"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 21. August 2013

Nagyfiú....

Kicsit nehezen érem magam utol, mostanra teljesen elfogyott a lelkesedésem, az erőm és a kedvem, minden energiámat leszívta a költözés, pakolás, cipekedés, kidobozolás, Marcel betegsége és az ovikezdés... Persze alakul a lakás, de még vannak kipakolatlan dobozok, a régi lakást még ki kell takarítani, mielőtt visszaadjuk és minderre van naponta alighárom órám, úgy, hogy közben délre még ebéd is legyen az asztalon... szóval kicsit besokalltunk ettől az elmúlt pár héttől és már most az őszi szünetet várjuk :)))

No de inkább írok az oviról, hiszen emiatt volt tulajdonképpen az egész költözés és ez volt most a legnagyobb változás Marcel életében.

Múlt hétfőn délután volt a bemutatkozás, akkor még az anyukák, apukák is bemehettek az oviba. Idén nagyon sok gyerek van, tavaly 13 volt, most 22en vannak a csoportban, egy óvónénire!! Úgyhogy ennek megfelelően hatalmas volt a nyüzsgés, az alapzaj, Marcel meg is volt szeppenve rendesen. Hát igen, a kitaban, ahova járt, volt 8-10 gyerek egyszerre és min. 3 óvónéni, inkább családias volt a hangulat, itt viszont eléggé belekerült a mélyvízbe.

Az óvónénije továbbra is nagyon nagyon szimpatikus és látszik, hogy nagyon kezében tartja az irányitást. Szigorú, vagyis inkább végtelenül határozott, hatalmas tapasztalattal rendelkezik és nagyon ért a gyerekek nyelvén.

Az ovi (szerintem) elég kemény, inkább iskola-előkészítő, pontos óra/napirenddel és rengeteg önállósággal a gyerekek részéről. Ami persze nem baj, sőt hosszú távon nagyon jó, de az átállás, a kezdés azért elég nehéz.

Kezdődik azzal, hogy minden reggel pontban 8kor indul a nap, 5 perccel előtte szól a csengő, akkor mehetnek be a gyerekek az épületbe, miután otthonról EGYEDÜL mentek el az oviba...



Itt hozzá tartozik az önállóságra neveléshez az, hogy a szülő nem kísérgeti és főleg nem autóval viszi a gyereket oviba/iskolába, ezért is van a körzet szerinti beosztás, tehát ahol lakik a gyerek, abba a körzetbe köteles oviba/iskolába járni. Azért az első hetekben sok szülő (köztük én is :))) elkíséri az oviig a gyerekét, de aztán vannak olyanok is, ahol a gyerekek második nap már teljesen egyedül mentek... Persze más azoknál, akik itt születtek, a faluban tényleg ismer mindenki mindenkit, vagy egy nagyobb testvérrel együtt mennek (az ovi és az iskola egymás mellett van), vagy az ismerős gyerekek együtt, hát ebbe nekünk még bele kell szokni... Én nem vagyok egy para-mami, de ettől a szabálytól azért kicsit égnek áll a hátamon a szőr... Ami jó, hogy nincs túl messze az ovi, nem kell egyetlen úton sem átmenni és a közvetlen szembe szomszédaink két gyereke is oda jár, tehát ha mi szülők nem is megyünk, legalább tudnak hárman együtt menni a gyerekek... Marcel egyrészt nagyon büszke, hogy ő már mehet(ne) egyedül is, esténként mindig lelkes, hogy akkor másnap már csak fele útig kísérjem, de aztán reggelre mindig elfogy a bátorsága :) nem bánom, nem erőltetem, adok neki annyi időt (meg magamnak is :)), amennyi kell, hogy tényleg biztonsággal és jó érzéssel tudjam elengedni őt egyedül... Mert hisz még csak 5 éves, azt hiszem, semmiről nem késtünk még le....

Az oviba viszont már nem mehetnek be a szülők, az öltözőben szépen egyedül kell a gyerekeknek levetkőzni és átöltözni, ami szintén szuper, mert Marcel ebben mindig is lustább volt, most az egy hét alatt úgy megtanult gyorsan öltözni, hogy csak lesünk :)) Eddig hátizsákot sem tűrt meg a hátán, most büszkén viseli azt is, nem csak az oviba, hanem bárhova megyünk, megpakolja és hozz a kis cumóját benne :)) Azért a reggelek a legnehezebbek, hiába, bele kell jönnie neki is ebbe, másfél hét nem olyan sok idő, néha elmorzsol egy-egy könnycseppet (rólam nem is beszélve...), de ahhoz képest, hogy neki is minden és mindenki új, nagyon ügyesen veszi az akadályokat.  Eddig minden nap mosolyogva jött ki az oviból, sokat mesél, nagyon sok mindent csinálnak, rengeteg játék, kézműveskedés, mese, éneklés, foglalkozások, strukturált és megszervezett az egész nap, ami szerintem nagyon bejön Marcelnek. A barátkozás nehezebb lesz, mert a többi gyerek tényleg szinte kivétel nélkül ismeri egymást és hát neki még a nyelvi nehézség is hozzájön, de vannak szimpatikus gyerekek, remélem, hogy szép lassan ott is alakulni fog a dolog.

büszkén pakolja a hátizsákot :)

Morgenkreis az oviban :)

Kedden van egyedül hosszabb napja, 11.30ig tart az ovi, aztán megy ebédelni, az úgynevezett Mittagstisch-be, ahol 13.25-ig van, utána pedig még vissza az oviba 15 óráig. Igazából 3 napra irattam be ebédre, de közben kiderült, hogy hétfőn és csütörtökön rajta kívül csak nagy iskolások, 9-10 éves gyerekek vannak, annak pedig nem láttam sok értelmét, hogy egyedüli kis ovisként a nagyok között legyen. Így maradt a keddi nap, a többi napon 11.30-kor vége az ovinak. Hát igen, itt ez is más, hogy MINDEN anyuka otthon van, senki nem dolgozik, délelőtt főz és várja haza a gyerekeket ebédre...Persze ebben a délelőtti nette 3 órában sok minden másra nem is nagyon jutna idő.....

Csütörtökönként van tornaóra az iskola tornatermében, az is tetszett Marcelnek.

Hétfőn pedig megvolt az első szülői értekezlet is (amit az én kedvemért nem dialektben, hanem hochdeutschul tartottak :), megismerkedtem pár szülővel, vannak nagyon kedves és nyitottabb anyukák/apukák, persze olyanok is, akik eléggé maguknak valók. Ami jó, hogy a szomszédainknál a papa osztrák, a mama pedig francia svájci, tehát ők is külföldinek számítanak, épp ezért nagyon jól megértjük egymást :) De az echte falusiak közül is beszélgettem már több anyukával is :)) Ahhoz képest, hogy 2 hete lakunk itt, nem rossz teljesítmény :)))

Marcelt rendesen lefárasztja az ovi, persze az indulás sem volt a legszerencsésebb, hisz 3 hét szabadsága volt a két ovi között, amiből egy hetet otthon voltunk nagy rohanásban, egy hetet költöztünk és egy hetet beteg volt... szegényem pár napja megkérdezte, hogy neki mikor kezdődik a nyári szünet....(mondjuk az ránk is nagyon ránk férne Gáborral....) és hiába rövidebb ideig van ebben az oviban, mint a másikban, sokkal intenzívebb és agyilag sokkal jobban leszívja, így minden este szó szerint bedől az ágyba és minden reggel ébresztenem kell!!!!!! Őt, az örök rossz alvót és hajnalban kelőt :))) Meg nyilván más a levegő is, hisz mégis csak 1000 méteren lakunk :))

Összességében nagyon bizakodóak vagyunk, azt hiszem, hogy jól sikerült a start az új oviba, persze idő kell, mire beállnak a hétköznapok és Marcel is megszokja (főleg a reggeleket:), de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy jól döntöttünk, már ami az ovit illeti :)) Hisz eddig tényleg csak jókat mesélt, jól érzi magát, nem tört meg, boldog, kiegyensúlyozott, úgyhogy lassan kezdhetek én is megnyugodni :)))

Bónusznak pár fotó, csak mert olyan szép és nem tudunk betelni vele :)) A régi lakásban 3 év alatt nem ültünk annyit kint a teraszon, mint itt két hét alatt :)))) És álmomban sem gondoltam volna, hogy a tehenek kolompolása ennyire nyugtatóan hat az emberre :))) Komolyan mondom, hogy receptre kellene felírni stressz ellen :))






Felhő-sapkás hegy :)
 


Vasárnap reggeli panoráma a teraszról :))




Freitag, 16. August 2013

Még Balaton :)

Mielőtt megírnám a hosszú beszámolót Marcel első kindergarten-hetéről, a lakás berendezéséről, a faluról, az első benyomásokról, gyorsan pótolom még a lemaradásokat és teszek fel pár fotót az otthoni egy hétről, Balatonozásról, barátokról, nagyszülőkről, mert milyen jó is volt és milyen gyorsan elszaladt az az egy hét :((

Azért egy hosszú délutánt sikerült beiktatni és találkozni Móniékkal a Balatonon :) A gyerekeket ki sem lehetett szedni a vízből, mi tudtunk Mónival végre beszélgetni (jajdejók is ezek a beszélgetések és mennyire más, mint skype-on vagy telefonon...) és a nap méltó befejezéseként csodás, aranyhidas naplementét is láttunk. Marcelnek is hatalmas élmény volt fürdeni az aranyhídban, én meg akárhányszor visszanézem a fotókat, rájövök, hogy Balaton csak egy van, akárhol is élek, a szívem (és a honvágy)  mindig visszahúz....

 

Nem maradhatott ki egy esti füredi korzózás sem, lángos, szökőkút és szupermega nagy fagyi beleértve :)


És persze a klub, a fürdés, az ugrálás, a hajók, de maradtunk volna még....





Kezdetben még karúszóval ugrált csak Marcel, azért elég mély, kb 3-4 méter ott a víz és hát más, mint a medencében, hisz nem lehet lelátni, de aztán egyszer én dobtam bele a vízbe, akkora lendülettel, hogy leesett a karúszója, de nem volt úgy sem gond, szépen odaúszott a létrához és ugrált karúszó nélkül tovább :)) Ha maradtunk volna még egy hetet, teljesen megtanult volna úszni :) Annyira élvezte, kis vizicsibe :))


A vonatút szuper volt megint, persze így, hogy jött anyukám és nagynéném is, még gyorsabban eltelt az idő :))


Azért a költözés közepette kirándultunk is egyet, arról is jön egy kis rövid beszámoló, aztán tényleg rátérek a lényegre :))))

Freitag, 9. August 2013

Fent és lent...

Pár szó erejéig futja még az energiámból, mert igencsak turbulens napok vannak mögöttünk....

Hétfőn lezajlott a költözés második fele is, a költöztető céggel nem volt túl sok szerencsénk, nagy elánnal álltak neki, de kb. egy óra után elfogyott a lelkesedés, pedig tényleg nem hagytunk nekik sok mindent, le lehetett volna zavarni az egészet pár óra alatt, persze őket órabérért fizetik, így érhető volt a lassúság... Ráadásul délben az egyik közölte, hogy neki szül a felesége és akkor ő elmegy, így maradt két ember, akik este 6ig, csigatempóban végeztek a bútorok szállításával és összeszerelésével.. Nagyon sok idegeskedés volt napközben, szerencsére itt voltak anyukámék, akik egész napra "túrázni" vitték Marcelt (vagy Marcel vitte őket :)), délelőtt vonatoztak, délután pedig hajóztak, este pedig már a szinte kész szobája várta az új lakásban. A teraszon vacsoráztunk, mindenki lenyugodott, minden olyan kerek volt, akkora békesség szállt meg, mint már rég éreztem, egyetlen könnycseppet nem hullattunk a régi lakás miatt, minden annyira tökéletesnek tűnt....

(panoráma-kilátás a teraszról :)

(első vacsi a teraszon :)

Kedden hajnalban Marcel lázasan ébredt... Egész nap tűz forró volt, csak dőlt jobbra-balra és egy percre nem hagyhattam magára, még anyukámmal sem volt meg... Persze így a pakolással nem haladtunk, mert míg bedobozolni akárki tud, kipakolni helyettem senki, hisz csak én tudom, mit hova....Nyűglődéssel telt el a nap, estére kicsit jobban lett Marcel, így reménykedtem, hogy ennyivel megússzuk...
Szerda reggel ismét lázasan ébredt és mivel fejét is fájlalta és nagyon magas volt a láza, elvittem dokihoz. Vettek tőle vért és mivel valamilyen gyulladási értéke rettentő magas volt és a feje is fájt, nem zárták ki az agyhártyagyulladást sem.... délutánra még egyszer visszarendeltek, akkor sem volt túl jól, szegényt három helyen is megszúrták, mire tudtak tőle vért venni, és mivel akkor sem voltak túl jók az értékei, így biztonság kedvéért beküldtek minket Bernbe a gyerekkórházba (mert hogy a thuni kórházban nincs gyerekosztály..). Nagyon idegesek voltunk, bár az agyhártyagyulladás tüneteit nem produkálta, de mégis csak ott lebegett a levegőben, no meg annak a lehetősége is, hogy a kórházban kell éjszakáznunk...Szerencsére nem kellett sokat várni, pár vizsgálat után hazaengedtek minket, dokik szerint "csak" homloküreg-gyulladás, csak lázcsillapítót és orrcseppet kaptunk, semmi antibiotikum.. Azért kicsit megnyugodtunk, Marcel is jobban volt, főleg azért, mert nem kellett ott maradni a kórházban.

Hogy még szebb legyen, aznap még leeresztett az új autónk egyik kereke, Gábor kicsit elnézte a beállót és egyik oszlop felhasította a gumit, így egy pótkerék cseréje után még a gumishoz is kellett menni. Este én meg úgy bevertem az egyik térdemet, hogy alig tudtam menni, az hiányzott még arra a lábamra, aminek nagylába ujjára hétfőn Marcel szobája berendezésekor ráesett a nagykomód, két nagy mély sebet ejtve...

De ezek csak mellékes dolgok, Marcel még mindig lázas, anyukámék közben hazamentek (nagyon nagy segítség volt, hogy itt voltak, bár pakolni a végén már nem tudtak, vagyis igen, telepakolták a hűtőt főtt kajával), a lakásban még kb. 60 doboz vár kipakolásra, a régi lakást még ki kell takarítani, hétfőn pedig kezdődik az ovi.....

Biztos vagyok benne, hogy Marcelnál nem véletlenül robbant ki most ez a betegség (még életében nem volt 2 napnál tovább lázas...), sok volt neki is az elmúlt fél év, a mi sok idegeskedésünk, bizonytalanság, elfáradt, kimerült és hát neki is fel kellett dolgoznia azt, hogy elköltözünk abból a lakásból, amit nagyon szeretett és eddig az otthona volt... még ha ez az új minden tekintetben sokkal jobb is......

Csak gyógyuljon meg, a többi tudom, érzem, hogy jó lesz, de erről hamarosan hosszabban!!!!!

Freitag, 2. August 2013

Elkezdődött...

Tegnap este visszaértünk Thunba, anyukám és nagynéném is jöttek velünk, támasznak, segítségnek ebben a költözős-rakodós időszakban. Nehéz volt megint ott hagyni a Balatont, a nyarat, a vizet, a hajókat, a fürdést, a nagyszülőket, de most itt kell helyt állnunk, ez a nyár most másról szól.. De egy percig sem bánom, hogy ha csak egy hétre is, de haza tudtunk menni... (fotók majd lesznek még valamikor :))

Gábor közben átvette a kulcsokat, az új lakást gyönyörű szépen kitakarították, kifestették, ragyog benne minden :)
Ma már méricskéltünk, tervezgettünk, mit, hova, minek hol lenne a legjobb helye, mindezt úgy, hogy közben ki-ki pillantottunk a hatalmas havas hegyekre, zöld dombokra, a Thunerseere, árad a tájból a nyugalom, még ebben a zaklatott időben is. Marcel is nagyon izgatott, kicsit háborog a lelke, bár összességében pozitívan áll az egész költözéshez.

Három szomszéddal (az ötből) már megismerkedtünk, velünk egy szinten lakik egy 2 gyerekes, félig francia, félig svájci család, ahol a kislány Marcellel fog oviba járni. A teraszról köszöntünk át egymásnak, szívélyesek voltak, vidáman, kedvesen fogadtak. Alattunk egy idősebb német házaspár, szintén végtelenül kedves fogadtatással, mosolygással (és szép német beszéddel), legalul pedig egy fiatalabb sráccal, akivel rögtön közvetlenül elkezdtünk beszélgetni is. Annyira jól estek ezek a találkozások, az első benyomás nagyon nagyon pozitív volt. Tényleg lehet valami abban, hogy falun kedvesebbek, barátságosabbak és közvetlenebbek az emberek!!!
Lakik még a házban egy másik német és egy osztrák család :))) Úgyhogy teljesen nemzetközi a közösség :)))

A pincét már át is költöztettük, holnap jönnek barátok segíteni, a dobozokat és a kisebb, nem túl nehéz bútorokat szeretnénk átvinni, hétfőn pedig jön a költöztető cég a nagyobb cuccokért..... Izgiiiiiiiii nagyon :)))

De most még teljes a káosz, nem találunk semmit és olvadozunk a kánikulában (mert persze most itt is az van ám :)))), de egyelőre minden minden nagyon pozitív és minden a terv szerint halad :))))

Azért aki tud, küldjön egy kis energiát, szükségünk lesz rá :))))


ps. csak nagyon kicsiben...... azért még most sem hiszem el, hogy 3 évvel azután, hogy eljöttünk Bécsből, egy kis hegyi faluban fogok lakni :))))))