"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 28. Januar 2014

Karácsony otthon

Lassan vége a januárnak is, úgyhogy épp itt az idő, hogy visszaemlékezzünk, milyen is volt az otthoni karácsonyunk :))

December 25-én este indultunk haza, így azért tudtunk egy kicsit itt is ünnepelni, Marcel olyan aranyos volt, nagy öröm volt neki, hogy ebben a lakásban is van karácsonyfa, hogy van "saját" karácsonyfánk, mert eddig mindig anyukáméknál voltunk szenteste. Á 24-e nagy nyugalmomban telt, rengeteget játszottunk, Marcel felvonózott, aztán a lego-vonatot raktuk össze, jó nagy munka volt, de hihetetlenül élvezte és legózik azóta is (de erről majd egy külön posztban írok:). A 25-e azért már pakolással, rámolással telt és bizony kicsit nehéz szívvel hagytuk itt a csodás fánkat és a sok ajándékot, egy kicsit Marcel is szomorkodott, ugyanakkor hatalmas volt benne az izgalom az utazás és a hazamenetel miatt :)

Magunkhoz képest nem is volt olyan sok cuccunk, normálisan befértünk az autóba és este 8kor el is indultunk (miután közvetlenül indulás előtt még sikerült egy egész doboznyi, kb 200 darab homeos bogyót kiborítanom, ami szerteszét gurult az egész lakásban, úgy, hogy még most is találtam belőle pár darabot :))

Végül is jó utunk volt, nem volt nagy forgalom, csak épp aludni nem tudtunk. Vagyis Marcel azért aludt egy kicsit, de most először utazta végig ezt a hosszú utat a nem dönthető ülésében és így azért nem volt neki annyira kényelmes. Hajnali 4re értünk Bécsbe, akkor felébredt és onnantól kezdve nem is aludt már vissza. Mi kicsit nosztalgiáztunk, ugyanis Bécsen keresztül mentünk, nem megkerülve, ilyenkor mindig rádöbbenek, mennyire jól ismerem azt a várost és még mindig mennyire otthonos nekem.....

7re értünk Veszprémbe, jó időt futottunk, nem egészen 11 óra volt az út, két megállással és egy majdnem elütött őzikével, aminek csak azért nem mentünk neki, mert 5 másodperccel azelőtt, hogy átfutott volna előttünk, lehúztam az ablakot, hogy bejöjjön egy kis friss levegő - már Cseszneknél jártunk és elég fáradtak voltunk- így Gábor automatikusan levette a lábát a gázról, lelassított és így szépen át tudott menni előttünk az őzike, nem pedig belénk....hetedik megérzés....). Marcel a várostáblánál aludt el megint, megpróbáltam átrakni az ágyba, de mivel bátyámék is ott voltak és kezdtek ébredezni a fiúk, no meg nagyszülők, karácsonyfa, ajándékok, nagyobb volt az izgalom és az öröm, mint a fáradtság :) Gábor azért megpróbált lefeküdni, de egy óra után feladta, túl nagy volt a hangzavar :)))

Így aztán folytattuk a karácsonyozást, anyukámékhoz is megjött a jézuska, újabb legokat hozva, így a három nagyobb fiút a nap hátralevő részében alig láttuk :) Délután azért muszáj volt kicsit aludnunk, ki voltunk ütve rendesen.




Kedvenc az otthoni karácsonyból :))))





27-én folytattuk az utat, mentünk Pécsre Mamihoz. Persze ott is hatalmas volt az öröm, Mami nagyon várt már minket és Marcel is boldog volt :) Mi is, mert délután bevetettük magunkat a könyvesboltokba, hogy levásároljuk a sok sok könyvutalványt, amit karácsonyra kaptunk :)) Nem volt nehéz, vagyis dehogynem, nehéz volt kiválasztani, mit hagyjunk ott a boltban :)))) Mindezt úgy, hogy Gábor egy kindle e-book-ot is kapott karácsonyra :)))


29-én indultunk visszafelé, először Nagyapához Füredre, ahol Marcel egy igazi elektromos kisvasutat kapott ajándékba :))) Bár elég késő volt már, mire Veszprémbe értünk, muszáj volt összerakni és kipróbálni :))

Szilveszterre bátyámékhoz mentünk volna, de ott is lebetegedtek a gyerekek, Gábornak is fájt a torka, no meg eléggé fáradtak is voltunk, hosszú volt az egész év és sok az utazás, így valahol nem is bántuk, hogy ott maradtunk anyukáméknál és szép nyugiban ültük meg a szilvesztert :) Persze azért volt Marcelnek trombita, szerpentin és majdnem éjfélig fent maradás (fél 12kor kidőlt ő is:), én épp csak meg bírtam várni az éjfélt és belezuhantam az ágyba :)))

Elsején este kimenőnk volt Gáborral, anyukámék karácsonyi ajándéka, az újonnan megnyílt Hangvillában (Veszprém új koncert- és művelődési háza) hallgattunk meg egy újévi koncertet, nagyon szép volt :)

Harmadikára aztán mindenki összeszedte magát, így elmentünk bátyámékhoz, olyan keveset találkozunk velük, a fiúk meg kezdenek annyira jól összenőni, Marcel is nagyon örült, úgyhogy ott is aludtunk és csak másnap mentünk vissza Veszprémbe. A fiúk folytatták a legózást, de voltak nagy csocsó-csaták, sün-simogatás, kutyasétáltatás és persze vonatozás is :))) Vicces volt, ahogy 6 fiú ült egy kis sín körül és hatalmas figyelemmel nézte, ahogy megy körbe-körbe egy kis mozdony :)))) (a sínek egy része még bátyám gyerekkorából származik :)







Negyedik este szintén kimenőnk volt Gáborral, hogy megünnepeljünk fennállásunk 19. évfordulóját :))) Abba az étterembe mentünk (Villa Medici), ahol az esküvőnk is volt és vicces módon pont az a pincér volt, aki akkor is :)) Ennek megfelelően különös "elbánásban" és figyelemben  volt részünk egész este, hatalmas adagokat kaptunk (ami egyébként nem túl jellemző egy gourmet-étteremre) és igazán finomakat ettünk :)

Gábor aztán ötödikén visszajött, mi még Marcellel ráhúztunk egy hetet, amibe nekem belefért még két nap Bécs (szuper volt, mint mindig :)))), aztán pancsolás Pápán, masszázs, Marcelnek új ruhák beszerzése (megint nagyot nőtt a drágám :)), egy sütizés a Karolina cukrászdában Füreden (immár hagyomány, ez volt a hatodik január, hogy ott voltunk:)), füredi séták, barátok, Marcel első mozizása (ami inkább felejtős volt, annyira nem jött be neki a 3D-s film:), könyvesbolt minden mennyiségben, Marcelnek pedig sok sok nagyszülői kényeztetés :))








Hat hónapos volt Marcel, mikor először voltunk a Karolinában :) öregszik a gyerek :))




11-én jöttünk vissza vonattal, én jól megfázva, náthásan, fülfájósan és minden bajjal, valahogy még mindig nehezemre esnek ezek a visszajövetelek, nehéz ott hagyni a nagyszülőket, barátokat, a Balatont.... Marcel is szomorú volt, de igazából csak addig, amig el nem indultunk, onnantól kezdve inkább izgatott a vonatozás miatt, amit megint szuper jól bírt, közben összedobott két legót, énekelt, mesét nézett, nézelődött és alig várta már, hogy megint játszhasson a felvonójával és a vonatjaival :))))




 





Persze most sem fért bele minden és mindenki, most is kis hiányérzettel és nagy honvággyal jöttem vissza, de nagyon szép és békességes napokat töltöttünk otthon.

Az összes fotót ebben az albumban találjátok: klikk



Mittwoch, 22. Januar 2014

Szerelmes :)

Ma megkapta Marcel élete első szerelmes levelét :))))


A szomszéd kislány, Sophie írta-rajzolta neki az oviban és még egy kis ajándék bojt is járt hozzá, amit ő készített a heti projekt keretében (züttelischnur néven :)) Egészen estig titkolózott Marcel, amig meg nem jött Gábor, csak akkor vette elő a kabátja zsebéből és nagy somolyogva mutatta meg mindkettőnknek a "zsákmányt" :)) Sophie tényleg nagyon aranyos, ő a szomszéd kislány, de sajnos már csak pár hétig, február közepén elköltöznek :((( Eddig is sajnáltam, de mióta elkezdődött a szünet után az ovi, még jobban összenőttek Marcellel, szuper jól eljátszanak, Marcel olyan aranyosan beszél vele, Sophie meg terelgeti (ő egy évvel idősebb), azt hiszem, nagy barátság alakulhatott volna ki közöttük, nem beszélve rólam és Aude-ról, az anyukájukról...

Délután pedig két másik ovis lánnyal rótta a köröket a jégpályán (ma voltunk harmadszorra és szinte egyedül megy már, persze néha jól jött a kis toliga, de nagyon élvezi és ráérzett az ízére :)), kacagtak, estek, viccelődtek nagyokat, aranyosak voltak :))


Este pedig amikor kérdeztem Marcelt, hogy melyik lány a legkedvesebb, akkor egy negyedik nevet mondott :)))))) Ajjjjjajjjajjjjajjj, mi lesz ebből??? :))))

És bár ahogy láttam, Marcelben még nem lobbant lángra az igaz szerelem, de így is furcsa (és mit ne mondjak, nem túl jó:) érzés, hogy egy (kettő, három, négy :))  másik "nővel" kell osztozni a fiamon :)))))

De hát ki ne olvadna el ettől a nézéstől, ezektől a szemektől, ettől mosolytól????



Dienstag, 21. Januar 2014

Írjak vagy ne irjak....

.... ez itt a nagy kérdés....

Először is - kicsit ugyan megkésve - de boldog új évet kívánok minden erre tévedt olvasómnak :))


Lassan egy hónap telt el Karácsony óta, mikor az utolsó posztot írtam a blogra, na nem mintha nem lett volna azóta téma és mondanivaló, sőt annyi minden történt, hogy egyszerűen sajnáltam az időt azzal tölteni, hogy leüljek a gép elé. Persze minél hosszabb idő marad ki (és minél több szuper jó könyvet kapott az ember karácsonyra :))), annál nehezebben szánja rá magát megint az ember lánya, annál nehezebb visszaemlékezni (na jó, a kismillió fotó azért nagy segítségemre van ebben :))) és annál nehezebb időt találni a blogolásra.

Gondoltam arra, hogy csak egy sima fotós-blog marad belőle, de ahogy nézegettem, számolgattam, rájöttem, hogy nálam a legtöbb időt mindig a fotók kiválogatása, szerkesztése, lekicsinyítése veszi el, tehát sok időt nem spórolnék vele, hosszabb távon pedig sokkal jobb, ha szöveg is van az egyes fotók mellett :))))

Így azt hiszem, veszek egy naaaaaaagy levegőt és megint nekirugaszkodok, hogy aztán írhassak a karácsonyunkról, a hazautunkról, az otthon eltöltött 2,5 hétről, nagyszülőkről (és nagyszülőknek :)), barátokról, Bécsről, Pápáról, aztán persze Marcelről, a vonat és lego-mániájáról és a számokról ("ugye ha van 266 almánk, akkor 34-et kell hozzáadni, hogy 300 legyen?" kérdezi csak úgy pancsolás közben....),  az oviról, a korcsolyázásról és életünk első élőben megnézett világkupa síversenyéről :))))

Első körben ebben az albumban találjátok meg a karácsonyi fotók egy részét, az itthoni (svájci) karácsonyunkról :))))

Holnapig igyekszem elkészülni a többi fotóval is és akkor jöhet a többi beszámoló is :)))

Mostani egyik kedvenc, hátha valakinek hiányoztak a kilátásos fotók :))

 
Ja és az "okok", ami miatt kevesebbet ülök a gép előtt :)))