"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 10. September 2013

Még több vonat :)) (sok sok képpel)

Már hetekkel ezelőtt felkeltette a figyelmemet a neten egy vonatmániásoknak kihagyhatatlan program: Zweisimmen és Lenk között a hétvégén nosztalgia gőzmozdonyos és régi villanymozdonyos vonatok közlekedtek, megspékelve kirakodóvásárral és más érdekességekkel. Így szombat reggel Zweisimmen felé vettük az irányt, az időjárás nem volt túl fényes, de vonatozáshoz pont megfelelő :)
A terv az volt, hogy Zweisimmenből a fiúk elvonatoznak Lenkig, én megyek autóval, ott körbenézünk, aztán én Marcellel visszavonatozok Zweisimmenbe, Gábor pedig jön utánunk.

Zweisimmenben már nyüzsögtek az emberek, épp időre értünk oda, a pályudvarra már tolatott is be a régi, 100 éves gőzmozdony a nosztalgia vagonjaival. Marcel nagyon izgatott és lelkes volt és bár sokan voltak, jó helyet találtak maguknak Gáborral.














Én autóval előre mentem, annyira szeretem ezt a vidéket, ezt a völgyet, bár eddig még csak egyszer kirándultunk errefelé, így most külön örültem, hogy megint ide jöttünk.

A régi gőzmozdony húzta kisvonat 45 perc alatt tette meg a 15 km-es utat, én addig Lenkben a vasútállomáson lévő kirakodóvásárban néztem körül. A fiúk nagy lelkesen szálltak le, nagy élmény volt neki egy ilyen régi vonattal utazni.


Visszaindulni még túl korán lett volna, ezért gondoltuk, hogy megspékeljük a napot egy kis felvonózással és kirándulással is :) A vasútállomástól pár percnyire indul fel a felvonó az 1700 méter magas Betelbergre, ahol egy étterem, hatalmas játszótér és csodás kilátás várja a kirándulókat. Ebéd után/közben Marcel játszóterezett (svájci viszonylatban tényleg szuper hely várja a gyerekeket), utána pedig túráztunk egy kicsit, bár addigra beborult és sötét felhők kezdtek gyülekezni. Kinéztük, hogy innen indul lefelé két, gyerekeknek külön érdekes túraút, a mormota (3 km-es, babakocsival is jól járható) és a hiúz (ami Svájc leghosszabb játszótereként hirdeti magát, 4 km hosszan kanyarog lefelé az út, telis teli izgalmas, érdekes játékokkal), legközlebb biztos, hogy valamelyiket végigtúrázzuk :))










Van egy régi objektívom, amit le szeretnék cserélni, azért gondoltam, előtte még tesztelem, végül is nem is olyan rossz fotókat készítettem vele :))) Kirándulásra nem nagyon szoktam vinni a nagy gépet, nehéz is, macerásabb is, de néha azért olyan jó,  teljesen más dimenzióban lehet vele fotózni, mint a kis kompakt géppel vagy i-phone-nal :))


Kedvencem :))




Kis túrázás:










Lenkbe visszaérve még volt egy óránk a vonat indulásáig, így megcéloztuk a már ismert, szuper AlpKultur - játszóteret, ahol a fiúk a változatosság kedvéért még vonatoztak egy kört, de van mászó-egyensúlyozó, vizező rész, labirintus, kötélcsúszda, tényleg egy gyerekparadicsom :))




Zweisimmenbe visszafelé egy nosztalgia villanyvonattal mentünk, régi fapados kocsik, a vagonok között kiálló rész, ami különösen tetszett Marcelnek :))






Kis ízelítő a vonatból :)



Mire begurult a vonat Zweisimmenbe, elkezdett szakadni az eső, így végül szerencsénk volt, hogy nem áztunk meg. Lenk továbbra is a kedvencek közé tartozik, mondjuk jó lenne legközlebb napos időben odamenni, de tényleg csak ajánlani tudom, nagyon gyerekbarát, sok a program, lehetőség, felvonók, túrautak, úgyhogy biztos, hogy megyünk oda még :))

Keine Kommentare: