"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 23. Mai 2014

Két nap (Frissítve :)

Tegnap reggel elindultak Marcelék a két napos "osztálykirándulásra" Ballenbergbe :) Egész héten nagy volt már az izgalom, mivel az iskolásokkal együtt van a projekt, akik osztályok szerint hétfőn, kedden és szerdán mentek és akiket a kisebbek mindig elintegettek :)


Az egész projekthét, kirándulás svájci pontossággal volt / van megtervezve, az iskola faliújságján már hetekkel ezelőtt kint virított a program, Ballenberg térképe, az egyenpóló és -sapka, a ballenbergi dal, amit énekeltek, a menü, a csoportbeosztások (rengeteg érdekes feladatot, játékot terveztek, a gyerekeket pedig vegyes csoportokba osztották, minden csoportban 2-2 gyerek egy korosztályból) és a hálóhelyek elosztása (a Riibi nevü táborban :)









Marcel is nagyon készült már, azért az ovis próbaalvás mindenképp jó volt, no meg az is, hogy eddig már ötször voltunk Ballenbergben, tehát nem ismeretlen neki és nagyon szerette ő is mindig. Bár azért már anyával-apával menni, mint az ovisokkal-iskolásokkal :)))

A hét kicsit kaotikus volt, valahogy sikerült átsiklanom afelett, hogy nincs kedden délután ovi, amikor Marcel egyébként háromig van, így igencsak meglepődtem, mikor fél 12-kor telefonált az óvónénije, hogy tudok-e róla, hogy Marcel elindult hazafelé.... hát nem tudtam, még az a szerencse, hogy még épp itthon voltam, akkor akartam indulni a városba, hát nézett volna egyett Marcel, ha csönget és nincs itthon senki... hát igen, svájci rendszer, a gyerek jöjjön haza az oviból egyedül, ahogy kilép az ovi ajtaján, onnantól kezdve már a szülőké a felelősség... de legalább telefonált az óvónénije...

Aztán mivel konstatáltuk, hogy a kedvenc félixes bőröndje túl kicsi, csak a hálózsákkal tele lenne, a nagy bőröndöt meg nem akartam bepakolni neki, így vennünk kellett egy közepeset, amit nagy büszkén húzott is :))

Szerda délután aztán fogtuk a listát és nekiálltunk pakolni. Jaj annyira furcsa volt úgy pakolni Marcelnek, hogy tudtam, magamnak nem kell.....ő nagyon készült, hozta, válogatta a cuccokat, aranyos volt nagyon :) Aztán hogy mire emlékszik, hogy mit hova is pakoltunk, az már másik kérdés :))))



Szerda este egyszer mondta, hogy ő nem akar Ballenbergben aludni, egyszer pedig odajött hozzám, megölelt és azt kérdezte: "Menni fog nekem ez a Ballenberg?"...... Alig tudott elaludni, csütörtök reggel pedig fél hatkor felébredt, annyira izgatott volt :) De akkor már lelkes és alig bírta kivárni, hogy induljunk :)

Nyolckor volt a gyülekező az iskola előtt, édesek voltak az egyenpólójukban-sapijukban, de még olyaaaaaaaan kicsik.....Búcsúzásnak kaptam egy olyan szoros ölelést, hogy csak na, de semmi könny, semmi sírás, legalább is Marcel részéről nem... :))) Nekem zakatolt az agyam, hogy mindent összepakoltunk-e és jaj, mi lesz most két napig és különben és egyébként is...... :)))

A bőröndjeiket autóval vitték el, ők pedig a kis hátizsákkal indultak aztán, busszal-vonattal-tömegközlekedéssel.... még utoljára visszanézett és integetett Marcel, mosolygott, jó kedve volt, az én anyai szívem meg kicsit megszakadt..... jaj mintha csak tegnap született volna, most meg már két napos kirándulásra megy nélkülem.......




 

Én munkaterápiába kezdtem és nagytakarítást csináltam, este pedig, mivel Gábor céges bulin volt, "sorstárst" ovis anyukákkal csaptunk egy görbe estét, Interlakenben egy jó kis zenés helyen, hajnali kettőre értem haza, ilyen sem tudom, mikor volt utoljára :))))

Egy valami hiba csúszott csak a szervezésbe, mégpedig az időjárás, tegnap délután óta esik az eső, annyira sajnálom és nem csak azért, mert nem pakoltam Marcelnek vízálló cipőt (szandált viszont igen, mivel meleget és szép időt jósoltak.....), viszont annyi érdekes programot, játékot terveztek, tábortüzet, hazafelé hajózást, nem tudom, mit tudnak megvalósítani belőle és milyen állapotban kapom majd vissza ma este Marcelt :))) Mindenesetre eddig nem hívtak, hogy menjek érte, azért egy kis madárként szívesen ott repkednék és figyelném, mit, hogyan csinálnak :))))

Rohan az időőőőőőőőőő....a kis babából pedig szép lassan (neeeem, túl gyorsan:) egy kis-nagyfiú lett....

 
Friss hírek :))
 
Szóval tegnap este épségbe-egészségben hazaértek a gyerkőcök, az utolsó egy óra várakozás volt a legrosszabb, akkor már nagyon szerettem volna magamhoz ölelni Marcelt :))) Az iskola előtt gyülekeztek a szülők, kb. olyan izgatottan, mintha valami vizsgára készültünk volna :))) Aztán végre megérkeztek, édesek voltak, ahogy minden gyerek szalad a mamájához, papájához és csak csimpaszkodtak, mint a kis majmok :))) Marcel is jött, mosolyogva, aztán csak ölelet, két percig egy szót sem szólt csak bújt hozzám :))
 
Aztán elkezdett mesélni :))) És csak mesélt és mesélt és mesélt :))) Nagyon nagyon jól érezte magát, tetszett neki Ballenberg, a szállás, a vonatozás, a hajózás, a feladatok, a játékok és még a kaja is :))) Sajnos a csütörtök esti tábortüzet elmosta az eső, de azért szerencséjük volt, mert péntek délelőttre elállt, kisütött a nap, úgyhogy tudták csinálni azt, amit beterveztek :) Hogy a bőröndöt miért vitte magával, nem tudom, mert ugyanabban a ruhában érkezett haza, csak jóval koszosabban és büdösebben :D:D:D:D:D:D  Teljesen fel volt dobva és bár nagyon fáradt volt, semmi hiszti, semmi rossz kedv nem volt, ragyogott és mesélt egész este :)) Rengeteg élménnyel gazdagodott és büszke magára, hogy ilyen jól ment neki ez a két nap, ottalvást is beleértve (tömegszálláson aludtak, legalább is az elbeszélése alapján, hatan egymás mellett, de azt mondta, jól aludt, olyannyira, hogy tegnap este nem a saját ágyába feküdt le, hanem matracra és a hálózsákba és azt sajnálta, hogy csak egy éjszakát maradtak ott......).
 
Büszke vagyok rá én is nagyon, ugyanakkor van valami kis szomorúság is bennem, az anyai szívemben (még akkor is, ha tudom, ez az élet rendje), talán azt a legnehezebb elfogadni, hogy most már Marcelnek vannak és lesznek olyan élményei, programjai, aminek én nem vagyok / leszek részese.....
 
Végül egy fotó, amit Marcel készített a hajóról a Brienzer See-n (pár hete megkapta az én régi fényképezőgépemet, azóta lelkesen fotózik ő is :)), nem vagyok elfogult, de szerintem nagyon szép lett :))) Hiába, anyja fia :))))) (készített egy kis videót is Ballenbergben, na azért az élvezhetetlen, tengeri beteg lesz az ember tőle, annyit mozgatja a kamerát :))))
 
 
 
 


Kommentare:

Szitya hat gesagt…

Így van, Orsi.... :)
Nekem is belesajdul gyakran ebbe a szívem, még akkor is, ha minden kornak megvan a maga szépsége.
Remélem, hogy minden rendben ment, és Marcel most szünet nélkül "élménybeszámol" neked.

julcsi hat gesagt…