"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 3. April 2014

Ovi vs. iskola...

... avagy csak hogy az idei év se maradjon döntések nélkül :))))

Még februárban voltunk az oviban fogadóórán, ahol többek között szó esett arról is, hogy menjen-e idén augusztusban Marcel iskolába vagy sem. Akkor még elég keveset kommunikált az oviban, az óvónénik szerint jól beilleszkedett, mindent értett, de a kevés beszéd miatt elég nehezen tudták megítélni, milyen szinten is van. Az alap felállás szerint a május 31-ig született gyerekek mehetnek iskolába, két év kindergarten után. Tehát Marcel, attól függetlenül, hogy milyen szinten beszél németül vagy mennyire (nagyon :) okos, a júliusi szülinapjával törvény szerint csak jövő augusztusban ülhet be az iskolapadba. Persze kivételt lehet tenni, előtte kérvényezni kell és felmérni a gyereket, de mi abban maradtunk, hogy a nyelv és a szocializálódás miatt nem árt, ha Marcel még egy évet ovis.

Persze sokat beszélgettünk, hogy mi lenne jó, mert nyilván sem a túl-, sem az alulterhelés nem vezet jóra, sokat olvastam utána, különböző tanulmányokat, ahol hosszú távon hasonlítják össze az éppen 6 vagy már 7 éves korban beiskolázott gyerekek eredményeit gimnáziumban vagy egyetemen (ami persze gyerekfüggő, de amiket olvastam, abból az derült ki, hogy az egész életet nézve az az egy plusz év az oviban senkinek nem vált kárára). Nem beszélve arról, hogy akármilyen okos is Marcel és keni-vágja a matekot, a csillagokat, a betüket és hatalmas a tudásszomja, de még nincs meg benne a nagy vágy, hogy márpedig iskolába menjen, sokkal inkább a játszás körül forog az agya :) (no meg aktuálisan a vulkánok körül, mióta láttunk egy természetfilmet a St. Helene vulkán kitöréséről, azóta mindent tudni akar róluk :)).

Nem is nagyon foglalkoztunk többet a témával, láttuk, hogy Marcel jól érzi magát az oviban, sokat tanul, ügyesedik, fejlődik és főleg nem unatkozik, mondjuk napi 3,5 órát egy szuper óvónéni ki is tud úgy tölteni, hogy változatos, izgalmas és érdekes legyen a gyerekeknek.

Aztán egy hete csütörtök reggel csöngettek. Azt hittem, a postás, indultam lefelé, aztán meghűlt bennem a vér, mivel Marcel fő óvónénije baktattot felfelé a lépcsőn....(szerda-csütörtökön a kisegítő óvónéni van velük :). Itt Svájcban nemhogy időpont kérés nélkül, de még azzal együtt sem divat a családlátogatás, az szinte elképzelhetetlen, hogy egy óvónéni csak úgy betoppanjon valahova, akármilyen jó viszonyban is vagyunk... Persze leizzadtam, 180 lett a pulzusom és rögtön arra gondoltam, hogy Marcellel történt valami...(közben pedig áldottam az agyamat, hogy előző nap csináltam nagytakarítást, így legalább semmi k(á)osz nem volt a lakásban :)))

Heidi (így hívják az óvónénit :) nagyon kedves volt, mondta, hogy csak szeretne megbeszélni valamit velem, amit nem akart telefonban... Na picit kezdtem megnyugodni, bár még mindig valami rosszra gondoltam :)))

Megkínáltam kávéval, aztán leültünk beszélgetni. Elmondta, hogy pár nappal azelőtt felhívta őt a logopédus, aki Marcellel foglalkozik és elmondta neki, mennyire jól halad Marcel a némettel és ahogy egyre több mindent mond, úgy jönnek rá egyre inkább, mennyire okos. A logopédus szerint csak a nyelv miatt nem kellene Marcelt "visszatartani" az oviban, mert szerinte simán van azon a szinten nyelvileg, hogy el tudja kezdeni az iskolát. Ezzel egy időben az oviban is beindult, mintha kinyitottak volna nála egy csapot, Heidi szerint hihetetlen nagy akarat van benne, hogy kifejezzen, elmondjon, meséljen dolgokat és ha lehet, minél precízebben (és annak ellenére, hogy az oviban csak dialektust hall, csak hochdeutschul :)). Szuper jól oldja meg a logikai feladatokat és persze hiába mondtuk mi eddig is, hogy milyen esze van, most az óvónők is kezdik meglátni, hogy milyen szinten van Marcel. Ennek ellenére még mindig visszahúzódó, a szerepjátékokban nem tud annyira feloldódni és azért szociálisan is van még hova felzárkóznia (bár az biztos, hogy a karakteréből, személyiségéből adódóan sem lesz soha egy extrovertált, mindig a középpontban állni és szerepelni akaró egyén :). De ennek ellenére szeretik az oviban, mikor nem beszélt, akkor sem közösítették ki soha, mindig bevonják a játékokba (persze ehhez az is kell, hogy ő is akarja :), szülinapokra hívják, tehát nagyon jól "belakta" magát :)))

Heidi igazából csak azt akarta elmondani, hogy ne hogy úgy gondoljuk, hogy ők tartják vissza Marcelt az oviban és ha mi mindenképp szeretnénk, akkor persze, hogy mehet iskolába és persze hogy nem gond, hogy törvényesen nem mehetne, de ha megvan hozzá az esze, akkor lehet kivételt tenni...

Még egy órát beszélgettünk (lassan én is megnyugodtam, sok mindenre számítottam, de egy ilyen beszélgetésre nem :))), kérdeztem az ő véleményét is, mert nyilván most már ő is ismeri elég jól Marcelt és meg tudja állapítani, milyen szinten van. Heidi szerint Marcelnek mindenképp jó lenne még egy év ovi, egyrészt teljesen más lesz a "tanterv", így szinte biztos, hogy nem unatkozna, viszont ki tudna még jobban nyílni a már megszokott és megszeretett környezetben, szociálisan is fejlődne, tudna "bizonyítani", ami az önbizalmának jót tenne. Nem utolsó sorban lenne még egy éve különösebb tétek és kötelességek nélkül elmélyülni a németben és lenne még egy éve játszani, játszani, játszani, ahelyett, hogy egy év ovi után megint egy idegen környezetbe kerülne bele. A csoport nagyobbik fele is Marcel-korabeli, ha jól számoltam a neveket, 12 nagyobb és 8 kisebb lenne jövőre, tehát ez sem lenne gond (ellenben ha iskolába menne, ott ő lenne a legkisebb).

Ugyanakkor ha elnézem, mennyi mindent tud már, motoszkálnak bennem kétségek, hogy kell-e neki még egy év ovi.... Annyiban maradtunk Heidivel, hogy a maradék 3 hónapban még figyeljük Marcelt, és ha arról van szó, akár még júliusban is eldönthetjük, hogy menjen inkább iskolába. A másik megoldás (amit inkább preferálnék), hogy mivel itt összevont osztályok vannak (1.-2., 3.-4., 5.-6. osztály egyben van), Marcel még egy évet járna oviba, utána pedig személyre szólóan kapna bizonyos feladatokat, bizonyos tantárgyakból, akár osztályt átugorva is (megnézve egy itteni elsős matek könyvet, Marcel csak annyit mondott rá: "Ez bébiknek való!"...). Mivel kicsi az iskola, kicsik az osztályok, nagyon oda tudnak figyelni az egyes gyerekekre, emellett pedig Thunban tehetséggondozás is van, tehát ha kiderül, hogy valamit nagyon tud, akkor ezt fejleszteni is lenne lehetőség. Mindenesetre jó érzés, hogy ennyire odafigyelnek rá, hogy ennyire szívükön viselik Marcel sorsát és nem csak egy a sok közül.....


Tegnap egy rakás cuccal jött haza az oviból, a hóembert még télen csinálta, csak eddig falidísz volt, a kis fababát saját maguk faragták-szögelték-öltöztették (Schnellenursli a neve, egy graubündeni mesefigura :))), a tojásfa pedig aktuális alkalomból készült :) Emellett tele a fiókja és az ovi fala szebbnél szebb alkotásokkal :))) szóval kreativitás terén sem kell a szomszéd oviba menni :))

 




Úgyhogy most itt állunk, egyrészről szuper jó hírek ezek és 1000%-ban alátámasztják azt, hogy tavaly jól döntöttünk, mikor ezt a falut, ezt az ovit, ezt az óvónénit választottuk (azért azt a tavalyi évet nem kívánom az ellenségemnek sem....), másrészről újabb döntéseket kell hozni Marcel jövőjével kapcsolatban. Bár én legbelül tudom, érzem mi a jó, úgyhogy annyira nem visel meg a döntéshozatal :)))) (de tapasztalatokat és gondolatokat szívesen fogadok :))))) A legfontosabb továbbra is, hogy Marcel boldog, kiegyensúlyozott legyen és sok sok öröme legyen a mindennapokban :)))))

Kommentare:

Dominika hat gesagt…

Hát, igen, izgalmas időszak elé néztek, az biztos. Nálunk Kristóf most elsős, visszatartottuk egy évet, néha azt gondolom, kár volt, nagyon tud unatkozni. Viszont az az oktatási rendszer, amit itt felvázoltál, szimpatikusabb nekem. Itt nálunk nincs differenciálás, úgy látom, nincs a tanító néninek kapacitása rá.

julcsi hat gesagt…

Orsim én a+1 év ovira szavazok.. +1 év gondatlan évet jelent Marcellnak és ami fontos hogy nem kell újra idegen környezetbe kerülnie. Szerintem.. :)

Bea hat gesagt…

Bár a képességeit illetően egyértelműen iskolában lenne a helye, én is mégis azt mondanám, hogy maradjon, ha tud, ha lehet, és ha szereti az ovit. Elsősorban a nyelv miatt. Azt gondolom, bár ebben egyáltalán nincs tapasztalatom, hogy az oviban kötetlenebbül, és szabadabban tanulhatja, nem kötelességszerűen, és ez nagy magabiztosságot adhat neki. Pláne, ha ahogy írod most kezd igazán kinyílni Marcel.

Ditke hat gesagt…

Én visszatartottam a csajokat és nem bántam meg. Igaz, nekünk a matekkal mindig is bajok voltak ... :-/ , de nem is annyira a konkrét tananyag miatt, hanem egyszerűen érettebbek lesznek, és ha úgy nézzük egy évvel kevesebbet kell dolgozni a nyugdíjig ;-)

Eri-Qualy hat gesagt…

Szia!
2 éve Ádámmal hasonló cipőben jártunk. Megbeszéltük az óvónénikkel, hogy marad még 1 évet, mivel május 31. volt a beiskolázás korhatára, ő pedig 13-án született, nem akartuk hogy a legkisebb legyen. Februárban meg is voltak az iskolai jelentkezések, amelyen nem vettünk részt. Március végén egyszer csak behívott kedvenc óvónénink az irodába, hogy nagyon figyelik a gyereket és olyan szinten van, hogy jobb, mint aki 1 évvel idősebb nála és ha maradna még 1 évet, akkor inkább szerintük visszafejlődne semmint előre, mivel vegyes csoportok vannak, és túl sok lesz az a gyerek, aki 3-4 évvel fiatalabb nála. Majd elájultam, kértem kis gondolkodási időt, végül belevágtunk a suliba, amit nem bántunk meg. A környék legnehezebb, legelismertebb iskolájába jár. Igaz, hogy ő a legfiatalabb, legalacsonyabb, de kiegyensúlyozott, jó tanuló és élvezi. Picit a helyesírása gyengébb, de ettől se félek.
Most Aminánál aktuális a suli kérdés, de most egyértelmű, hogy megy. Hiába júliusi (már aug. 31-ig kell a 6 évet betölteni) a legkisebb nagy az oviban, már most unatkozik és szenved annyira, hogy megtanult bal kézzel is írni. Óvónők most egyértelműen mondták, hogy ne maradjon az oviban. A kedvenc óvónőnk nyugdíjba ment, az új nem mászott be a szívünkbe, a másik pedig sose volt ott, úgyhogy már számolom vissza a heteket-napokat.

zsizzsik hat gesagt…

Nekem ugyan még nincs iskolás gyerekem, de szerintem nagyon sok függ attól is, hogy milyen az ugrás az ovi és az iskola között. Mármint játékosságban, versenyszellemben, szociális helyzetekben. Az érzelmi érettség szerintem sokkal de sokkal fontosabb, mint a tudásbeli.
Nálunk nagyon nagy az ugrás, az ovi játékossága után az iskola egy apácazárda, de itt nincs lehetőség a gyereket visszatartani, csak nagyon-nagyon indokolt esetben, 100 gyerekből 1-nél engedik. Ezért én kiemelten fontosnak tartom, hogy Lili nagyon várja a sulit, nagyon akarja a tudást, tehát a részéről szerintem adott az érzelmi érettség, motiváltság.
Másrészt meg az ovi játékossága, kötetlensége csak egyszer adódik az életben, többet nem lesz ilyen periódusa, amikor önfeledten játszhat. Én hagynám még ezt élvezni, közben is rengeteget fejlődik érzelmileg, szociálisan. Egy év szerintem nagyon sokat számít ebben a korban. A tudással meg ráér, arra van még 100 éve.

Szitya hat gesagt…

Szia Orsi!

Én is nagy ovibanhagyós-párti vagyok... Annyiszor megbántam, hogy Emmát elvittem hat és fél évesen suliba! :)
Persze, ez mindig gyerekfüggő és tanítófüggő, no meg az ottani rendszer is más, mint Magyarországon.
Sokat segítettem, mi?! :)

khase hat gesagt…

Köszönöm Mindenkinek a hozzászólásokat :))

A szívem mélyén én is úgy érzem, hogy jó dolga lesz még neki egy évet az oviban :) Ha Mo-on, vagyis anyanyelvén járna iskolába, akkor nem gondolkoznék (és ahogy hallom, nem is nagyon lenne rá lehetőség), de így, hogy a nyelv is más (ráadásul neki kettő, a rendes német és a dialektus), így mindenképp jobbnak látom/látjuk, hogy ovizzon még egy évet. és ebben az évben viszont szeretném vele elkezdeni a magyar nyelvet, betűket, mert azt mindenképp fontosnak tartom és szeretném, hogy tanuljon meg magyarul írni és olvasni!!

Zsuzsa, az ovi és az első osztály között, már amennyire meg tudom ítélni, nincs hatalmas ugrás, mindenki azt mondja, hogy a harmadik osztálytól kezdődik igazán a "szivatás" vagyis az már sokkal nehezebb és onnan nézik sokkal komolyabban a dolgokat.. Hát meglátjuk, én egyelőre nem érzem úgy, hogy unatkozna, mondjuk nyilván más napi 3,5 óra az oviban, mint 8 óra...

Szilvi, de segítettél :))))