"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 25. April 2014

Kényszerpihenő

Az egész azzal kezdődött, hogy januárban Marcel teljesen véletlenül, de iszonyatos erővel megrúgta a jobb mellemet. Sokáig éreztem, hol fájt, hol jobban fájt, sokáig érzékeny volt. Aztán megduzzattak a nyirokcsomók, aztán fájni kezdett a vállam, hátam, talán a fittness stúdióban kicsit túlzásba vitt súlyemelgetéstől, sok egerezéstől és nehéz objektív-cipeléstől, amitől odáig jutottam, hogy a nap 24 órájában fáj(t) az egész jobb felem, kezem, karom, hátam, mellem. Sok sok hétig tűrtem, alapból elég jól viselem a fájdalmakat, de mikor már a mindennapokra és a család hangulatára is rányomta a bélyegét, már nem volt olyan vicces. Első körben persze nőgyógyászhoz mentem, aki mindent rendben talált, aztán jött Veszprémben a háziorvos (otthon már annyira fájt, hogy tényleg elvette mindentől a kedvemet), és vele egy antibiotikum és izomlazító gyógyszer kúra, ami kb. mint halottnak a csók, annyit használt. Visszatérve itteni háziorvos, újabb brutál gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek, váll- és mellizomgyulladás diagnózisra... Hogy van-e értelme a gyógyszernek, nem tudom, eddig csak arra volt jó ez a sok "méreg", hogy kikészítse a gyomromat, a fájdalom továbbra is ott van (ja kb. egy tubus fastum kenőcsöt is magamra kentem már..). Jövő héttől 10 alkalmas fizikoterápia, addig meg kíméljem a jobb kezem, amennyire csak lehet...vicces...Mellette gyömbér-kúrát tartok és sun breeze olajjal kenegetem a fájó részeket (érdemes utánanézni, tényleg kicsit csodaszer, ez volt az egyetlen, ami ha ideig-óráig, de legalább egy kicsit csillapította a fájdalmakat, no meg néha pár pohár baileys, de az is inkább csak tüneti kezelés volt...).

És itt a tavasz, jöhetnének a kinti fotózások, de se kedvem, se energiám nincs most erre se nagyon... azért egy sorozatot lőttem, ha már itt van Mami, hogy ő is tudjon pár emlék-fotót hazavinni :)














Így géphez sem ülök nagyon, tényleg minden plusz mozgás fájdalmat okoz... pedig ott a sok sok fotó, az otthoni élményekről is jó lenne írni, de most muszáj visszavennem, mert már elegem van ebből a fájdalomból...

Kommentare:

julcsi hat gesagt…

Jaj... :( Mammográfiai voltál ? Nagyon gyors jobbulást neked Orsim!!! ♥

Ozsváth Szilvia hat gesagt…

A képek azért most is csodaszépek! Kívánom, h találj rá a gyógyulást hozó módszerre mielőbb!

Ditke hat gesagt…

Jobbulást kivanok en is!
A kepek pedig csodaszepek, mint mindig :-)

julcsi hat gesagt…

Boldog Névnapot kívánok Marcellnak!!! ♥

G.Sz.Szilvia hat gesagt…

Jobbulást! Képek ismét szépek!

Szitya hat gesagt…

Huh, mihamarabbi gyógyulást, Orsi!!!! Tényleg kíméld azt a kart, bármennyire is nehéz.
Puszi