"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 3. Juli 2013

Hetes

Egy hete érkeztek anyukámék és már úton is vannak hazafelé :((( nagyon gyorsan elrepült ez az egy hét és bár két napot leszámítva (ismét) nem volt szerencsénk az idővel, nagyon sok felé mentünk, sokat kirándultunk, sok szépet láttunk és rengeteg élményben volt részünk együtt :)) Marcel és a nagyszülők között hatalmas volt a szerelem, imádták egymást, Marcel tegnap este pedig ezzel a mondattal feküdt le: "Holnap reggel annnnyira fogok sírni, hogy az egész világ hallani fogja, mert úgy sajnálom, hogy hazamennek Ágáék!" :((( Azért az vígasztal, hogy 3 hét múlva már megint látjuk egymást, mert a költözés közben is muszáj lesz, ha csak egy hétre is, de hazamenni Magyarországra, találkozni többi nagyszülővel, barátokkal és hát Balaton nélkül akkor sincs nyár :))))

Jöjjön akkor egy hosszabb beszámoló (rengeteg fotóval) az elmúlt egy hétről, csak az álljon neki olvasni, akinek van több, mint két perce, no meg akit érdekel, merre is jártunk az 5 szabad nap alatt :)))

Csütörtökön Marcel délelőtt még oviban volt, addig anyukámék "akktlimatizálódtak" egy kicsit és kipihenték a hosszú út fáradalmait. Délután aztán hajózás volt a program, bár elég szeles idő volt, de kinéztük, hogy pont jön egy régi gőzhajó, amivel nagy élmény utazni, még ha a közeli/távoli hegyekből nem is lát olyan sokat az ember :) Thunból Spiezig mentünk el és vissza, kb. két órás hajózás volt, mindenkinek nagyon tetszett. Marcel legszívesebben végig a lapátkerekeket nézte volna (a hajó belsejéből kis ablakokon lehet kikukucskálni és figyelni, hogyan forognak a kerekek) no meg a hajó aljában működő dugattyúkat :) Csak zárójelben említem meg, hogy volt egy iskolás osztály is a hajón, a gyerekek (12-13 évesek lehettek) mindegyike ült a hajó belsejében és nyomogatta a telefonját....még csak a fejüket sem emelték fel, hogy merre is járnak éppen.... szomorú....


 
 Pénteken szabadságoltuk Marcelt az oviból, úgy is olyan keveset hiányzott eddig :)) Délelőtt fel tudtunk menni a hegyre anyukáméknak is megmutatni, hol fogunk lakni augusztustól :) A régi bérlők (egy amerikai család) már kiköltözött a lakásból, pár bútor volt még ott, no meg iszonyat sok szemét, kosz, macskaalom tartalommal együtt, amitől bűzlött az egész lakás... Persze kitakarítják, kifestik az egészet, de döbbenet volt látni, hogyan lehet ennyire igénytelenül ott hagyni valamit... Ettől eltekintve (bár elég nehéz volt felülkerekedni a rengeteg szeméten..) nagyon tetszett anyukáméknak is :)) Utána Marcel elvezette őket az ovihoz, bekukucskáltak az ablakokon, mire a gyerekek felismerték Marcelt és az óvónénivel együtt már szaladtak is kifelé üdvözölni őt :)) Továbbra is nagyon nagyon kedvesek voltak és így legalább Gábor és anyukámék is megismerhették őket :)))

Ebéd után aztán Gstaad felé vettük az irányt, ahol anyukámék még nem jártak. Eredetileg a Rellerit céloztuk meg, ahova felvonóval lehet felmenni és fent szuper bob-pálya van, viszont elég későn is értünk oda, no meg olyan jeges szél fújt már lent is, hogy végül nem indultunk fel a hegyre. Marcel persze csalódott volt, hiába no, imád felvonózni és bobozni is, de azért elég gyorsan megvígasztalódott. Lementünk a faluba, ami arról híres, hogy az összes (de tényleg összes:)) házikó Chalet-stílusban épült és csak így épülhet még a mai napig is. Gyönyörű fafaragott balkonok, ablakok, díszítések, hangulatos felzászlózott sétálóutca telis tele elegáns boltokkal, hisz Gstaadban St. Moritzhoz és Zermatthoz hasonlóan rengeteg híres ember fordul meg és sok hírességnek van itt saját Chalet-ja is. Árad a faluból a nyugalom, a békesség, körülvéve kisebb-nagyobb hegyekkel gyönyörű a fekvése is (no meg az árfekvése is :D:D:D:D Az biztos, hogy az embereknek Svájcról alkotott klíséjébe pontosan belepasszol :)))






Végre egy normális fotó a kis családunkról :))) (mondjuk az öltözékünkből nem nagyon lehetne rájönni, hogy nyár közepe van....)




Csííííííz :)))



Szerény hotelecske, alig uralja a látképet :)) (Hotel Palace:)
 

Mivel szombatra szakadó esőt jósoltak (ami sajnos be is jött...), így mindenképp valami benti programot kellett kitalálni. Mi is lehetett volna más, mint a luzerni közlekedési múzeum :)))) András rajong a vonatokért, Marcel sowieso és anyukámat sem kellett sokat győzködni, mert tényleg annyira érdekes, interaktív és sokat nyújt a múzeum, hogy mindenki megtalálja benne a magának valót :)))

A hétvégére és rossz időre való tekintettel el voltunk készülve a legrosszabbra (vagyis órákig tartó parkolóhelykeresésre, hosszú sorokra és tömegre), de kellemesen csalódtunk, mert bár rengetegen voltak, nagyon jól eloszlott a tömeg. Mi tavaly májusban már voltunk ott, akkor is hatalmas élmény volt, ebben a posztban lehet visszaolvasni a lényeget :)))))

Megint a vonatokkal kezdtük, hisz arra van a hivatalos bejárat, de már most megbeszéltük, hogy ha legközelebb megyünk, akkor a repülős csarnok lesz az első, mert mire odaérünk, már hulla fáradt mindenki és soha nem marad rá rendesen idő :))

A vonatoknál is órákat lehetne elindőzni, vannak rendes nagy (hatalmas), régi és régebbi mozdonyok, kocsik, villamosok, amikbe bele lehet menni, aztán vannak kisebbek, kiállítva vitrinbe és vannak egész kicsik, amik mennek a hatalmas terepasztalon :) Szerintem egy hét is kevés lenne, ha valaki mindegyiket végig szeretné bogarászni :))) Marcelnek persze megint az az asztal tetszett a legjobban, ahol a gyerekek mozdonyokból és vagonokból kocsikat állíthatnak össze és a váltókat állítgatva tudják tolni ezeket egyik oldalról a másikra. Ha egy óra után nem ráncigáltam volna el onnan, szerintem még azóta is ott állna :)) De nagy élmény volt az autós hangár, a hajók (különösen az a rész, ahol bemutatták, hogyan is működik egy zsilip), a felvonók, aztán egy szuper szuper golyópálya, amit a svájci idegenforgalmi iroda "szponzorált" és Svájc minden jellegzetessége szerepel benne, a bernáthegyi kutyától elkezdve a gőzhajón, vonaton, felvonón és postakocsin, fondue-n, alpesi kürtön és svájci órán keresztül a tehenek kolompjáig és nagy hegyekig :))) Ez előtt is el lehet ücsörögni egy darabig, tényleg nagyon látványos :))) (itt láthattok róla egy videót is :))
Aztán persze nem maradhatott ki a kisvonatozás sem, nem tudom, Marcel mikor sokallna be a vonatoktól, nekem néha már nagyon tele van velük a hócipőm :)))) De amig ő élvezi, addig nekem is öröm :)))




Aki teheti, tényleg érdemes egy látogatást tenni ebben a múzeumban, csupa csupa érdekes dolog és rengeteg minden, amiből a gyerekek tanulni is tudnak :))) Hatalmas élmény és garantált hullaság estére :))))) Marcelnek sem kellett több 3 percnél és már aludt is az autóban hazafelé :)))

Vasárnap egy kicsit pihizős napot (délelőttöt) terveztünk be, egyrészt mindenki érezte még a lábában a szombati több órás gyaloglást, másrészt pedig nekünk Gáborral estére kimenőnk volt :))) Még karácsonyra kaptam a jegyeket, mert ha Bon Jovi jön és hív, akkor mi megyünk :D:D:D:D:D Két éve Bécsben voltunk a koncertjén, ami hatalmas volt és fergeteges élmény, most a berni stadionban zenéltek, így nem hagyhattuk ki :)))) Addigra szerencsére az eső is elállt, sőt kánikula lett tűző napsütéssel, ami katlanná változtatta a stadion közepét. Mit nem adtam volna akkor egy kis felhőért :))) 4 után értünk oda és majdnem 8 óra volt, mire elkezdődött a koncert!!! Jó kis állóképesség-fejlesztő délután volt, de hát hogy is szokta volt dédnagymamám mondani: "A nyavalya nem egyforma. Kit így tör, kit úgy." :))))) Mikor Jon kijött a színpadra, minden kínt elfelejtve tomboltunk mi is a régi, ismertebb és sok új ismeretlen számra, de legnagyobb élmény az volt, hogy harmadik sorból, szinte karnyújtásra láthattuk, ott énekelt, ment el előttünk :))))



Azért megállapítottuk (ha már egyszer ilyen közelről is láttuk:), hogy bizony ő sem lett fiatalabb, de a közönség sem, tehát nem lógtunk ki a sorból :)))))



És még ha a bécsi koncert, legalább is ami a zeneszámokat tekinti, egy fokkal jobban tetszett nekünk, ez megint egy életre szóló élmény volt és remélem, nem az utolsó  :))))

Amig mi koncerteztünk, addig Marcel idegenvezetőt játszott, nagyon kis ügyesen elkalauzolta a nagyszülőket a városba, a tópartra és a hajós játszótérre és persze élvezte a teljes figyelmet és kényeztetést :))


Este pedig ezzel a kis lappal vártak minket haza, hisz hétfőn beléptünk házasságunk 14. évébe :)))


Hétfőn végre ragyogó napsütésre ébredtünk és mivel anyukáméknak már annyit regéltem a ballenbergi skanzenről, hogy oda mindenképp szerettek volna elmenni. Egy ottani kirándulásra Marcel is mindig kapható, nagyokat lehet rohangálni, házakba be-ki futkorászni, neki is mindig élmény. Többször is írtam már a skanzenről részletesen, most voltam ötödször, de még mindig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, tényleg minden egyes alkalom egy maradandó emlék :))) Anyukámék is lelkesek voltak, nagyon nagyon tetszett nekik a park, a rengeteg régi ház, a berendezések, a különféle régi mesterségek bemutatása :))) Most anyukám volt a fő fotós, sajnos az ő gépével készített képeket elfelejtettük átrakni az én számítógépemre, de azért párat én is készítettem :))))





Persze a negyedét sem láttuk most sem, lehetetlen végigjárni a parkot egy nap alatt, remélem, anyukámékkal is vissza tudunk menni majd egyszer még ide :))) És én sem tudok betelni vele, azt hiszem, lassan érdemes lenne bérletet venni :)))

Tegnapra sajnos megint elromlott az idő, pedig délutánra terveztünk volna még egy kisebb kirándulást, de pont akkor kezdett el szakadni az eső, mikor elindultunk. Azért annyira nem is bántuk, sokfelé jártunk így is, jól lefárasztva az ősöket :)))))

Nagyon jó kis napok voltak, kellettek is most ezek az élmények, a kis kikapcsolódás, hogy aztán újult erővel tudjunk nekilátni a költözésnek.....

Ága, Opa, jó volt, hogy itt voltatok, szeretünk Benneteket!!!!!!

Keine Kommentare: