"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 23. Februar 2014

Síszünet :)))

Az elmúlt hetet Leukerbadban töltöttük és amig elkészülök a részletes beszámolóval, addig is előljáróban csak annyit, hogy Marcel két nap alatt megtanult síelni, na jó, ez túlzás, de totál rákattant és két óra privát oktatás után teljesen ráérzett az ízére, olyannyira, hogy a harmadik nap már egyedül felvonózott, jött lefelé, száguldozott, hóekézett, fékezett, szlalomozott, szóval nagyon ügyes volt és nagyon büszkék vagyunk rá :))
Nekem életemben először volt síléc a lábamon és az oktató szerint nem vagyok reménytelen eset, sőőőőt :))) Persze bennem jobban bennem a félsz, de élveztem én is nagyon :)
Volt sok hó, ragyogó-szikrázó napsütés, köd, hóesés, termálfürdő, csúszdáspark, felvonózás, csodás kilátás, szóval minden, ami egy szuper teleléshez kell :)))

Addig is egy videó és pár kedvenc fotó :))) (a narancssárga kabátos gyereket kell figyelni :))

 



























Beszámoló hamarosan :)

Donnerstag, 13. Februar 2014

Hajmeresztőőőőőőőőő

Egy pillanatig nem bántuk meg, hogy Marcelt ebbe a falusi oviba irattuk be, nagyon szeret ide járni, kedvesek az óvónénik, a gyerekek többsége is és tényleg jó dolgokat csinálnak az oviban. DE!! Van pár dolog, amitől égnek áll a hajam és amiről azt gondolom, hogy egy oviban nem így kellene lennie...

1. Egyik reggel teljesen elkísértem Marcelt az oviig, mert szerettem volna kérdezni valamit az óvónénitől. Ajtó nyitva, gyerekek bent randalíroznak, ordítoznak, székekkel dobálóznak, óvónéni sehol.... Ehhez hozzá tartozik, hogy az iskola házmestere nyitja ki minden reggel az ajtókat, 7.55-kor csöngetnek, addig a gyerekeknek kint az udvaron, utcán kell várakozni és csöngetéskor mehetnek be. Ezzel nincs is semmi gond, de azért egy szülő szerintem elvárhatja, hogy 7.55-re odaérjen az óvónéni, hisz onnan már teljesen az ő felelősségük alá tartoznak a gyerekek. Több kislány elkezdett sírni, ott maradtam velük, 8.05-re ért oda az óvónéni, mert még előtte beugrot a boltba és kicsit tovább tartott a vásárlás... Hát nem tudom, melyik másik oviban fordulhat elő, hogy a gyerekek előbb bent vannak, mint az óvónéni...

2. Délben szélnek eresztik az összes gyereket és velük együtt az óvónénik is hazamennek, tehát nincs meg az, hogy "átadják" a szülőknek a gyerekeket.... Nekem rémálmom, hogy egyszer valami miatt nem érek vissza (pl. lerobban az autó vagy akármi közbejöhet) és hiába beszéltük végig Marcellel, hogy ha én nem vagyok, hova, kihez menjen, meg most már tényleg sok embert, gyereket ismer itt a faluban, akkor sem túl jó érzés...

3. Hétfőn úszni voltak az ovival és én mint lelkes szülő mentem kisérőnek :) (az úszás felejtős volt, persze nehéz, mikor egy csoportban vannak azok, akik eddig még egy lépést sem tettek a vízben és félnek tőle, azokkal, mint pl. Marcel, akik már egész jó szinten tudnak úszni, de gyerekek azért élvezték :) Oda-vissza buszoztunk, az óvónők itt sem vitték túlzásba a figyelmet, elsőként szálltak le a buszról és nem számolták, nézték végig, hogy mindenki megvan-e... gondolom abból indultak ki, hogy úgy is jön mindenki.... Visszafelé pedig minden gyerek a "saját" megállójánál" szállt le, tehát nem mentünk együtt vissza az oviba. Mondanom sem kell, az óvónéni is szépen leszállt a házánál, úgy, hogy még kb, a fele csoport fent ült a buszon... persze meg volt beszélve a szülőkkel, hogy várják a gyerekeket, de nekem ez akkor is furcsa volt...

4. Az ovinak van egy kis kertje, az egyik oldalon kerítés, a másik oldalon semmi :)) Nemhogy kapu riglivel, de még kerítés sem.... legtöbbször ha kint vannak, az óvónő bent, tehát simán el tudna menni bármelyik gyerek az oviból. Gondolom városban ez talán máshogy van, itt ilyen szinten megbíznak a gyerekekben...?!

5. A winterwerkstatt 9 feladata közül az egyik az volt, hogy egy négyszögletes fadarabot először lecsiszoltak, aztán szögeket ütöttek bele kalapáccsal, végül pedig színes gumikat feszítettek a szögek közé, ezzel a képet formázva. Szuper ötlet, nagyon szépek lettek, volt, aki virágot csinált, volt aki házat, Marcel pedig egy vitorlást, árbóccal, két vitorlával, nagyon jól kitalálta. Szintén nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy teljes felügyelet nélkül ütögették a szögeket a kalapáccsal, mivel a barkácsasztal kint volt az előtérben. Egyik nap két gyerek valamin összeveszett, az egyik fogta a kalapácsot, először jól fejbevágta vele a másik gyereket, utána pedig két ablakot is kivert vele dühében.... Szerencsére február elsejével elköltöztek a faluból, de akkkor is felelőtlenségnek tartom, nagyobb baj is történhetett volna...

Egyébként így néz ki a kész mű :) Szerintem teljesen felismerhető, figyelembe véve, hogy nem minta alapján készült, hanem a saját kreativitásával :)


6. Rendes, éles késsel vágnak az oviban... Marcel eddig nem nyúlt hozzá, mindig kitért előle, de barátnőm kislányának sikerült olyan szerencsétlenül fognia a kést, hogy az egyik ujjpercét szinte teljesen levágta...OK, tanuljanak meg vágni, de muszáj az oviban, ahol 22 gyerekre jut egy óvónő?? Tegnap pedig egyik kislány vágta keresztbe a kezét ollóval, persze ez előfordulhat, de ő épp valami fadarabot akart elvágni és nem papírt. Ilyenkor is szuper, hogy egy óvónéni van és mivel az anyukáját nem tudták elérni, így a délelőtti program kötözés és vér-eltakarítás volt (Marcel szerint 1 liter vére kifolyt szegény kislánynak...).
Friss hír: 12 öltéssel kellett összevarrni a kislány kezét tegnap délután...

7. Itthon azt papoltam egész adventben Marcelnek, hogy a gyertyagyújtás és a tűz mennyire veszélyes, persze adtam kezébe gyertyát és csillagszórót is, de nem túl lelkesen, mert bár én is szeretek "pirózni", másrészről rettenetesen félek a tűztől és a megégéstől... Erre mi az oviban az adventi rituálé.... persze egyedül gyertyagyújtás, minden nap egy másik gyerek... A koszorún pedig egész délelőtt ott égnek a gyertyák.. Ok, tanulják meg ezt is, bár szerintem nincsenek akkor sem elkésve, ha nem 4,5-5 évesen gyújtogatnak, csak 7-8 évesen...

8. Egyik nap úgy jött haza Marcel, hogy lehet teát főzni a babasarokban. Biztos játékból, gondoltam magamban, aztán kedden volt kaffeestübli az oviban (mikor a szülők, testvérek is bemehetnek, kicsit beszélgetni és megnézni a sok remekművet), erre mi volt az első, hogy nagy lelkesen mutatják nekem a teafőzős sarkot. Egy A4-es papíron van rajta a sorrend, és igen, rendes vizet tesznek az igazi vízforralóba, aztán bedugják az igazi konnektorba, aztán mikor felforrt a víz, beleöntik egy igazi kancsóba, teát bele, aztán szép kis teáscsészékbe töltik. Az egyik kislány két hétig nem volt oviban, mert leforrázta a lábát... Nem tudom, hogy én vagyok-e túl érzékeny ezzek kapcsolatban, de szerintem egy 4,5 - 5 éves gyereknek hasonlóan jó lenne játékból is teát főzni, nem???....Konnektor, áram, forró víz, szerintetek kell ez egy oviba???????

Nem tudom, hogy ez Svájc-függő-e vagy ovi-függő és hát konkrét tapasztalatom nincs egy magyar vagy osztrák oviról sem, úgyhogy kíváncsi lennék, Ti mit szóltok hozzá és ilyenek egy magyar oviban előfordul(hat)nak-e!

És bár soha nem voltam paramami és eléggé szabadjára engedtem Marcelt, azért kezdek örülni minden olyan napnak, mikor nem telefonálnak és Marcel épségben ér haza :)))))

Montag, 10. Februar 2014

Farsang

Szombaton volt a falusi farsang, másképp, mint otthon, itt nem az oviban vagy az iskolában, hanem először az utcán, végig az egész falun egy közös felvonulással, több zenész-csapattal, Guggen-musikosokkal együtt, utána pedig az iskola tornatermében folytatódott a mulatschag :)) Marcel nagyon készült rá, szerencsére az idő is tűrhető volt, bár elég hideg volt, de legalább nem esett az eső. A nap szomorúsága az volt, hogy akkor költöztek el kedves szomszédaink, még megvárták a felvonulást, hogy be tudjanak öltözni a gyerekek, aztán beszálltak a telepakolt autóba és elmentek :(( Az elmúlt fél év alatt tényleg nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, a gyerekek szuper jól megértették egymást, nem beszélve rólunk, anyukákról, úgyhogy nagy űrt hagytak maguk mögött :((((

Így minden pillanatot ki akartunk még használni, együtt indulunk a gyerekekkel a tornateremhez, ahol a felvonulás előtt arcfestés volt. A lányok nagy rész a királylány-boszorka-cica jelmezt részesítette előnyben, a fiúknál kalóz-tűzoltó-lovag volt a befutó, szinte Marcel volt az egyetlen, akin valamilyen nem készen vett jelmez volt, így tényleg mindenki megcsodálta, fotózta, sok elismerő pillantást zsebeltünk be :)))
Mivel mindenképp ki akarta festetni az arcát, de sem egy kalóz, sem egy tirgris nem passzolt igazán hozzá, így lett simán kék, viccesen nézett ki nagyon :))

Délelőtt még gyorsan beszereztem magunknak is színes parókákat, ha már máshogy nem öltöztünk be, legalább vicces hajunk legyen :)))

14.14-kor kezdődött a felvonulás, előtte hatalmas konfetti-dobálás volt, meg közben és utána is, este kb. fél kilónyi konfettit ráztunk ki a ruhánkból, cipőnkből itthon :))

A felvonulás másfél órát tartott és bár tényleg szuper volt Marcel jelmeze, büszke is volt rá, de menni, szaladgálni nem igazán tudott benne :))) De azért hősiesen végiggyalogolta az utat :) Mikor a kinti résznek vége volt, akkor köszöntek el a szomszédok, no akkor Marcel sem akart már visszamenni a tornaterembe, ő is elszomorodott, azt hiszem mondhatom, első igazán jó barátaitól kellett neki is búcsúcsznia...

Azért sikerült meggyőzni, hogy folytassuk még kicsit a bulizást, persze este hatkor meg vérig volt sértve, hogy miért akarunk már hazamenni, mikor ő még maradna :)))) Megint kezdődött a szokásos rohangálás a tornateremben, az asztalok között, közben a borzasztó hangos zene (a bejáratnál az első, amit osztogattak, füldugó volt, nem véletlenül :)), szóval túl sokat beszélgetni nem lehetett, de pár ismerőssel azért nagyon jól éreztük magunkat :)))

Mondanom sem kell, hogy Marcelt nem kellett este ringantni, szép délután volt, de azért furcsa és egyben szomorú is volt úgy hazajönni, hogy mellettünk üres a lakás....

Néhány impresszió a farsangról, a többi fotót ebben az albumban találjátok:))















Zenészek:)


Utánpótlás biztosítva :))


Most pedig már várjuk a síszünetet, bár ahogy néztem az előrejelzéseket, lehet, hogy vizisíelni fogunk megtanulni.......

Sonntag, 2. Februar 2014

Kicsitbüszke :)

Marcel teljesen rákattant a korizásra :) Nem tudom, hogy korcsolya-függő-e, bátyámék nagyobb fiaitól örökölte és már eleve úgy hoztuk el, hogy ez egy csoda-korcsolya, amivel két gyerek már megtanult korizni, vagy egyszerűen csak kedve lett hozzá, mindenesetre élvezi, nagyon szívesen megy és minden alkalommal egyre ügyesebb :)) Ma voltunk negyedszerre (gondoltam, hátha jót tesz a náthámnak a levegő és amig kint voltunk, nem is volt semmi gond, no de mikor hazaértünk... lehet, kint kellene aludnom a teraszon...) és most ott tartunk, hogy Marcel egyedül korizik :) Persze még akadozva, elesve, de vígan és jókedvűen :)) Büszkék vagyunk rá, no :))



Mindezt úgy, hogy előtte végignéztük a thuni karneváli felvonulást, ha már egyszer úgy is a koripálya mellől indultak :) Jövő szombaton itt a faluban lesz farsang, március elsején pedig a Tschäggättä felvonulás a Lötschentalban, oda mindenképp szeretnék megint elmenni, hatalmas élmény volt, ráadásul most már Marcel sem fél a maszkoktól, a guggen-musikot pedig imádja :))



Ja és csütörtökön befejeződött az úszása, sikeresen "levizsgázott", megkapta a negyedik "kitüntetését", a pingvin-jelet, tehát le tud úszni 25 métert hason és háton megállás nélkül (még azért nem olyan szabályosan tempózva, de hamarosan az is meglesz :)) , mély vízben merül, vízben bukfencezik és továbbra is vizicsibe :))) Bár úgy látszik, mindegy, milyen halmazállapotú a víz, jöhet minden mennyiségben :)) És ha minden jól megy, nemsokára hozzá jön a sielés is :))

Samstag, 1. Februar 2014

Mumus

Mióta Marcel oviba jár, minden évben olyan szépen átvészeljük az őszi és karácsonyi betegség-hullámokat, de január-februárra elfogynak a tartalék energiák, vitaminok és jönnek a bacik...

Szerencsére Marcelnak csak egy kicsit folyt az orra, nála nagyon beválik mindig a 6-os schüssler só, no meg a sok alma, narancslé és manuka méz (semmi extra vitamin-bogyót nem kap, nem gazdagítom az amúgy is szuper extra profitokat termelő gyógyszergyárakat) és persze a rengeteg idő kint a jó levegőn... Tegnap pl. az egész ovis-iskolás csapat külön busszal szánkózni ment, 4 órát kint voltak, lehet, hogy nekem is kellett volna velük mennem és akkor meggyógyultam volna én is... nem mondom, hogy egy percet sem aggódtam, mikor mint a heringek, bobokkal, szánkókkal és nagyobb gyerekekkel együtt bepréselődtek a buszba, de délben szépen egyben visszakaptam Marcelt és a bobot is :) Neki persze nagy élmény volt :)

Indulás előtt a szomszéd kislánnyal :))



Viszont minket Gáborral nagyon elkapott a nyavalya, az a szintű atom nátha, ami ellen tényleg semmi de semmi nem használ, pedig már minden házi gyógymódot kipróbáltunk, de 4 napja kínlódunk már, aki épp kicsit jobban van, az vásárol, az főz és ilyenkor megint csak nagyon nagyon hiányoznak a nagyszülők, akihez el lehetne küldeni az energiától szétcsattanó Marcelt és akik hoznának egy láboska gyógyító húslevest... jó a rosszban, hogy inkább most legyünk betegek, mint 2 hét múlva, akkor kezdődik a síszünet és terveink vannak :))

Mindenesetre Marcelnek beszereztünk egy új síruhát, eddig nagyon jól kihúztuk az egyberészes overáljaival, nálunk nagyon bevált és igazság szerint nem is nagyon találtam olyan kétrészest, ami neki is kényelmes lett volna, mozogni is tud benne és még ki is néz valahogy :))) De most végre találtunk egy szuper jót, persze elég borsos áron, de nagyon jó minőség, úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna, olyan nagyfiú már benne :) De azért remélem, legalább jövő télig jó lesz még rá :)))



Farsangra is készültünk közben, szombaton lesz itt a faluban a felvonulás, ma délután Thunban, tervbe volt véve, hogy elmegyünk, de egyikünk sincs úgy (Marcelt leszámítva), hogy élvezné a tömeget és felvonulást... Persze látszik a jelmezből is, hogy mi mostanában Marcel kedvenc játéka :))) Szerintem elég jól sikerült a jelmez :))


A duplo és fa-sín korszak viszont véget ért, összerámoltuk, szétválogatva és számba vetve az egész készletet (közel 700 db duplo és 450 db fasín és egyéb tartozék halmózodott fel, ez is egy aranybánya....).


Azért csendben elmorzsoltam egy könnycseppet, no nem mintha annyira szerettem a fa-sínnel játszani, de ezzel megint lezárult egy korszak, Marcel megint továbblépett, én pedig csak ámulok, hol szaladt el ennyire az idő...

Milyen pici volt itt még :)) Mármint Marcel és nem a sínpálya :))

Mindenesetre remélem, holnapra jobban leszünk, jó lenne elmenni korizni, Marcel egyre ügyesebb, jó lenne kihasználni az időt :))