"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 30. September 2013

CSODA

Így csupa nagybetűvel leírva, ami az elmúlt 9 napban történt velünk :))))

Fantasztikusra sikerült a nyaralás, hihetetlenül más világ ez a Dubai, a maga pezsgő életével, a sok csillogással, fénnyel, hatalmas felhőkarcolókkal, csoda épületekkel, MINDIGNAPSÜTÉSSEL, meleggel, tengerrel, hófehér homokkal, gyerekekre mindig mosolygó emberekkel, lenyűgöző álomvilág :)))

Tegnap éjjel hazaértünk, sokk(kkkkk) volt a 38 fokból visszaérni az esős 12be, viszont a repülést még most sem sikerült megszeretnem, pedig egy böhöm nagy géppel mentünk, amiben tényleg nem sokat érez az ember, de ettől függetlenül nekem csak stressz, élvezni nem tudom... Ráadásul Marcelnek út közben elkezdett fájni a füle így a leszállást végigsírta szegényem, hát igen, aki 9 napig szinte víz alatt él, annak tele megy a füle vízzel rendesen...

Lesz majd részletes beszámoló és millió fotó, a napot pedig hiába próbáltuk hazahozni, sajnos nem sikerült....


Viszont a rengeteg élmény, a sok csoda, amit átéltünk, örökre megmarad :)) Hálás vagyok a sorsnak (és Gábornak :)), hogy eljuthattam ide és remélem, nem most voltunk ott utoljára :)))

Kilátás a szobából :)
 
Kilátás a világ legmagasabb felhőkarcolója, a Burj Khalifa 124. emeléről :))
 

Esti fények :))


Egyik legnagyobb élményünk :))))

 
 
A hotel strandján :)



 

Cápák között, a Dubai Mall aquariumában :)

 
Burj Khalifa :) A maga 828 méterével olyan magas, hogy alig fért bele a képbe :))




Szülinapi ebéd a Burj Al Arabban..... egy álom.... :)



 
 
 
Atlantis, a Palm-szigeten :)

 
La Dolce Vita :))
 
Nemszeretem, de szép :)))
 



Mittwoch, 18. September 2013

Mert megérdemeljük... :)))

Az idei nyár nekünk teljesen kimaradt, csak dobozolás, rámolás, szervezés, költözés, kipakolás, meló volt, új hely, új ovi, sok ismeretlen, ráadásul hideg is volt és a napot is alig láttuk, hisz júniusban még esett a hó, most pedig már megint havasak a hegyek, ha kinézek az ablakon... Gábornak a szabadsága a költözésről szólt, ami egy olyan húzós év után, mint az övé, 600 túlórával, nem igazán mondható pihentetőnek...

Így kihasználva Marcel 3 hetes őszi szünetét, elhúzzuk a csíkot egy melegebb éghajlatra :))) Ha minden jól megy, akkor pénteken ilyenkor már Dubai felé száll velünk a repülő :)))

Nagyon várjuk már és izgatottak vagyunk, Marcel is annyira készül, számolja vissza a napokat, pénteken már nem is megy oviba :))

10 nap hármasban együtt, csak pihenés, meleg (naggggyon meleg :))), napsütés, tenger, fürdés, láblógatás, medence és rengeteg élmény :)))) Gábor már volt Dubaiban, neki azért nem lesz teljesen új, de én nagyon nagyon kíváncsi vagyok arra a világra :))))

Ilyen idő vár ránk :)) Nem túl változatos :)))

A (havas) hegyeket, bármilyen szépek is, egy időre pedig elfelejtjük :))

 
A blog így most egy kicsit szünetel, mivel nem áll szándékomban sem laptopot vinni, sem pedig a számítógép előtt ülni :)))
 
 
ps. de repülni még minden NEEEEEEEEM szeretek..... lassan indulunk, csak éljem túl a mai napot :))

Freitag, 13. September 2013

Fogorvosnál

Az első szülői értekezleten kaptunk egy papírt, miszerint minden kindergartent kezdő gyereknek évente egyszer kötelező fogorvosi vizsgálaton kell részt vennie. Hosszú listán sorolták fel a fogorvosok nevét, akik vállalnak ilyen vizsgálatot, egyrészt mert nem mindenki ért a gyerekek nyelvén, másrészt ez nem hoz olyan sok pénzt a számlára, nekünk ez ugyanis ingyenes, ellentétben a sima ("beutaló" nélküli) fogorvosi ellátással, aminek igencsak elkérik az árát (nem véletlenül szerveznek fogorvos-utakat Magyarországra....).

Itteni magyar barátnőm, akinek a kisfia most elsős, ajánlott egy nagyon kedves fogorvost, akihez Áron is jár. Hétfőn délutánra kaptunk időpontot és mivel aznap Áron épp nálunk volt, így együtt indultunk neki a kalandnak. Marcel egész jól tartotta magát, Áronnal viccelődtek, persze mikor beértünk a rendelőbe, akkor Marcel egyre csendesebb, Áron egyre viháncolóbb lett, úgy mondjuk könnyű, hogy nem neki kellett beülni a székbe :))

A fogorvos egy kb. két méter magas, nagy fekete szakállú "medve", de csak addig ijesztő, amig meg nem szólal :)))) Hihetetlen kedves (ráadásnak német, így még értettem is, amit mond :))), árad belőle a nyugalom és látszik, hogy nagyon szereti a gyerekeket :) Mondjuk akkor Marcel már eléggé be volt rezelve, de összességében sokkal jobban bírta, mint ahogy az előzmények miatt (2 évvel ezelőtti balesete) számítottam rá!!!

A rendelő persze csupa high-tech, a kényelmes, fekvésig dönthető széktől kezdve a tévén át (amin persze mesecsatorna volt beállítva:) az eszközökig, kicsit más volt, mint nekünk régen az iskolai fogászat....


Kicsit azért én is izgultam, épp a baleset miatt, mert bár szépen visszajött a becsúszott fog és elszineződés sincs rajta (annak ellenére, hogy anno ki akarták húzni ezt a fogat, de milyen jó is, hogy nem hagytuk....), de hát egy fogorvos csak más szemmel nézi :)

Szerencsére minden a legnagyobb rendben van Marcel fogaival, a doki szerint a becsúszott fog stabil, semmi elszineződés, semmi jele a balesetnek, viszont azt mondta, hogy azt nem lehet kizárni, hogy a nagy ütéstől a csontfog csírája valamilyen módon sérült, de ez csak akkor derül ki, ha kibújik a maradandó fog. Lehet rajta egy kis barnás pont, lehet, hogy más színű lesz a zománca vagy a legrosszabb esetben a foggyökér és a fog rossz szögben áll, de ezt előre nem lehet tudni. Ezért mindenképp be kell jelenteni a biztosítónál (nem emlékszem pontosan, hogy abban a zűrzavaros időszakban bejelentettük-e), mert ha később valami korrekciót kell rajta elvégezni, netán implantátumot beültetni, akkor az mivel balesetből eredően történt, állja a biztosító... persze reméljük, hogy minden rendben lesz :))

Azért itt látszik, mekkora a különbség és milyen szép kis fogai vannak most Marcelnek :))) (még ha most a tejbajusza kicsit nagyobb is :)))


Szóval nagyon ügyes volt Marcel, jutalomnak pedig megkapta a galériás ágyat :)) Na persze nem extra a fogorvos miatt, de pont aznap jött meg a megrendelt matrac, így gyorsan össze is raktuk neki az ágyat :)) Iszonyatosan boldog volt, egész este szó szerint öröm-táncot járt, aztán birtokba vette, berendezte, annyira fel volt dobva, öröm volt látni az örömét :)))) Alulra beraktuk a régi matracunkat, így jó kuckós lett, mese-játszósarok, fent pedig végre van hely neki is a sok alvós barátja mellett :))) Mondjuk így azért kicsit "összement" a szobája, de még így is van elég hely játszani, no meg aztán úgy is sokat játszik a nappaliban és a galérián is :) Azért még kicsit elveszik ebben a nagy ágyban, tegnap éjszaka keresztben aludt, még úgy is elfér rajta :)) De nagyon élvezi a magaslati levegőt :))) Most már fel lehet rakni a képeket is a falra, úgyhogy lassan de biztosan szép kis otthonunk lesz :))


Dienstag, 10. September 2013

Még több vonat :)) (sok sok képpel)

Már hetekkel ezelőtt felkeltette a figyelmemet a neten egy vonatmániásoknak kihagyhatatlan program: Zweisimmen és Lenk között a hétvégén nosztalgia gőzmozdonyos és régi villanymozdonyos vonatok közlekedtek, megspékelve kirakodóvásárral és más érdekességekkel. Így szombat reggel Zweisimmen felé vettük az irányt, az időjárás nem volt túl fényes, de vonatozáshoz pont megfelelő :)
A terv az volt, hogy Zweisimmenből a fiúk elvonatoznak Lenkig, én megyek autóval, ott körbenézünk, aztán én Marcellel visszavonatozok Zweisimmenbe, Gábor pedig jön utánunk.

Zweisimmenben már nyüzsögtek az emberek, épp időre értünk oda, a pályudvarra már tolatott is be a régi, 100 éves gőzmozdony a nosztalgia vagonjaival. Marcel nagyon izgatott és lelkes volt és bár sokan voltak, jó helyet találtak maguknak Gáborral.














Én autóval előre mentem, annyira szeretem ezt a vidéket, ezt a völgyet, bár eddig még csak egyszer kirándultunk errefelé, így most külön örültem, hogy megint ide jöttünk.

A régi gőzmozdony húzta kisvonat 45 perc alatt tette meg a 15 km-es utat, én addig Lenkben a vasútállomáson lévő kirakodóvásárban néztem körül. A fiúk nagy lelkesen szálltak le, nagy élmény volt neki egy ilyen régi vonattal utazni.


Visszaindulni még túl korán lett volna, ezért gondoltuk, hogy megspékeljük a napot egy kis felvonózással és kirándulással is :) A vasútállomástól pár percnyire indul fel a felvonó az 1700 méter magas Betelbergre, ahol egy étterem, hatalmas játszótér és csodás kilátás várja a kirándulókat. Ebéd után/közben Marcel játszóterezett (svájci viszonylatban tényleg szuper hely várja a gyerekeket), utána pedig túráztunk egy kicsit, bár addigra beborult és sötét felhők kezdtek gyülekezni. Kinéztük, hogy innen indul lefelé két, gyerekeknek külön érdekes túraút, a mormota (3 km-es, babakocsival is jól járható) és a hiúz (ami Svájc leghosszabb játszótereként hirdeti magát, 4 km hosszan kanyarog lefelé az út, telis teli izgalmas, érdekes játékokkal), legközlebb biztos, hogy valamelyiket végigtúrázzuk :))










Van egy régi objektívom, amit le szeretnék cserélni, azért gondoltam, előtte még tesztelem, végül is nem is olyan rossz fotókat készítettem vele :))) Kirándulásra nem nagyon szoktam vinni a nagy gépet, nehéz is, macerásabb is, de néha azért olyan jó,  teljesen más dimenzióban lehet vele fotózni, mint a kis kompakt géppel vagy i-phone-nal :))


Kedvencem :))




Kis túrázás:










Lenkbe visszaérve még volt egy óránk a vonat indulásáig, így megcéloztuk a már ismert, szuper AlpKultur - játszóteret, ahol a fiúk a változatosság kedvéért még vonatoztak egy kört, de van mászó-egyensúlyozó, vizező rész, labirintus, kötélcsúszda, tényleg egy gyerekparadicsom :))




Zweisimmenbe visszafelé egy nosztalgia villanyvonattal mentünk, régi fapados kocsik, a vagonok között kiálló rész, ami különösen tetszett Marcelnek :))






Kis ízelítő a vonatból :)



Mire begurult a vonat Zweisimmenbe, elkezdett szakadni az eső, így végül szerencsénk volt, hogy nem áztunk meg. Lenk továbbra is a kedvencek közé tartozik, mondjuk jó lenne legközlebb napos időben odamenni, de tényleg csak ajánlani tudom, nagyon gyerekbarát, sok a program, lehetőség, felvonók, túrautak, úgyhogy biztos, hogy megyünk oda még :))