"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 18. Juni 2014

Jóbarátok :)

Marcel nagyon sokat változott az elmúlt egy év alatt, mióta itt lakunk a faluban és mióta ebbe az oviba jár. Soha nem volt az a könnyen barátkozó típus (a mai napig nem az:), bizalmatlanul méricskélt mindenkit, aki ismeretlen volt neki, viszont teljesen kinyílt, viccelődött és jól érzezte magát azokkal, akiket megismert-megkedvelt.

Amig Thunban laktunk, nem túl sok ismerősünk volt, legalább is nem olyanok, akikkel napi szinten tudtuk volna tartani a kapcsolatot. Thun persze nem nagy város, de mégis idegen és anonym volt benne az ember. Itt a faluban viszont teljesen más a helyzet, mindenki köszön mindenkinek és még ha csak felszínesen vagy látásból, de ismerősek vagyunk egymásnak. Az oviba 19 gyerek jár és azt mondhatom, hogy két fiú kivételével nagyon szuper csapat jött össze.

Marcelt szeretik és annak ellenére, hogy ő a két külföldi egyike és aki nem beszél perfektül (leglábbis a bennszülött nyelvet nem, hochdeutschban nagyon ügyes:), teljesen elfogadták, befogadták. Marcel is nagyon jól érzi magát, vannak kis barátai, akikkel szeret játszani, akik néha hozzánk jönnek vagy mi megyünk hozzájuk, de egyikükkel sincs olyan kapcsolata, mint Áronnal, a faluban lakó magyar barátaink kisfiával.


Áron másfél évvel idősebb, mint Marcel, de ez ebben a korban nem számít :) Az utóbbi hónapokban annyira jó kis barátság alakult ki közöttük, imádnak együtt legozni, kalózhajósat játszani, uszodába menni, bicózni, folyóban gátat építeni, csukott ajtó mögött teljes hangerővel heavy metalt hallgatni és ökörködni, ökörködni, ökörködni :))) Teljesen más szinten van a kapcsolatuk, mint akármelyik másik gyerekkel, hisz bármennyire is jól beszélnek németül, mind a kettőnek a magyar az anyanyelve.... és ha belegondolok, idén ősszel lesz 20(!!!!!) éve, hogy külföldön, német nyelvterületen élek (tehát az életem nagyobb részét nem Magyarországon éltem), ennek ellenére magyarul írok blogot és még mindig magyarul tudom legjobban kifejezni magam, pl. ami az érzelmeket illeti. A legeslegjobb barátnőim is magyarok... Tehát egy percig nem csodálkozom azon, hogy ez a két fiú így egymásra talált :)) Az utóbbi hetekben Jazmin, Áron huga is egyre többször csatlakozott hozzájuk, aki egy évvel fiatalabb, mint Marcel és egyre jobban kijönnek hármasban is :))




Heavy Metal :)) (és mi lesz még később, ha már 6-7 évesen ilyen hangerővel nyomják??? :)))


Banditák :)




Ez a két kép csak bónusz, mert fotózni voltunk és mert úgy szeretem ezeket a képeket :))))



Emellett van pár család, akikkel nagyon jóban lettünk az elmúlt egy év alatt, ahol a pasik és a gyerekek is megértik egymást (mondjuk a legjobb kapcsolatunk egy német családdal alakult ki, persze ez sem véletlen, de azt hiszem, mondhatom, hogy néhány svájci anyuka is befogadott, mondjuk most már egyre többet értek a karattyolásukból nyelvükből is :)) Szóval nagyon sokat fejlődtek a szociális kapcsolataink, mióta ebben a faluban lakunk, ami még mindig nem azt jelenti, hogy el tudnám képzelni, hogy az egész életemet itt éljem le, de mindenképpen jobban érezzük magunkat, mint egy évvel ezelőttig....Élünk a pillanatnak, a napoknak és most ez így jó :))) (de lehet, hogy azért látok mindent ennyire pozitíval, mert már csak 2,5 hét és megyünk haza :))))

1 Kommentar:

zsizzsik hat gesagt…

Örülök, hogy bejött nektek is a falu, szerintem is jobb gyerekkel, külföldiként város melletti kis faluban lakni.
Nálunk egyébként a 2. évben lódult meg jelentősen a társasági életünk, úgyhogy lehet ez még jobb is!