"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 4. Mai 2014

Túléltük :)

Nagyon jól sikerült Marcelnek az oviban alvós "buli", bár az óvónéni szerint túl sokat nem aludtak, 11 körül csendesedett el a népség és fél hétkor kezdtek ébredezni. Csak két kisgyereket kellett még este hazavinni, akik sírtak, nem tudtak elaludni, szerintem ahhoz képest, hogy milyen picik még, egészen jó arány :)

Marcelnek tetszett, bár mikor hazaért, letette a bőröndjét és csak annyit mondott: "Na ezt is túléltem!" :))) Sokat azért nem mesélt magától, mindent úgy kellett belőle kihúzni, mondjuk hulla fáradt volt, azért nagyon izgalmas este/éjszaka volt neki is :) De kesőbb azt mondta, szeretne minden csütörtökön az oviban aludni :))) Mindenesetre jó volt ez a próbaalvás, gyakorlás a május végi kiránduláshoz, így azért én is nyugodtabb vagyok, hogy tudom, nem lesz gond és Marcel sem izgul már annyira, mert átesett a tűzkeresztségen :)))

Én azért nem viseltem túl jól az éjszakát, a felszínen nem voltam ideges, izgatott, hisz Marcel tényleg jó kedvvel és lelkesen maradt ott az oviban, de a tudat alattim tiltakozott rendesen az üres gyerekszoba láttán, "honorálva" ezt egy olyan fejfájással, mint életemben még soha, így hajnali kettőig csak kínlódtam, utána pedig az órát néztem, szóval nem volt egy igazán pihentető éjszaka... hát ez van, szokni kell ezt a szituációt is :)))

Péntek délután aztán indultunk Ildiékhez, megünnepelni Petra keresztlányunk negyedik szülinapját, jó kis hétvége volt, bár nem igazán az alvásról és pihenésről szólt :)) De jól esett megint dumálni, lelkizni egy nagyot, azért az ilyen beszélgetések nagyon tudnak hiányozni a hétköznapjaimból... Marcel oda is hozta magával a hálózsákot, matracát, nagyon belejött a nomád életmódba :)) Petrával szuper jól elvoltak, egyre jobban összenőnek, egyre jobban játszanak egymással :) Az idő sajnos felejtős volt, mint mostanában mindig, ha Ildiékhez megyünk, de azért így is jól éreztük magunkat.

Ma délutánra sütött ki a nap, kihasználtuk és gyorsan csináltam pár anyanapi fotót, eredeti terv szerint Gábor is jött volna, hogy végre legyen Marcelről ÉS rólam is fotó, de nem érezte túl jól magát, kicsit lebetegedett, így maradt a szokásos felállás és a Marceles fotók :))))

Szerettem volna ma én is személyesen felköszönteni az Édesanyámat, mert a távolból közel sem az igazi, hiányzott az, hogy nem lehettünk együtt, de hálás vagyok azért, vagy van valaki, akinek én lehetek az Édesanyja :)) A világ legdrágább kincse :)))








Keine Kommentare: