"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 22. Juli 2013

Sportosra vettük...

a figurát az elmúlt napokban :))

No nem mintha az a tipikus otthon-ülő család lennénk, de az utóbbi hónapokban több "zavaró" tényező is volt, ami miatt kevesebb maradt a sportra, kirándulásra. Első sorban a nagyon rossz időjárás, aztán Gábor iszonyat sok munkája, Marcel ovija, lakáskeresés, dobozolás, mindig volt valami más.

Múlt héten viszont (végre) beiratkoztuk a közeli fittness stúdióba, most nyári kedvezményük volt és mivel a futással még mindig hadilábon állunk, mozogni viszont szerettünk volna, így kaptunk az alkalmon és milyen jól tettük :)) Azóta már többször voltunk, szuper a hely, a bevezető felmérés után megkaptuk a programunkat, úgyhogy megint érezzük, hogy vannak izmaink :))) Nagyon jó órák is vannak, kinéztem már párat, majd ha beállt Marcel ovija és vége a költözésnek, akkor indulhat az is.

Felbuzdulva azon, hogy milyen jól esett a mozgás, pénteken és szombaton túráztunk egy jó nagyot :)))

Pénteken Gstaadba mentünk, a Rellerli hegyre, eredeti terv szerint a bobozás miatt, mert ott van az egyik legjobb pálya, amit eddig kipróbáltunk. Sajnos pont, mikor odaértünk, elkezdett esni az eső, no nem nagyon, csak csöpögött, de ahhoz pont elég volt, hogy leállítsák a bobot, hisz annak már egy kis víz is elég, hogy ne fogjon a fék és veszélyessé tegye a pályát. Marcel persze csalódott volt, de mivel hamar elállt az eső, így reménykedtünk, hogy talán kis idő múlva elindítják újra. De nem szomorkodott nagyon, mivel van fent egy szuper játszótér és a legjobb, egy "sínautó", vagyis inkább valami kisvonat-féle, ami síneken megy és saját magunk tudjuk hajtani :)) Mi Gáborral két kör után kidőltünk, Marcel vagy tíz kört tekert, nagyon élvezte és nagyon jól bírta :))









Mivel elég sötét felhők kezdtek gyülekezni, a bobra kirakták a "zárva" táblát, így már reménykedni sem lehetett. Ezért gondoltunk egyet, hogy lemegyünk a hegyről gyalog. Másfél órás túrának írták, 600 méternyi szintkülönbség, ez Marcellel is simán bevállalható. Lelkesen vágtunk neki az útnak, nem volt vészesen meredek, szinte végig a felvonó drótkötele alatt kanyargott, így Marcelnek is érdekes volt, ahogy nézte közben a felvonókat. Viszont a felhők egyre feketébbek lettek, sőt elkezdett dörögni is az ég, no akkor már nem volt annyira vicces a helyzet, valahogy egy dörgős-villámlós vihartól igencsak el tudtunk volna tekinteni ott az erdő szélén.. Elég nagy tempót diktáltunk, Marcel kis hősként gyalogolt, aztán egy idő után elkezdett panaszkodni, hogy fáj az oldala, akkor jöttünk rá, hogy talán vissza kellene venni a felnőtt tempóból :) Addigra a dörgés is elhalkult egy kicsit, így reménykedtünk, hogy talán elfordulnak a felhők és megússzuk a vihart. Egy és hárpmnegyed óra alatt értünk le a parkolóhoz, kellemesen elfáradva és ahogy beszálltunk az autóba, leszakadt az ég....Rég nem láttunk már ekkora vihart, szinte folyamatosan villámlott és annyira esett az eső, hogy nem bírta az ablaktörtlő!! Nagy szerencsénk volt, hogy nem a hegyoldalban kapott el minket!!!


 

 







 
 
Mivel Ildiék a hétvégét Wengenben töltötték, nem volt kétséges, hogy szombaton együtt túrázunk egyet :))) Kis izomlázzal a lábunkban ébredtünk, de ez nem szegte a kedvünket :)
 
10 órakor már a Wengenbe tartó kisvonaton ültünk, hogy aztán Ildiékkel találkozva felvonóval induljunk tovább a Männlichen csúcsra. Itt már nagyon sokszor jártunk, volt, hogy Grindelwald felől érkezve, voltunk télen, nyáron, ősszel, de nem lehet megunni :)))
 
 



 
Egy kényelmes kis túrát néztünk ki, amit gyerekekkel is végig lehet csinálni, mégpedig a Männlichen-Kleine Scheidegg útvonalat. Apukámmal már jártunk arra egyszer, tudtuk, hogy nem túl rövid, viszont szinte egysíkú a terep. Nagyon jó hangulatban indultunk, a gyerekek is lelkesek voltak, húzták egymást előre és szinte végiggyalogolták az egész utat!!!! Közben hógolyóztunk is néha, meg gyönyörködtünk a virágokban  és a megunhatatlan kilátásban :)))
 






 






 
A gyerekek szuper jól bírták, Petrának ez volt az első komolyabb túrája, le a kalappal előtte és hat Marcel is jött, mint a nagyok :) Azért mégsem volt hiába ez az elmúlt két év, a sok kirándulással, túrázással, gyaloglással, ahogy láttuk, sikerült megszerettetni Marcellel is, olyan kis lelkes túrista, hogy csak na :))))
 

 
A Kleine Scheideggen ebédeltünk, utána visszavonatoztunk Wengenbe, ahol a gyerekeknek még volt energiájuk játszóterezni is egyet :)))
 





 
Szuper nap volt, jó hangulat, csodás kilátás, jó levegő, nagy beszélgetések, de a legjobb az volt, hogy láttuk, milyen jól bírják most már a gyerekek is, úgyhogy lehet tervezni a következőt :))))
 
Jó volt egy kicsit kiszakadni a káoszból, a dobozok közül és feltöltődni megint a költözés előtt :))
 
Most a változatosság kedvéért megint pakolok, holnap hajnalban Marcellel irány a BALATON!!!!!!!! (Gábor sajnos nem tud jönni, a költözésre is kell még szabadság, mi is csak egy hetet maradunk, de már nagyon nagyon várjuk :)))))))))))))))))))

 

Kommentare:

Dominika hat gesagt…

Megint mennyire jó képek! Nagyon szeretem az ilyen kirándulós bejegyzéseket!

Judit hat gesagt…

Gyönyörü képek! Végre jöttök, juhéjj!!!