába, még mindig kis vonatmániás a drágám :))))

Én megint nagy honvággyal jöttem vissza, nehéz ilyenkor a visszaállás, még 3 év után is, főleg mikor olyan jóóó otthon... Azért az időjárás most sokat segített, vasárnap már nyár volt, ami azóta is tart, de erről majd a következő posztban :)))))

Kommentare:

Judit hat gesagt…

Bizony, visszavárnak a bécsi barátok :-)))Nagyon jó volt találkozni, dumálni, bár még sosem telt el ilyen gyorsan az a pár óra, ami jutott nekünk :-)))Puszi és nyáron találkozunk!!!!

Bea hat gesagt…

Ezekkel a veszprémi képekkel most igen megdobogtattad a szívemet:)

julcsi hat gesagt…

Örülök hogy minden ilyen jól alakult!!!♥

Ága hat gesagt…

„Olvadozós” pillanatokban Veszprémben sem volt hiány!! Én is minden percét élveztem az együtt töltött időnek, talán most volt először, hogy ki is mutatta Marcel a ragaszkodását, sokat meséltünk, társasoztunk, volt úgy, hogy napi 5 km-t sétáltunk, szinte kitüntetett a figyelmével és megkülönböztetett módon ki is fejezte, hogy most tényleg valami szoros kötődés kezd kialakulni közöttünk és ennek óriási értéke van mindenki számára, úgy gondolom. El is raktároztam sok-sok örömteli pillanatot, hogy „ínségesebb” időkben elő tudjam majd hívni őket. Sokat emlegetünk benneteket, sok helyen, sok élethelyzetben előjönnek az együtt átélt percek, órák….. Jó, hogy itt voltatok, jó, hogy ilyen jól telt ez a pár nap :-)