"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 21. August 2013

Nagyfiú....

Kicsit nehezen érem magam utol, mostanra teljesen elfogyott a lelkesedésem, az erőm és a kedvem, minden energiámat leszívta a költözés, pakolás, cipekedés, kidobozolás, Marcel betegsége és az ovikezdés... Persze alakul a lakás, de még vannak kipakolatlan dobozok, a régi lakást még ki kell takarítani, mielőtt visszaadjuk és minderre van naponta alighárom órám, úgy, hogy közben délre még ebéd is legyen az asztalon... szóval kicsit besokalltunk ettől az elmúlt pár héttől és már most az őszi szünetet várjuk :)))

No de inkább írok az oviról, hiszen emiatt volt tulajdonképpen az egész költözés és ez volt most a legnagyobb változás Marcel életében.

Múlt hétfőn délután volt a bemutatkozás, akkor még az anyukák, apukák is bemehettek az oviba. Idén nagyon sok gyerek van, tavaly 13 volt, most 22en vannak a csoportban, egy óvónénire!! Úgyhogy ennek megfelelően hatalmas volt a nyüzsgés, az alapzaj, Marcel meg is volt szeppenve rendesen. Hát igen, a kitaban, ahova járt, volt 8-10 gyerek egyszerre és min. 3 óvónéni, inkább családias volt a hangulat, itt viszont eléggé belekerült a mélyvízbe.

Az óvónénije továbbra is nagyon nagyon szimpatikus és látszik, hogy nagyon kezében tartja az irányitást. Szigorú, vagyis inkább végtelenül határozott, hatalmas tapasztalattal rendelkezik és nagyon ért a gyerekek nyelvén.

Az ovi (szerintem) elég kemény, inkább iskola-előkészítő, pontos óra/napirenddel és rengeteg önállósággal a gyerekek részéről. Ami persze nem baj, sőt hosszú távon nagyon jó, de az átállás, a kezdés azért elég nehéz.

Kezdődik azzal, hogy minden reggel pontban 8kor indul a nap, 5 perccel előtte szól a csengő, akkor mehetnek be a gyerekek az épületbe, miután otthonról EGYEDÜL mentek el az oviba...



Itt hozzá tartozik az önállóságra neveléshez az, hogy a szülő nem kísérgeti és főleg nem autóval viszi a gyereket oviba/iskolába, ezért is van a körzet szerinti beosztás, tehát ahol lakik a gyerek, abba a körzetbe köteles oviba/iskolába járni. Azért az első hetekben sok szülő (köztük én is :))) elkíséri az oviig a gyerekét, de aztán vannak olyanok is, ahol a gyerekek második nap már teljesen egyedül mentek... Persze más azoknál, akik itt születtek, a faluban tényleg ismer mindenki mindenkit, vagy egy nagyobb testvérrel együtt mennek (az ovi és az iskola egymás mellett van), vagy az ismerős gyerekek együtt, hát ebbe nekünk még bele kell szokni... Én nem vagyok egy para-mami, de ettől a szabálytól azért kicsit égnek áll a hátamon a szőr... Ami jó, hogy nincs túl messze az ovi, nem kell egyetlen úton sem átmenni és a közvetlen szembe szomszédaink két gyereke is oda jár, tehát ha mi szülők nem is megyünk, legalább tudnak hárman együtt menni a gyerekek... Marcel egyrészt nagyon büszke, hogy ő már mehet(ne) egyedül is, esténként mindig lelkes, hogy akkor másnap már csak fele útig kísérjem, de aztán reggelre mindig elfogy a bátorsága :) nem bánom, nem erőltetem, adok neki annyi időt (meg magamnak is :)), amennyi kell, hogy tényleg biztonsággal és jó érzéssel tudjam elengedni őt egyedül... Mert hisz még csak 5 éves, azt hiszem, semmiről nem késtünk még le....

Az oviba viszont már nem mehetnek be a szülők, az öltözőben szépen egyedül kell a gyerekeknek levetkőzni és átöltözni, ami szintén szuper, mert Marcel ebben mindig is lustább volt, most az egy hét alatt úgy megtanult gyorsan öltözni, hogy csak lesünk :)) Eddig hátizsákot sem tűrt meg a hátán, most büszkén viseli azt is, nem csak az oviba, hanem bárhova megyünk, megpakolja és hozz a kis cumóját benne :)) Azért a reggelek a legnehezebbek, hiába, bele kell jönnie neki is ebbe, másfél hét nem olyan sok idő, néha elmorzsol egy-egy könnycseppet (rólam nem is beszélve...), de ahhoz képest, hogy neki is minden és mindenki új, nagyon ügyesen veszi az akadályokat.  Eddig minden nap mosolyogva jött ki az oviból, sokat mesél, nagyon sok mindent csinálnak, rengeteg játék, kézműveskedés, mese, éneklés, foglalkozások, strukturált és megszervezett az egész nap, ami szerintem nagyon bejön Marcelnek. A barátkozás nehezebb lesz, mert a többi gyerek tényleg szinte kivétel nélkül ismeri egymást és hát neki még a nyelvi nehézség is hozzájön, de vannak szimpatikus gyerekek, remélem, hogy szép lassan ott is alakulni fog a dolog.

büszkén pakolja a hátizsákot :)

Morgenkreis az oviban :)

Kedden van egyedül hosszabb napja, 11.30ig tart az ovi, aztán megy ebédelni, az úgynevezett Mittagstisch-be, ahol 13.25-ig van, utána pedig még vissza az oviba 15 óráig. Igazából 3 napra irattam be ebédre, de közben kiderült, hogy hétfőn és csütörtökön rajta kívül csak nagy iskolások, 9-10 éves gyerekek vannak, annak pedig nem láttam sok értelmét, hogy egyedüli kis ovisként a nagyok között legyen. Így maradt a keddi nap, a többi napon 11.30-kor vége az ovinak. Hát igen, itt ez is más, hogy MINDEN anyuka otthon van, senki nem dolgozik, délelőtt főz és várja haza a gyerekeket ebédre...Persze ebben a délelőtti nette 3 órában sok minden másra nem is nagyon jutna idő.....

Csütörtökönként van tornaóra az iskola tornatermében, az is tetszett Marcelnek.

Hétfőn pedig megvolt az első szülői értekezlet is (amit az én kedvemért nem dialektben, hanem hochdeutschul tartottak :), megismerkedtem pár szülővel, vannak nagyon kedves és nyitottabb anyukák/apukák, persze olyanok is, akik eléggé maguknak valók. Ami jó, hogy a szomszédainknál a papa osztrák, a mama pedig francia svájci, tehát ők is külföldinek számítanak, épp ezért nagyon jól megértjük egymást :) De az echte falusiak közül is beszélgettem már több anyukával is :)) Ahhoz képest, hogy 2 hete lakunk itt, nem rossz teljesítmény :)))

Marcelt rendesen lefárasztja az ovi, persze az indulás sem volt a legszerencsésebb, hisz 3 hét szabadsága volt a két ovi között, amiből egy hetet otthon voltunk nagy rohanásban, egy hetet költöztünk és egy hetet beteg volt... szegényem pár napja megkérdezte, hogy neki mikor kezdődik a nyári szünet....(mondjuk az ránk is nagyon ránk férne Gáborral....) és hiába rövidebb ideig van ebben az oviban, mint a másikban, sokkal intenzívebb és agyilag sokkal jobban leszívja, így minden este szó szerint bedől az ágyba és minden reggel ébresztenem kell!!!!!! Őt, az örök rossz alvót és hajnalban kelőt :))) Meg nyilván más a levegő is, hisz mégis csak 1000 méteren lakunk :))

Összességében nagyon bizakodóak vagyunk, azt hiszem, hogy jól sikerült a start az új oviba, persze idő kell, mire beállnak a hétköznapok és Marcel is megszokja (főleg a reggeleket:), de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy jól döntöttünk, már ami az ovit illeti :)) Hisz eddig tényleg csak jókat mesélt, jól érzi magát, nem tört meg, boldog, kiegyensúlyozott, úgyhogy lassan kezdhetek én is megnyugodni :)))

Bónusznak pár fotó, csak mert olyan szép és nem tudunk betelni vele :)) A régi lakásban 3 év alatt nem ültünk annyit kint a teraszon, mint itt két hét alatt :)))) És álmomban sem gondoltam volna, hogy a tehenek kolompolása ennyire nyugtatóan hat az emberre :))) Komolyan mondom, hogy receptre kellene felírni stressz ellen :))






Felhő-sapkás hegy :)
 


Vasárnap reggeli panoráma a teraszról :))




Kommentare:

kedveslany hat gesagt…

Kedves Orsi!
Nagyon szépen köszönöm a részletes leírásodat az oviról. Tényleg egy más világ.Remélem még alkalmanként vissza térsz a témára, mert nagyon szeretnék belelátni a svájci óvodi életbe, ötleteket kapni a saját csoportomhoz. Eddig is megemeltem a kalapomat a szervezői vénád előtt, de a mostani hétköznapjaid még inkább tiszteletet ébresztenek. Hogy van mindenre időd???? Kívánok Nektek erőt, vidám szép napokat!!! Szeretettel: Ági

zsizzsik hat gesagt…

Az egyedül oviba járás nekem is hajmeresztő egy kicsit, szerintem az önállóságot ráérnének még tanulni ilyen téren, de hát biztosan tudják, hogy miért ilyen korán kezdik. Az, hogy nem mehetsz be vele reggel a csoportba még érthető, bár szerintem egy kis ovisnak még egyáltalán nem törvényszerű, hogy egyedül kell tudnia öltözni (gombok, cipzárak, cipőfűzők kezelése 3 éves korban pl?) Egyébként meg tök ugyanaz amit írtál, mint nálunk.
Ami meg a kolompolást illeti, egy idő után a trágyázás szagát is otthonosnak fogod érezni, legalábbis ha magamból indulok ki :))