"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 26. Juni 2014

Annyi mindenről

szerettem volna írni az elmúlt két hétben, de valahogy hiányoztak a szavak....

Írtam volna arról, hogy megtartották Marcel szülinapját az oviban, mivel a napja már a nyári szünetre esik, így előrehozták egy kicsit. Mivel ő nem szerette volna, hogy ott legyek, tiszteletben tartottam, de szuper szép és finom sünitortát csináltunk, immár a másodikat, az első 2 évvel ezelőtt készült. Az oviban volt gyertyagyújtás, éneklés, ajándékozás, jól érezte magát Marcel. Hazahozhatta egy napra a csoport-kabala állatot, a kis egeret és jól meg is szeretgedte :) Idén jól jár, mert az ovis szülinapon kívül lesz egy itteni bulija, aztán otthon is lesz ünneplés és még nyaralás alatt is barátokkal, szóval jó kis ünnepség-sorozat lesz.

 


Írtam volna arról is, hogy 12 év és közel 300ezer km után lecseréltük a régi BMW-nket. Soha, de soha nem hagyott cserben minket, hűséges társunk volt a hosszú utak alatt, de régi volt már szegényem és Gábor is régóta "lobbizott" már egy új autó miatt, így kicsit fájó szívvel és kicsit könnyes szemmel búcsút mondtunk neki.... Mennyi mennyi emlék fűzött hozzá.... persze az új is csodás, szuper, batár nagy és annyira extra, hogy eddig még vezetni sem mertem...

Utolsó útjára indul az autónk :)


És hazaér az új :)




Mint egy kisgyerek úgy örült Gábor az új  játékszerének autónak :)


Marcel BMW-gyűjteménye :) (apjára ütött :)




Írtam volna arról is, hogy belecsapott a házunkba a villám, szerencsére mi nem voltunk itthon, csak Gábor, azt mondta, hatalmas csattanás volt, amivel minden elszállt, áram, kábeltv, net és lift is, szuper dolog foci vb idején... a liften kívül szerencsére elég hamar megcsináltak mindent, a lift azóta sem működik, ami végül is nem létszükséglet, fel lehet gyalog is jönni a 3. emeletre, viszont új szomszédaink, akik ma költöztek, kicsit elkeseredtek a hír hallatán.. (írtam volna róluk is egyébként...).

Nem ez a villám volt, ezt csak sikerült lefotóznom :)




Aztán említettem volna, hogy Marcel milyen hős volt, 5 szemölcsöt szedtek le róla, futószemölcsöket, amikkel a még a dubai-i utunk előtt is már kínlódtunk. Egy szó nélkül tűrte (hála az érzéstelenítő kenőcsnek, amit előtte kentem rá :)), remélem, nyom nélkül elmúlik és végre megszabadulunk tőlük...


Beszámoltam volna két csodás kirándulásról, egy Stockhorn-i hegycsúcs-túráról és egy szentivánéjji Niesen-csúcson végignézett meseszép naplementéről is. Volt felvonózás, hegymászás, 15 fokos hegyi tóban fürdés, piknikelés, siklózás is az év leghosszabb napján.

Stockhorn :)










Niesen:)



Árnyékcsalád :)

A "piramishegy" árnyéka :)





 



Írtam volna arról is, hogy ma pontosan 4 éve, hogy eljöttünk Ausztriából és elkezdtük a svájci életünket. Lett volna egy összefoglaló, értékelő poszt az elmúlt 4 évről, arról, hogy mi az, ami most már jó és mi az, ami még mindig hiányzik.

4 évvel ezelőtt... :)

Írnék arról, hogy Marcel mennyire készül az év végi műsorukra, mennyit fejlődött és nőtt megint az elmúlt pár napban, hétben és mennyire várjuk már a nyári szünetet. És persze a hétfői szülinapi partiját, ahol 13 gyerek lesz, esőt jósoltak, úgyhogy nagy buli lesz....És mennyire szereti még mindig a számokat és csak úgy leírja és összeadja és olyan kis okos :)

Nem a gatya ment össze :))




De nem igazán tudok ezekre figyelni, ezek a dolgok mind eltörpülnek, mert 10 napja csak Szilvi körül forognak a gondolataim, segítek, amiben innen messziről tudok, szervezni, szövegeket fogalmazni, agyalni, hogy hol is lehetne még keresni őt, de sajnos 10 nap után sem vagyunk okosabbak.... és ez már egy nagyon hosszú idő....

De bizakodunk és amig van még egy szikrányi remény is, nem adjuk fel a keresést!!! Hiányzol Szilvi!!!
 
 
 
 

Donnerstag, 19. Juni 2014

SEGÍTSETEK!!!! (Aktualizálva!!)

Tegnapelőtt, kedden reggel eltűnt egy nagyon nagyon kedves barátnőm, Marcel keresztmamája a második kerületből, Pesthidegkútról. Reggel még elvitte a lányokat a Francia Iskolába, onnatól kezdve viszont nyoma veszett :(((

Elsősorban otthon élő ismerőseimet, blogolvasóimat kérem, légyszíves osszátok meg Facebook-on, más blogokon ezt a szöveget és a fotót, minden információ nagyon fontos lehet!!!! Két kicsi lány várja immár harmadik este sírva haza a mamáját, férj a feleségét, aggódó barátok a barátnőt :((((

"Sziasztok!
Kérlek segítsetek,hogy minél több emberhez eljusson a kérésünk!
Tegnapelőtt reggel (06.17) elment otthonról és azóta nem adott életjelet magáról feleségem, Bonherbe (Vida) Szilvia.
Néhány bejelentés alapján gyanítható,hogy Solymár és Pilisszentiván környékén tartózkodik (a rendőrség szerint ma be volt kapcsolva a mobilja Solymár közelében), de gyakorlatilag bárhol lehet...Lelkiállapota labilis,így kérjük,ha valaki felismerné,azonnal jelentse be a rendőrségen,vagy hívja az alábbi telefonszámot: 06305659593 !
Ha módjában áll, kérjük ne engedje elmenni!
Ruházata fehér póló és virágmintás kék farmernadrág.


Ha van egy kis időd: mentsd le a képet/nyomtasd ki 10 példányban/tedd ki a hozzád közeli boltba, kocsmába, pékségbe, oszlopra, bárhova, ahol láthatják. Akárhol lehet az országban.
Nagyon köszönjük a segítséget!!"



Engem felemészt a tehetetlenség és az aggodalom, és bár nem szoktam, de most kérek, kérem Tőletek, hogy osszátok meg a bejegyzést, járjatok nyitott szemmel, hátha még nem késő!!!!!! KÖSZÖNÖM!!!!

FRISS:

Vasárnap reggelig még mindig nem sikerült megtalálni Szilvit, van a FB-on egy csoport (https://www.facebook.com/groups/658756160870868/?fref=nf), aki szeretne és tud segíteni a keresésben, oda lépjen be,  hogy jobban lehessen koordinálni az információkat és a keresést!!!! Köszönöm!!!

Mittwoch, 18. Juni 2014

Jóbarátok :)

Marcel nagyon sokat változott az elmúlt egy év alatt, mióta itt lakunk a faluban és mióta ebbe az oviba jár. Soha nem volt az a könnyen barátkozó típus (a mai napig nem az:), bizalmatlanul méricskélt mindenkit, aki ismeretlen volt neki, viszont teljesen kinyílt, viccelődött és jól érzezte magát azokkal, akiket megismert-megkedvelt.

Amig Thunban laktunk, nem túl sok ismerősünk volt, legalább is nem olyanok, akikkel napi szinten tudtuk volna tartani a kapcsolatot. Thun persze nem nagy város, de mégis idegen és anonym volt benne az ember. Itt a faluban viszont teljesen más a helyzet, mindenki köszön mindenkinek és még ha csak felszínesen vagy látásból, de ismerősek vagyunk egymásnak. Az oviba 19 gyerek jár és azt mondhatom, hogy két fiú kivételével nagyon szuper csapat jött össze.

Marcelt szeretik és annak ellenére, hogy ő a két külföldi egyike és aki nem beszél perfektül (leglábbis a bennszülött nyelvet nem, hochdeutschban nagyon ügyes:), teljesen elfogadták, befogadták. Marcel is nagyon jól érzi magát, vannak kis barátai, akikkel szeret játszani, akik néha hozzánk jönnek vagy mi megyünk hozzájuk, de egyikükkel sincs olyan kapcsolata, mint Áronnal, a faluban lakó magyar barátaink kisfiával.


Áron másfél évvel idősebb, mint Marcel, de ez ebben a korban nem számít :) Az utóbbi hónapokban annyira jó kis barátság alakult ki közöttük, imádnak együtt legozni, kalózhajósat játszani, uszodába menni, bicózni, folyóban gátat építeni, csukott ajtó mögött teljes hangerővel heavy metalt hallgatni és ökörködni, ökörködni, ökörködni :))) Teljesen más szinten van a kapcsolatuk, mint akármelyik másik gyerekkel, hisz bármennyire is jól beszélnek németül, mind a kettőnek a magyar az anyanyelve.... és ha belegondolok, idén ősszel lesz 20(!!!!!) éve, hogy külföldön, német nyelvterületen élek (tehát az életem nagyobb részét nem Magyarországon éltem), ennek ellenére magyarul írok blogot és még mindig magyarul tudom legjobban kifejezni magam, pl. ami az érzelmeket illeti. A legeslegjobb barátnőim is magyarok... Tehát egy percig nem csodálkozom azon, hogy ez a két fiú így egymásra talált :)) Az utóbbi hetekben Jazmin, Áron huga is egyre többször csatlakozott hozzájuk, aki egy évvel fiatalabb, mint Marcel és egyre jobban kijönnek hármasban is :))




Heavy Metal :)) (és mi lesz még később, ha már 6-7 évesen ilyen hangerővel nyomják??? :)))


Banditák :)




Ez a két kép csak bónusz, mert fotózni voltunk és mert úgy szeretem ezeket a képeket :))))



Emellett van pár család, akikkel nagyon jóban lettünk az elmúlt egy év alatt, ahol a pasik és a gyerekek is megértik egymást (mondjuk a legjobb kapcsolatunk egy német családdal alakult ki, persze ez sem véletlen, de azt hiszem, mondhatom, hogy néhány svájci anyuka is befogadott, mondjuk most már egyre többet értek a karattyolásukból nyelvükből is :)) Szóval nagyon sokat fejlődtek a szociális kapcsolataink, mióta ebben a faluban lakunk, ami még mindig nem azt jelenti, hogy el tudnám képzelni, hogy az egész életemet itt éljem le, de mindenképpen jobban érezzük magunkat, mint egy évvel ezelőttig....Élünk a pillanatnak, a napoknak és most ez így jó :))) (de lehet, hogy azért látok mindent ennyire pozitíval, mert már csak 2,5 hét és megyünk haza :))))