"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 1. Mai 2014

Házon kívül....

Tavaly augusztusban, az első ovis szülői értekezleten már megemlítették az óvónénik, hogy május végén, az iskolásokkal együtt, egy projekt-hét keretében két napos, ott alvós kirándulásra mennek majd az ovisok. Akkor az még annnnnyira messzinek tűnt, nem is igazán foglalkoztunk vele, volt épp elég más, izgalmas és aktuális dolog az első ovis hetekben. Aztán teltek a hónapok, a téli szünet után pedig megkaptuk a papírt, hogy az "osztálykirándulásra" való felkészülés keretében május elsején próbaalvást csinálnak a gyerekekkel az oviban :) Akkor még tél közepe volt, a május messzinek tűnt, bár ahogy teltek a hetek, Marcel egyre többet emlegette a dolgot, főleg azzal a szöveggel, hogy ő pedig NEM akar ott aludni az oviban :)

Aztán eljött a tavaszi szünet, az utolsó napon újabb információs levelet hozott haza Marcel az oviból, melyben leírják a részletes mentetet, azt, hogy mi mindent kell vinni, mi mindennel kell készülni.

Egyre nagyobb lett az izgalom is, Marcel nagyon sokszor előhozta a témát, sokat beszélgettünk, elmondtuk, mekkora buli lesz, megbeszéltük, melyik alvós párnát, melyik alvós állatot szeretné magával vinni, aztán megvettük a hálózsákot és a matracot is és számoltuk visszafelé a napokat :)

Marcel nagyon lelkes volt és az útóbbi hetekben egyszer sem mondta, hogy nem szeretne ott aludni :) Készült rá, várta nagyon, persze a kellő izgalommal, hisz mégis csak egy hatalmas dolog ez az ő kis életében (nem beszélve a mi életünkről.. :))), valami teljesen más, valami teljesen új, ami már olyan nagyfiús :) Hol van már az én kis bébim, akit minden este altatni kellett, aki éjjel többször ébredt és nélkülem nem tudott újra elaludni?????


Ma délután még úszás volt a program, aztán ahogy hazaértek Gáborral, már kezdte is bepakolni a kis húzogatós bőröndjét. Hát mit ne mondjak, könnyes lett a szemem, ahogy néztem, hogy válogatja ki a ruhákat, pizsit, alvós barátokat és pakolja össze őket teljesen egyedül...nagyon készült, a percek csak vánszorogtak, végül 6kor elindultunk az ovi felé, hálózsákkal, matraccal, bőrönddel, zseblámpával és fényképezőgéppel felszerelkezve.

 
 


Az ovinál már nagy volt a nyüzsgés, persze csak úgy zsongott, izgatottan rohangált fel-alá az összes gyerek, a szülők pedig félszegen mosolyogtak egymásra és próbálták saját izgatottságukat kordában tartani, több-kevesebb sikerrel :)))

Marcel lepakolta a cuccokat, felvette a papucsát, aztán kicsit könnyes szemmel elbúcsúzott és ment be a csoportba... Nem hittem volna, hogy ennyire simán megy majd a dolog, mondjuk láttam rajta, hogy hatalmas küzdelmek zajlanak le benne, de sokkal erősebb a kíváncsiság, sokkal erősebb a vágy, hogy benne legyen a "buliban", mint az, hogy meggondolja magát és hazajöjjön :)) Mert persze kényszerből senkinek nem kellett ott maradnia, ezt is megbeszéltük az óvónénikkel, hogy semmi nem kötelező, senkit nem kényszerítenek, hogy ott aludjon, az a lényeg, hogy jól érezzék magukat a gyerekek és szép emlék maradjon nekik ez az első ilyen alkalom :) Ha bármi lenne, este vagy éjszaka, szólnak, így persze telefonok beizzítva, de szerintem nem lesz gond :))

És hogy milyen érzés most így itthon lenni??? Jaj nagyon furcsa :)))) Persze minden gondolatunk Marcel körül forog, bármennyire is próbáljuk lekötni magunkat, azt hiszem, hosszú lesz az éjszaka :))))

Hát megértük ezt is, hogy a kicsi nagy fiunk házon kívül éjszakázik.....jajjjjjj de nem vagyok még erre felkészülve :)))) De nagyon büszke vagyok rá, már most is és ebből is látszik, hogy tényleg jól érzi magát az oviban, szeret ott lenni, szereti a csoportot, a közösséget és ez olyan jó érzés :))) De azért szeretném már, ha holnap reggel lenne :))))))




(Én közben elkezdtem a fizikoterápiát, valami kellemes kis masszázst képzeltem el, ehhez képest jött egy 100 kilós gyógytornász, aki teljes erejével nyomkodta, masszírozta a vállamat, ami csak úgy recsegett, ropogott, mondanom sem kell, hogy most felemelni sem bírom a kezem, annyira fáj, de legalább most tudom, mitől... csak a következő 9 alkalmat kell túlélni valahogy....:).

Mielőtt elment volna, ezt írta Nekem Marcel :)))

 
Ááááá nem könnyeztem meg.... és most sem teszem.....

Kommentare:

G.Sz.Szilvia hat gesagt…

Együtt érzek veled! Milyen volt az éjszaka?(Nektek gondolom naggyyon hosszúúú) Reggel hazaengedték őket, vagy lenyomták még mai nap ovit?

Dominika hat gesagt…

Na, mik a hírek???

Szitya hat gesagt…

:) Ah, átéreztem nagyon, Orsi!!!