"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 26. Juni 2013

3 éve már...

...hogy magunk mögött hagyva bécsi életünket, elindultunk Svájcba szerencsét próbálni. Az akkor Bécsről készített videót visszanézve olyan, mintha 3 hete jöttünk volna el, annyira élénken él még bennem sok minden, ami odaköt ahhoz a városhoz, barátok, helyek, ízek, hangulatok és persze Marcel, aki ott született és akinek (sajnos?) már semmit nem jelent az a város, hisz nem is emlékszik rá. Neki Svájc az otthona. Hogy nekem lesz-e valaha is?? Nehéz kérdés :))


 Ha kicsit felszabadulok, majd megemlékezem errő a három évről hosszabban is, most viszont lázban égünk, mert délután érkeznek anyukámék és már nagyon nagyon várjuk őket :))))) Közben persze már dobozolunk, intézzük a költözést és mindent, ami vele jár, szóval megint nem unalmas az életünk :))

Dèja-vu.... avagy egy doboznyi gyerek 3 éve és most :))))

 
ps. azért van egy előnye a gyakori költözésnek, mégpedig a szanálás, ilyenkor valahogy könnyebb megszabadulni a nemhasznált limlomoktól, bár tényleg nem értem, hogyan tudtunk 3 év alatt már megint ennnnnnnnyi mindent felhalmozni :))))

Donnerstag, 20. Juni 2013

Egy sziklával kevesebb...

Amikor biztossá vált, hogy költözünk, rögtön elkezdtem utánaérdeklődni, hogyan tudjuk Marcelt átjelenteni az új oviba. Bár a lakás szerzdődésünk csak augusztus elsejétől érvényes, tehát azelőtt hivatalosan nem tudunk bejelentkezni az új helyre, viszont mivel már augusztus 12-én kezdődik a tanév, mindenképp szerettem volna ezt időben elintézni.

Szerencsénk volt, mert nagyon segítőkészek voltak a hivatalban (bár azért futnom kellett pár kört, személyesen, emailben és telefonon is), "elhitték", hogy tényleg odaköltözünk a faluba és a bejelentés utáni második napon már itt volt egy nagyon kedves levél tele információkkal az új óvónénitől, amelyben megírta, hogy bár a leendő ovisoknak már tartottak egy nyílt napot, de nagyon szívesen látnak minket egyik délután, hogy megismerhessük az ovit és az óvónénit is. Közben a régi helyről automatikusan kijelentették Marcelt, azzal nem kellett foglalkoznom, úgyhogy tényleg flottul ment minden.

Kedd délutánt beszéltünk meg a leendő óvónénivel, nem tudom, Marcel és én közülem ki volt az izgatottabb, azt hiszem, én, hiszen az egész költözés terv onnan indult ki, hogy Marcelnek keressünk egy jó ovit és nekem nagyon sok múlott ezen a találkozáson.

Az ovi a leendő lakásunktól kb. 3 perc gyaloglásra van, egy kétszintes épület nagy kerttel. A földszinten van az ovi, első emeleten pedig az 1./2. osztály (itt Svájcban az állami ovi, a Kindergarten 5 éves kortól kötelező és mivel iskolaelőkészítőnek számít, leggyakrabban egy helyen van az iskolával).

Az óvónéni nagyon nagyon kedvesen fogadott minket, már ahogy beléptünk, első pillanattól kezdve csak pozitív benyomásaink voltak! A másfél óra alatt, míg ott voltunk, egyre inkább rájöttem, hogy amiket Zsófi, a magyar barátnőm, akinek a kisfia ebbe az oviba jár, eddig mesélt, áradozott, regélt az oviról, hatványozottan úgy van. Az óvónéninek olyan kisugárzása van, ami azonnal magával ragad, határozott, kompetens, végtelenül kedves, csupamosoly és látszott, hogy imádják a gyerekek. Kezdettől fogva közvetlen volt, olyannyira, amit én itt Svájcban még soha nem tapasztaltam egy svájcitól, egy pillanatig nem érzékeltette velem, velünk, hogy mások lennénk, mert külföldiek vagyunk és még csak ott sem lakunk a faluban, a másfél óra után olyan szívélyesen köszöntünk el egymástól, mintha már évek óta ismernénk egymást (nem tudom, mennyi szerepe volt benne, hogy egyik kedvenc városa Bécs, így közös témánk is volt nagyon hamar, bár szerintem tényleg ennyire kedves az alaptermészete:)) Csak bíztatott a "falusi élettel" kapcsolatban és többször elmondta, hogy tényleg nagyon jó, összetartó közösség van, odafigyelnek egymásra az emberek és könnyű ismerkedni, már amennyire ez Svájcban könnyűnek nevezhető, de valószínű egyszerűbb, mint egy városban.

Az ovi is nagyon szép, tágas, világos (csak zárójelben jegyzem meg, hogy olyan kilátása van, hogy csak na, persze gondolom a gyerekeket ez kevésbé érdekli :))) és nagyon jó a kertje is. A terem több részre van felosztva, van egy kis székekből kirakott kör, ahol minden nap kezdenek a gyerekek, közös énekléssel, beszélgetéssel, aztán különböző "játszó-sarkok" vannak, a gyerekek a szabad játék előtt kiválaszthatják, mivel szeretnének játszani és akkor azon a részen vannak 15-20-30 percig, utána válthatnak, persze csak akkor, ha előtte szépen rendet is raktak :) Marcel először még kicsit félénk volt, együtt végignéztük a játékokat (szupppper jó dolgok vannak :)), aztán ment a fakocka-építő gyerekekhez játszani, onnantól kezdve nem is foglalkozott velem :))

A falak telis tele alkotásokkal, Zsófi is mondta, hogy nagyon sokat kézműveskednek, festenek-rajzolnak, vágnak-ragasztanak a gyerekek, emellett mindig készülnek valamilyen előadással, nagyon kreatívak (most lehet, hogy ez egy magyar/osztrák oviban természetes, itt sajnos nem az, úgyhogy ezért is örülök ennyire, hogy ilyen helyre kerül majd Marcel :)))

A gyerekek is nagyon kedvesek, 10en voltak ott épp, kb. a fele augusztustól iskolás lesz, a másik fele marad. 21-en lesznek majd összesen a csoportban, az ovi 8 - 11.30ig (!!!) tart (na ez a kiakasztó része, de erről majd máskor..:) és egyik délután kell még visszamenni, Marcelnek ez a kedd lesz (ilyenkor csak a fele csoport van ott). Lesz tornaórájuk, járnak könyvtárba, uszodába, viszik őket fogorvoshoz és nagyon sok a kirándulás is :)

Nagyon jót tett a lelkemnek ez a másfél óra, jó volt látni, hogy Marcel szuper helyre kerül, egy halvány kétely sincs most bennem azzal kapcsolatban, hogy jól döntöttünk-e, mikor ezt az utat, ezt a falut, ezt az ovit választottuk. Marcelnek is nagyon tetszett az ovi, készül rá, várja már nagyon, lelkes volt, utána is sokat beszélgettünk róla és tényleg úgy érzem, hogy szuper jó kezekben lesz ott.

Úgyhogy az első szikla legördült a szivemről és most valami olyasfajta nyugalom árasztott el, amit már rég nem éreztem... Hiába no, jó érzés majd fél évnyi bizonytalanság és döntésképtelenség után átélni, hogy úgy néz ki, jó döntést hoztunk és jó úton indultunk el :))) (persze magával a falusi léttel kapcsolatban még mindig vannak fenntartásaim, de ez a keddi délután sok mindent helyretett a lelkemben és már van fény az alagút végén :))


Már "csak" a költözésen legyünk túl, ma nekiálltam dobozolni, könnyű dolgom van, mert a 4 nap nyár után megjött az ősz, esővel és hideggel, de legalább nem sóvárgok a strand után :)))

Dienstag, 18. Juni 2013

Évadnyitó II.

A szombati szezon-nyitó túrázás után vasárnap végre meg tudtuk nyitni a strand-szezont is és azóta szinte ki sem jöttünk a vízből :))



Gondolom már mindenki ki volt éhezve a nyárra és napsütésre, mert a strand bejárata előtt akkora sor kígyózott, amekkorát még soha nem láttunk. Én szívem szerint rögtön visszafordultam volna (szerencsére rollerrel mentünk, így legalább a lehetetlennek tűnő parkolóhely-keresést megspóroltuk magunknak :), de Marcel nagyon be volt sózva a viz miatt, így egy hang nélkül bírta a fél órás tűző napon állást... közben Gábor a saját levében főtt az autópályán Németország felé, bár ezt a tortúrát szerintem neki sem lett volna kedve végigcsinálni :))

A thuni strandról szinte csak jókat tudok írni :) Hatalmas füves terület, árnyas fák, játszótér, gyerek-, úszó-, ugráló-, pancsolómedencék, csúszda és persze a tó :) Vasárnap 15 fokra írták ki a vizet, hááát a part mentén talán volt vagy 18, mindenesetre Marcelt ez egy pillanatig nem zavarta, 3 órán keresztül ki-be mászkált, fürdött, homokozott, várakat, csatornákat, hidakat, gödröket épített, teljesen belelendült, én pedig szorgalmasan magyaráztam és mutattam neki, mire is nem képes a víz...jó kis "környezetóra" volt, közben megint bebizonyosodott, hogy a gyerekeknek tényleg semmi boltban vásárolt játék nem kell, hogy elfoglalják magukat, csak legyen egy kis víz, egy kis homok, kavicsok és fadarabok, órákon keresztül elvannak, nem kapkodnak új játék után és hagynak pár perc napozást-láblógatást a szülőknek is :)))







Közben azért fürödtünk is, bár én nem voltam olyan bátor, mint Marcel, aki simán nyakig megmártózott a jeges vízben :)))


Aztán szépen este lett, a strand kezdett kiürülni, de az én fiam még mindig elmélyülten "dolgozott" a homokban, ha nem szólok neki, szerintem azóta is ott keresné Attila koporsóját ásná a kis gödreit :)))



Tegnap kihasználva az utolsó szabad hétköznapok egyikét (mivel ugye Marcelnek most még a hétfő szabad, aug. 12-től viszont 5 napos "munka-hete" lesz neki is :) Ildiékkel találkoztunk a Neuchâtel-i tónál. Mivel jó meleg volt, mindenképp strandra szerettünk volna menni, így kinéztük a térképen, melyik az a hely, ami pont félúton van kettőnk között :) Így esett a választás Estavayer-le-Lac-ra, ami a tó keleti partján fekszik. Az internet alapján vadiúj, homokos strand, játszótér, csúszda, jól nézett ki. Belépőt nem kellett fizetni, sokan sem voltak, hisz hétfő délelőtt volt és itt még nincs iskolaszünet, homokos volt a strand is, árnyék is volt, a víz pedig melegebb, mint a Thunersee, viszont valami olyan szinten gusztustalanul koszos, algás, trutyis, habos, hogy legszívesebben visszafordultam volna...Kezdetben még el tudtuk kavarni, de ahogy egyre többen lettek és egyre melegebb lett, az egész vizet befedte már a kosz..

Ami jó volt benne, hogy találkoztunk Ildiékkel és mondjuk a gyerekeket fele annyira nem zavarta a sok trutyi, Marcel pedig megint hozta a formáját és ki sem lehetett hozni a homokból :) Ja és volt egy elég nagy csúszda, annak legalább tiszta volt a vize és elég hosszú is volt, úgyhogy összességében gyerek-szemmel nézve paradicsom, de az szinte biztos, hogy többet ide nem megyünk... Ki kell tapasztalni a többi strandot, van még egy pár a tó partján :)



Ma pedig megint egész délután a thuni strandon voltunk, mára már felmelegedett a tó vize 19 fokosra, úgyhogy ma már én is rendesen fürödtem / úsztam benne és megállapítottam, hogy inkább legyen egy tó vize kicsit hidegebb, de legalább tiszta :))

Nagyon bírnám, ha augusztusig kitartana ez a jó idő, de sajnos ahogy kinéz, mire anyukámék jövő héten ideérnek, beköszönt megint az ősz....(bár nem tudom, miért csodálkozom rajta, hisz ha hozzánk vendég jön, akkor tuti, hogy rossz idő lesz :)) Addig viszont élvezzük minden pillanatát :))

Sonntag, 16. Juni 2013

Évadnyitó

Elég sokáig kellett várni a jó időre és elkiabálni sem akarom, de úgy néz ki, ide is megérkezett végre a nyár, vagy legalább is a nap és a meleg :))) Mivel itt soha nem lehet tudni, meddig is tart, így ki kell használni minden percét :)) Már nagyon ki voltunk éhezve egy túrára, hegyekre, kirándulásra, így nem is késlekedtünk sokáig, hamarosan már az autóban ültünk Kandersteg felé.

A cél ezúttal (is) az Oeschinensee volt, nagyon szeretjük azt a helyet, csodás a környék, lehet felvonózni, bobozni, túrázni és tóban megmártózni is, nem véletlenül voltunk ott már többször, barátokkal, rokonokkal, hármasban, mindig egy élmény :)

 


A bobpálya a hegyen lévő felvonóállomás mellett van, így első körben azt céloztuk meg :) Nagyon jó kis pálya, bár nem olyan hosszú, mint a Gstaad-i (Rellerli hegyen), de a Grindelwald-Pfingstegg-en lévőnél sokkal jobb :) Marcelnek még nem kell fizetni (ha jól tudom, 8 éves korig, ha a gyerek a szülővel megy, ingyenes), így aztán jöhetett a száguldozás :)





Utána elindultunk a tóhoz. Nagyon kellemes sétaút visz oda, kb. 30 perc gyaloglás után már meg is pillanthatjuk a varázslatos kis gyöngyszem-tavat, hatalmas (még mindig havas) hegyekkel körbevéve.







A bátrabbak (és vizicsibék) persze nem hagyhatták ki, hogy bele ne menjenek a tóba, pedig ahogy a fotókon is látszik, a partján több helyen még hó volt, szóval el lehet képzelni, hogy a hőmérséklete nem vetekedett egy délszaki tenger hőfokával... (szerintem inni pont jó lett volna, na de fürdeni benne....:)) Persze Marcelnek mindegy, milyen hideg, a lényeg, hogy víz legyen :))






A tó partján két étterem is van és egy vendégfogadó, már régóta tervezzük, jó lenne egyszer ott egy-két éjszakát eltölteni :)) Egyébként a tótól nagyon sok túravonal indul, kinéztünk egy kis hüttét, ahova legközelebb szeretnénk eltúrázni :)


Visszafelé kicsit nehezebb, felfelé visz az út, de most volt először, hogy Marcel szépen végiggyalogolta az egészet, eddig mindig Gábor nyakában fejezte be a túrát (igaz, most is megpróbálkozott, hátha felveszi valaki, de miután látta, hogy semmi értelme nyavalyogni, ráadásul motivációnak még egy fagyit és egy utolsó bobozást is kitűztünk neki, így nem volt gond :))))


Nemsokára jönnek anyukámék, remélem, velük is el tudunk menni erre a csodaszép helyre :)))

Mittwoch, 12. Juni 2013

Plusz-mínusz...

...avagy két újabb szösszenet a "tipikus Svájc" kategoriában :)

Régebben már írtam arról, milyen jó dolog is az, hogy itt Svájcban (legalább is a német részén) gyönyörű szép tiszták a nyilvános wc-k. Különösen akkor volt ez nagy áldás, mikor Marcel leszokott a pelusról és ha elhangzott a mondat "Pisilnem kell", nem volt túl sok időm arra, hogy valami helyet találjak neki. De mindegy volt, hogy áruházba, étterembe, vasútállomásra, utcai wc-be mentünk be, mindegyik tiszta volt és nem kellett előtte és utána is egy órát fertőtleníteni magunkat. Szóval megszoktunk egy bizonyos standardot, de amit pár hete láttam, az még ezt is felülmúlta :)) Szintén egy nyilvános (!!) wc, akkora, mint egy fél táncterem, halk muzsika, kellemes illat, nagy csokor friss virág, persze csillogó tisztaság, ez alap, de ami pozitív értelemben ledöbbentett, az a pelenkázó része volt... eldobható alátét, popsitörlő, pelenka, kis zacskó, fertőtlenítőszer, a kis kosárkában pedig tampon, betét és terhességi teszt (!!).  Wc-re azért nem szoktam fényképezőgépet vinni magammal, de ide muszáj volt visszamennem és megörökíteni :)))



Hát igen, a külsőségekre sokat adnak, ezt sok más helyen is megfigyelhettük már, de ha a gyerekekről van szó, akkor sok szempontból a sor végén kullognak....

Adódott ugyanis egy délután, mikor kihasználva azt, hogy végre nem esik az eső, elindultunk kirándulni. Egy kis zermatti kitérővel (igazából egy eléggé elbaltázott terv volt, ez van, nekünk is lehet rossz napunk :))) végül Kanderstegben álltunk meg, hogy egy kicsit játszóterezzünk az erdő széli kedvenc helyünkön. Odafelé menet hatalmas robbanásokat hallottunk, látni nem látszott semmi, először arra gondoltunk, hogy a hegyen robbantják a lavinákat, hogy jöjjön le a hó. Aztán ahogy egyre közelebb értünk a játszótérhez, megláttuk, honnan jön a hang... Közvetlenül a játszótér mellett van ugyanis a lőtér, 10 céltáblával, ott lövöldöztek békésen az emberek....Mondanom sem kell, nem a lőteret zárták le, így megközelíteni sem tudtuk a játszóteret... Hihetetlen, milyen paranoiások a svájciak, rettegnek attól, hogy valaki megtámadja őket, sok embernek saját fegyvere van, rengeteg a lőpálya és a leggyakrabban űzött hobbi a lövészet!!!


Marcel kicsit csalódott volt, de aztán találtunk jobb elfoglaltságot, ott folyik ugyanis a Kander patak és bár nem lehetett több 6-7 fokosnál, mivel sütött a nap, muszáj volt belemenni :)




Csak összehasonlításnak, egy hete a Kleine Scheideggen ekkora hóban mászkáltunk!!!! Azért hogy júniusban síoverált kelljen Marcelre adni......



Mondjuk ő élvezte a havat és a patakot is, azt hiszem, neki tényleg mindegy, milyen az idő, a lényeg, hogy kint legyünk :)))))

Montag, 10. Juni 2013

Kísérletezős-kreatívos

Most kezdhetném már megint azzal, hogy napok óta esik az eső és hideg van, kinti programokat tervezni nem érdemes, mert átlagban napi kétszer biztos, hogy megázunk és már olyan szinten vágyakozom napsütésre és melegre, hogy el sem tudom mondani.... de a siránkozás nem segít, azért ha lehet, megyünk kifelé, de van, mikor a szakadó esőben nem tudom rávenni magam, hogy egy lépést is tegyek odakint... Marcel szeret itthon is lenni, a sínépítést még mindig nem unta meg (most a legújabb, hogy a babzsákból készült Mont Everest hegyre mennek fel a vonatok...), de egy idő után besokall ő is.

Ilyenkor tesz jó szolgálatot az a pár elmentett internetes oldal, amit külön mappába gyűjtök, telis teli kreatív elfoglaltságokkal, kísérletekkel és ötletekkel.

Tegnap első körben a műanyag mappa közötti festést próbáltuk ki :) Szuper dolog, különösen ahol a gyerekek szeretnek festeni, az anyukák meg nem annyira szeretik utána a festéssel együtt járó koszt takarítani és a gyerekeket tisztára sikálni :))

Kell hozzá egy műanyag irattartó (közismert nevén bugyi :), olyan, aminek két oldala nyitott. Különböző színű festékeket nyomunk a belsejébe, nem kell sajnálni, mi legelőször elég keveset tettünk, akkor nem is fogta be az egészet, utána már bátran adagoltuk a színeket. Ezután a két nyitott végét celluxszal alaposan leragasztjuk, és már kezdődhet is a "maszatolás" :))) Kézzel, parafadugóval, késsel, fakanállal, ki mivel szeretné és a legjobb az, hogy egy cseppnyi festék nem kerül sehova, kivéve a bugyi belsejébe :) Marcel nagyon élvezte, ahogy folynak össze a színek és mit nem mondjak, én is jól elszórakoztam vele :))) Többször is megismételtük, más színekkel, a végeredmény mindig szemet gyönyörködtető lett és hatalmas plusz pont az, hogy nem kell utána takarítani :)))


Aztán következett egy kísérlet, ami "tej-tüzijáték" néven kering a neten. Kell hozzá egy lapos tányér, kis tej, ételfesték (minél több fajta, annál szebb és színesebb lesz a végeredmény) és pár csepp mosogatószer. Ebben a videóban bemutatják részlesen, hogyan is működik, a miénk nem lett ennyire szép, nem tudom, hogy a tej nem volt-e elég zsíros vagy a mosogatószer túl kézápolós, azért még fogunk vele kísérletezni, mert ez is tetszett Marcelnek :)


Mivel Marcelt most nagyon érdekli, hogy mi hogyan működik, mi miért történik, gondoltam, kísérletezünk még egyet. Kellett hozzá egy pohár víz, egy üres pohár és egy kis szalvéta vagy konyhapapír. Hogy látványosabb legyen, tettem pár csepp ételfestéket a vízbe és már kezdődhetett is a móka. A "feladvány" ugyanis az volt, hogy a pohár víznek át kell vándorolnia úgy az üres pohárba, hogy közben nem fogjuk meg egyik poharat sem :))) Nem kellett sokat várni, a konyhapapíron keresztül elkezdett átszivárogni a víz és nem telt bele 5 perc, kiürült a tele pohár és teli lett az üres :) Marcelnek ez annyira tetszett, hogy azóta már vagy 5ször megfordította a poharakat és figyelte, hogy csöpög át a zöld víz egyik pohárból a másikba :))


(közben átesett egy birkanyíráson, mármint Marcel, nem a pohár víz, legalább a frizurája legyen nyári, ha már az idő nem az... :)

Élmény látni, ahogy lekötik ezek a kísérletek, ahogy egyfolytában kérdez, ahogy érdekli a dolog, figyel, szívja magába, ahogy kattognak a kis fogaskerekek az agyában, imádom :)) Úgyhogy biztos nem ez volt az utolsó kísérletezgetésünk :))))

(bónusznak még egy kép, mert már olyan nagyfiú, mert ahogy néz, mert olyan MARCEL :)))

Dienstag, 4. Juni 2013

Most Wanted :))))

Marcelnek hamarosan lejár az útlevele, immár a második, tehát esedékes volt egy hivatalos fotó készítése :)) Emlékszem, mikor az elsőt csináltattuk, pár hetes lehetett, még a fejét sem tudta tartani rendesen, csak nézett azokkal a hatalmas szemeivel :) Azóta ezt a fotót hordozom magammal a pénztárcámban, és szinte minden nap mosolygok rajta :))) A második már itt készült Svájcban, nem sokkal azután, hogy kijöttünk, nagyon nehéz időszak volt, Marcel sokat sírt és 1 méternél nem engedett messzebb magától, ez látszik a fotón is, kis ijedt bárányka volt :)
Most meg már komoly nagyfiú :)) Megbeszéltük, hogy miért kell a fotó, szépen odaült, forgatta a fejét, ahogy a fotós mondta és még egy kis szájszöglet-mosolyra is kapható volt :) (hát igen, a pózolást sokat gyakorolta már :))

A nagykövetségről pedig csak pozitívumokat tudok írni, pedig kicsit féltem, hogy majd órákat fogunk ott tölteni, de a legtovább a parkolóhely-keresés tartott!!! Szuper kedves volt mindenki, kitöltöttük, amit kellett, szerencsére minden fontos irat nálunk volt, így 10 perc alatt végeztünk is!! Úgyhogy Marcel hamarosan kézhez kapja a harmadik útlevelét :)))

Mondjuk elnézve a fotókat, nem csodálkozom, hogy a gyerekeknek két évente kell új útlevél :D:D:D:D


(azért az első fotón kéretik nem nagyon, csak egy kicsit röhögni :)))))