"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Samstag, 16. November 2013

64 is elmúlt már :)

Azért a heti legalább egy posztot illene tartani és mivel az utóbb időben főleg utazásokról és kirándulásokról számoltam be, lassan ideje egy bejegyzést szentelni csak Marcelnek, Marcelről is :)) Persze nem teljesen véletlen, hogy nem írtam róla, egyre inkább úgy érzem, hogy védeni kell az ő személyiségét és nem boldog-boldogtalannak "kiteregetni" az életét, de mivel zárt blogról van szó és remélem, hogy csak a boldogok vannak itt és olvassák a blogot, így könnyebb és talán ő sem haragszik meg rám, ha majd egyszer elolvassa ezeket a bejegyzéseket :))) Közben rájöttem, hogy az öt éves beszámoló sem készült el, pedig milyen jó is visszaolvasni, hogy 1-2-3 évvel ezelőtt milyen volt, mi mindent csinált, mit szeretett és mit nem :)

 
Az őszi szünet után nem volt hatalmas a lelkesedése, hogy mehet megint oviba, amit valahol meg is értek, kezdettől fogva nem láttam érelmét, miért kell 5 hét ovi után, mire a gyerekek épp megszokták az új helyet, a ritmust, a korán kelést, az óvodai szokásokat és óvónéniket, 3 hét szünetet tartani. No és hát a Dubai-i emlékek is dolgoztak benne, nem is csodálom, nekünk is kellett egy kis idő, amig visszataláltunk a hétköznapokhoz és elraktároztuk azt a rengeteget élményt, amit az ott töltött 10 nap alatt átéltünk.

De szép lassan azért visszaállt a rend és ha nem is kitörő örömmel, de nyavalygás nélük megy reggelente oviba. Egyedül még mindig nem akar menni, a hazafelé út viszont nem gond, akkor jönnek szépen a szomszéd gyerekekkel. Tényleg nagyon jóba lettünk a szomszédainkkal, a mama francia svájci, tehát itt ő is valamilyen szinten idegennek számít, talán ezért is értjük meg egymást ennyire jól, a gyerekek is jól kijönnek, sokat játszanak együtt vagy nálunk vagy náluk, ezért is sokkol egy kicsit a hír, hogy januárban elköltöznek :(((( Olyan nehéz itt Svájcban kapcsolatokat kiépíteni, kevés az olyan ember, akivel tényleg nagyon egy hullámhosszon vagyunk és minden alkalommal nagy a csalódás, amikor megszűnik egy ilyen kötelék.... mert internetes/távkapcsolatok és barátnők vannak, de az nem helyettesítheti azokat, akik itt vannak a közelünkben, akikhez át lehet csak úgy ugrani, meginni egy kávét, dumálni és ahol a gyerekek is különösebb szervezés és utazás nélkül tudnak egymással játszani.... Na kicsit elkalandoztam Marceltől, mindenesetre elszomorított nagyon a hír, mert tényleg kialakulhatott volna valami mélyebb barátság is ebből a szomszédságból...

Az ovit alapjában szereti Marcel, persze már megvolt az első "dráma", mikor úgy jött haza, hogy azt mondták rá, hogy "blöd" és az egyik agresszív fiú egy kemény hógolyóval arcon dobta...A kommunikációval sajnos még mindig hadilábon áll, legalább is ami az ovit illeti, mert itthon gond nélkül vált a két nyelv között és itthoni környezetben, ha hozzánk jönnek vendégek, ragyogóan kommunikál németül. Ami roppant érdekes, hogy hochdeutsch-ul beszél, amit egyáltalán nem értem, hogy miért, mert az oviban a schwitzet nyomják ezerrel, amit most már gond nélkül megért, de talán emiatt is sokkal nehezebb a beszéd, hogy valójában a magyar mellett két idegen nyelvet kell tanulnia. Ami hatalmas dolog, mert végül is itthon csak magyarul beszélünk vele, tehát más a helyzet, mint a többnyelvű családokban, ahol más az anya- és az apanyelv. Azért már most látom, hogy fel kell kötni a gatyát, ha azt akarjuk (márpedig nagyon szeretném), hogy megtanuljon magyarul is írni és olvasni (pl. ha betűz vagy olvas szavakat, amiket magyarul írok neki, akkor a S-betűt mindig SZ-nek ejti ki). Néha keveri is a nyelveket, ha valami épp nem jut eszébe németül, akkor mondja magyarul, de német ragozással :) Pár napja a bolygókról akart valamit mesélni, németül beszélt és nem jutott eszébe a "Planeten" szó, erre azt mondta: "Bolygen" (mint a bolygó többes száma németül :)))

Most az a stratégia, hogy hozzánk hívunk meg ovis társakat, akikkel németül beszél, akkor talán az oviban is könnyebb dolga lesz majd. Mondjuk nem a legegyszerűbb "befurakodni" egy falusi közösségbe, akármennyire kedvesek is felszínen az emberek és sokkal közvetlenebbek, mint a városban, de hogy beengedjenek maguk közé, az sokáig tart (ha bekövetkezik egyáltalán...).

Az oviról továbbra is csak jókat tudok mondani (kivéve azt, hogy csak napi 3,5 óra...:)). Rengeteg mindent csinálnak Marcelék, szinte minden nap hoz valami kreatívos dolgot haza, sokat kézműveskednek, rajzolnak, mandalákat színeznek (ami nem volt az erőssége, de nagyon nagyon sokat fejlődött ebben is augusztus óta), könyvtárba járnak (úgyhogy a magyar mesék mellett most németül is olvasunk), aztán volt már, hogy kenyeret sütöttek, sajtot vagy almakompótot készítettek (ők hámozták, vágták az almát hozzá...), egyik délelőtt egy rendőrbácsi járt náluk, hogy a helyes közlekedést gyakorolják, mind elméletben és élesben, az utcán is (bár ettől nekem még mindig feláll a szőr a hátamon, ahogy látom, hogy jönnek, mit jönnek, rohannak hazafelé egyedül a 4-5-6 éves gyerekek, egymást lökdösve, kergetőzve és bármennyire is falu, ahol lakunk, mégis csak egy fő út mellett haladnak...), aztán egyik délelőtt egy úszónéni volt náluk, aki a víz veszélyeiről beszélt (mondjuk ennek tavasszal-nyáron nagyobb értelmét láttam volna, de a gyerekeknek érdekes volt :))), amit aztán szintén gyakorolhatnak élőben is, mert úszni is fognak majd járni.

Két hete pedig Marcel egyik ovis társáék gazdaságára kirándultak el, ahova én is elmentem, mert aznap Marcel egy félreértés miatt (Gáborral előtte beszéltünk arról, hogy esetleg hétvégén találkozom Ildivel egy kicsit csajos-dumcizós napra) azt hitte, hogy nem leszek otthon, mire ő hazaér az oviból így alapból oviba sem akart menni.. Annyira sírt és nem akart ott maradni, nem tudtam mire vélni, hisz tényleg nem fordult még ilyen elő ebben az új oviban... Így óvónénijével megbeszéltem, hogy ott maradok én is, ami tényleg jó megoldás volt, mert Marcel onnantól kezdve rám se hederített, viszont én is bepillanthattam egy istállóba (hát igen, itt falun nem gyárlátogatás van, hanem tehenek :)), fejhettem saját kézzel tehenet, kaptunk friss meleg bocitejet és túráztunk is egy jót. Nagyon sokat vannak kint egyébként a levegőn, már amennyi a délelőttbe belefér, a kertben minden nap, de hetente egyszer sétálnak / túráznak is, ami nem nehéz, hisz ha kilépünk a házból, már kezdődik is az erdő, sok túraúttal, így Marcel révén elég jól bebarangoltuk már a falu környékét, mert persze utána velünk is végig akarja járni, meg akarja mutatni, merre jártak. Nagyon sokat tud gyalogolni (nyilván kedv- és éhségfüggő is:), nemrég felfedeztük a csodaszép utat, egy szurdokban, ami levezet Thunba, 8 km háztól buszmegállóig és gond nélkül végig tudja menni :))










Azért gondolom ez sokat számít bele abba, hogy hála istennek eddig szuper jól megúsztunk minden betegséget (koppkoppkopp, remélem, nem most szólom el magam), de tényleg nagyon erős az immunrendszere.

Túl sokat nem szokott mesélni az oviról, sokszor úgy kell kihúzni belőle, hogy mit csináltak, hogy telt a délelőtt, azért remélem, hogy ha sikerüt egy-két barátot találnia, akkor még könnyebb lesz a beilleszkedés és nem közösíti ki a többi gyerek. Néha olyan jó lenne belelátni a kis fejébe, érzékeny lélek, ugyanakkor hihetetlen önuralma is van, legalább is amig oviban van.

Folytatódott az úszás is, most már a negyedik szinten van Marcel és az előző kurzushoz képest igencsak nagy volt az ugrás, már ami a követelményeket és tudást illeti. Ismét ő a legkisebb a csoportban, a legtöbben másodszorra, harmadszorra csinálják ezt a szintet, mert itt már komoly vizsga van. Persze voltak / vannak dolgok, amiket Marcel nem tud, hisz azért jár oda, hogy megtanulja. És épp itt van a probléma, hogy ő nagyon nem szeret tanulni, szereti azt csinálni, amit már tud....két hete kijelentette, hogy ő nem megy többet úszni, mert a hátúszás karmozdulatait nem tudja és egyébként is, miért nem úgy születik az ember, hogy már mindent tud..... azért azt hiszem, lesznek még összetűzéseink emiatt, mert a következő években elég sok olyan dolgot kell megtanulnia, amit még nem tud :))) Persze elment úszni és ha nem is túl vagányan, de csinálta és lám, sikerült, megtanulta azt a mozdulatsort is :))) Egyébként tényleg ügyes, a 25 méteres medencét hason egy megállással, háton, csak lábtempóval megállás nélkül végigússza :))) Amit most gyakorolnia kell, az a merülés, tehát egy víz alatti karikán átúszás, mert mély vízben, ahol nem ér le a lába, ott nem tud csak az úszással olyan mélyre lemenni. Ettől függetlenül továbbra is eleme a víz (most épp Gáborral pancsolnak valamelyik usziban :)), ha együtt vagyunk, vagányan ugrál az ugródeszkáról, rajtkőről a mély vízbe és tényleg egyre nagyobb a vízbiztonsága, aztán majd a szépen úszást is megtanulja lassan :))

Itthon továbbra is nagy kedvenc a (fa)vasút, hihetetlen, micsoda pályákat épít, kigondolja, eltervezi, több szinten mennek a sínek, váltókkal, magasvasúttal, állomásokkal, darukkal és hidakkal, a galérián "kitombolhatja" magát, azért ott nincs annyira szem előtt, mint a régi lakásban a nappali közepén :))) Ami persze nem azt jelenti, hogy a nappaliban nincs sín, a lego-vonatot állította most ott össze, mert a másik favorit most a legozás, leginkább a kis legokkal (azért a duplokat sem adtuk még el, mert abból is készülnek állomások, hidak, repülőterek), egyre kreatívabban és ügyesebben épít belőlük mindenfélét és már nem rinyál fél percenként, hogy nem tud rárakni vagy leszedni valamilyen darabot :))) A lépcsőnkön pedig felvonó van, az alsó és a felső fokon egy-egy felvonóállomás legoból, közte két kötél, úgyhogy tényleg birtokolja az egész lakást :))))

A számolás továbbra is hozzá tartozik a mindennapjainkhoz, magyarul összead (három-négyszámjegyű számokat is), kivon, egyszerűbb dolgokat szoroz és százig most már németül is nagyon tudja :) No és persze mindent, de mindent megjegyez, ami számokkal kapcsolatos :)))

Kezdi összeolvasni a szavakat, kicsit hezitálok, hogy ha már úgy is ismer minden betűt és érdekli a dolog, akkor lehet, hogy meg kellene addig tanítani olvasni magyarul, amig nem kezdi el németül az iskolát...Úgyhogy majd otthon próbálok beszerezni pár elsős tankönyvet, hogy legalább lássam, milyen ütemben, milyen szisztéma alapján haladnak, tanítanak. Nem tudom, mi a helyes megoldás..

Hétköznap minden reggel 6.50kor ébresztenem kell (bár este 9 előtt soha nem alszik el, de legalább az éjszakákat nagyjából végigalussza :)), viszont hétvégén általában 6.40kor megjelenik az ágyunk mellett.....

Még mindig válogatós, vannak is hisztik, mikor meglátja az ebédet, de azért több mindent eszik meg, mint régebben. Most megint ráálltunk a turmixra, kétnaponta nyomjuk, rengeteg zöldséggel, gyümölccsel, lenmagolajjal, kókusztejjel, szerencsére nem tiltakozik ellene :))

Sokszor kis bohóc :))



Esténként pedig színes zebra :))


Vagy épp színpadon bulizó guggen-musik-fan :)))))

 
Van egy hosszabb kiadás is, akinek tetszik ez a zene, érdemes végighallgatni ezt is :))
 

 
(múlt szombat este raclette-est volt az iskola tornatermében, este 6-11ig ott tomboltak, rohangáltak a gyerekek, Marcel alapból nagyon nem szeret idegenek előtt szerepelni és a középpontban lenni, de itt annyira jól érezte magát, még a színpadra is felment - na jó, felesett, mert már szinte járni nem tudott a fáradtságtól, integetett a közönségnek, tapsolt, táncolt, mintha nem is ő lett volna :)))

64 hónapos, 116 cm, 19-20 kg tömény szeretetgombóc, aki egyre önállóbb, egyre több véleménye van a világról,egyre nyitottabb és értelmesebb, no meg makacs is rendesen, de miért ne lenne, mikor anyja-apja is az :))) De így szeretjük, ahogy van, legjobban ezen a világon :))

1 Kommentar:

julcsi hat gesagt…

Én is is nagyon szeretem Marcellt,BENNETEKET!!♥
Hihetetlen hogy milyen okos Kisfiú és már most nagyon sokoldalú!!!
Puszik!!! ♥