"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 8. Juli 2015

Elbúcsúzott....

Élénken él még bennem, amikor két évvel ezelőtt félénken és megszeppenve először lépte át az óvoda kapuját. Csak figyelt mindent azokkal a hatalmas barna szemeivel, az új, ismeretlen ovis társakat, az óvónéniket és ő volt az egyetlen, aki még csak a nevét sem mondta meg az ismerkedő körben. Hónapokig szinte nem beszélt, szívott mindent magába, de megszólalni nem volt hajlandó. Ennek ellenére kezdettől fogva nagyon szeretett oviba járni, soha nem volt harc reggelente, mikor indulni kellett, mindig lelkesen jött haza és a gyerekek is nagyon megkedvelték.

Legnagyobb változást a második év hozta, hihetetlen sokat változott, fejlődött, önállósodott Marcel ebben az évben. Kinyílt, "eleredt a nyelve", bár még mindig főleg hochdeutschul beszél, de ha elfeledkezik magáról, akkor olyan szinten nyomja a schwitzerdütschöt, hogy csak lesünk :)) Sok barátja lett, akikkel ovi után hol itt, hol ott találkoztak, volt, hogy reggel elment itthonról, aztán a napköziben ebédelés után egy barátjához, utána az iskolába gyerektornára és csak este hétre ért haza :)) Hatalmas előnye a falusi létnek, hogy sokkal szabadabban nőnek fel a gyerekek, egyedül járnak játszótérre, erdőre-mezőre, boltba, hiszen tényleg mindenki ismer mindenkit, legalább is látásból és jobban oda is figyelnek egymásra az emberek, mint egy városban. Az óvó nénik, a menzás néni, a logopédus (ahova inkbább a német nyelv miatt járt Marcel), mind mind áradoztak róla, persze nagyon szembe tűnő volt a változás és egy pillanatig nem bántuk meg, hogy megadtuk neki még ezt az egy évet. Na nem mintha az agya nem bírta volna már tavaly az iskolát, de szociálisan és a nyelv miatt mindenképp kellett neki ez az év, hogy augusztusban aztán teljes lelkesedéssel vágjon neki a következő nagy kihívásnak :))) A gyerekeket, tanító nénit már ismeri, az első-második összevont osztály ugyanabban az épületben van, ahol az ovi, tehát az sem lesz újdonság, de azért mégis csak egy nagy mérföldkőhöz értünk már megint.

Variációk egy témára :)))





Édes kis-nagy gyönyörű majdnemhétévesünk :))

 






 
Csak összehasonlításnak, első és utolsó nap indulás az oviba :)
 
 
Utolsó héten kiállítást rendeztek az oviban az év közbeni alkotásaikból, azt hiszem, az óvónénik tényleg kitettek magukért :))
 


 
Rengeteg sok élményben volt része ebben a két évben, hihetetlen sok mindent alkottak, készítettek az oviban, sokat jöttek-mentek, volt ottalvós kirándulás, télen szánkózások, karácsonykor, év végén színpadi előadások, uszoda, grillezések, sok sok közös program, rengeteg játék, jó közösség, teljes beilleszkedés, úgyhogy tényleg elmondhatjuk, hogy két éve a legjobb döntést hoztuk meg azzal, hogy ezt az ovit, ezt a falut választottuk. Reméljük, az iskolai évei is legalább ennyire pozitívak lesznek, mindenesetre egyelőre nagyon lelkes és persze élvezi a szünet első napjait (épp vitorlástáborozással :))), de már számolja vissza a heteket az iskoláig :))


Keine Kommentare: